S
|
alamon átvette
a hatalmat, most már ő vezeti az Úr népét, ő jár apja nyomdokain, az Úr útján
(2Krón 1,1-18). Fiatalon lép trónra, de nincs benne gőg. A fia, Roboám, már
egészen más lesz, ő majd érezteti, hogy uralkodó, Salamon alázatos. Látja a
feladat nagyságát és a maga alkalmatlanságát. Ezért az Úr elé járul, Őt
keresi, és Tőle kér segítséget. Isten iskolájába iratkozik be, maga az Úr
készíti fel mindarra, ami előtte áll, ami rá vár. Ez fontos útmutatás a mi
életünk számára is, keressük az Urat, kezdjük mindig Nála, és kérjük, hogy Ő
készítsen fel. Ehhez azonban szükséges alkalmatlanságunk felismerése. Bizony, ma
gyakran nagyon is alkalmasnak gondoljuk magunkat az Úr szolgálatára. Különféle
iskolák és képzések készítenek fel, és úgy gondoljuk, mi vagyunk a
legmegfelelőbbek. Mi vagyunk a legalkalmasabbak. Azonban az Úr közelében
helyünkre kerülünk, meglátjuk, egyedül nem megy, felismerjük kicsiségünket. Pál
sok év után is kicsinek látta magát. Aki a maga szemében kicsi, az előtt az Úr
egyre nagyobb lesz. Annak a szívében ez a vágy ég: Neki növekednie kell. És ez
a leglényegesebb, mindig Ő növekedjen, Ő legyen a legkimagaslóbb.
Salamon az Urat keresi, Vele kezdi el uralkodását, Tőle kér tanácsot, az
Ő támogatására vár. Salamon az Úr jelenlétét keresi előbb, és majd az Úrral
együtt akarja elkezdeni a munkát. Kezdjünk mi is az Úrral, mindig a
jelenlétéből lépjünk bele a mindennapokba.
Salamon ezer égőáldozatot mutatott be. Talán erre azt mondjuk,
megtehette. Mi volt neki ezer állat? Én azonban úgy látom, nagy dolog volt. Mert
ma is sokan megtehetnék, hogy az Úrnak minél többet adjanak, egész életüket
Neki szenteljék, de megteszik-e? És én mindig annyit adok az Úr ügyére, amennyi
tőlem telik? Nem magától értetődő az sem, ha valaki a sokból sokat ad. Van,
amikor a sokból is csak morzsákat juttat valaki az Úrnak.
Isten felel az imára, megjelenik neki, és lehetőséget ad a kérésre.
Salamon kérhet Istentől. Ez hatalmas lehetőség. Nem mindegy, hogyan él vele. És
ő jól élt vele, a lehető legjobban. Bölcsességet és tudást kért, azt, amire
valóban a legnagyobb szüksége van. A bölcsesség az Úrtól való látást, a Tőle
kapott jó döntési képességet jelenti. Salamon mindig az Úr akarata szerint akar
cselekedni, és ehhez az Úr bölcsességére, az Ő Lelkére van szükség. Mennyire
másképp lát, mint mi. Legtöbben gazdagságot, hatalmat, dicsőséget, az
ellenfelekkel való leszámolást kértük volna. Ő nem. Salamon teljesen úgy
gondolkodik, ahogyan majd az Úr Jézus a tanítványai számára elmondja, hogyan is
éljenek, mi legyen életük középpontjában. Keressétek először Isten országát és
igazságát, Salamon kérései pont ezen a nyomon haladnak. Ő Isten országát teszi
az első helyre, a többit rábízza Istenre. És ő megtapasztalja az Úr Jézus
által elmondott ige valóságát. Isten a folytatást is megígéri. Mivel Isten
országa ügyét tette első helyre, megkapja azt is, amit nem kért. Isten
országának ma is ez a logikája, az Úr ma is így vezet bennünket. Aki Őhozzá fordul,
jelenlétét igényli, és a Neki való életet és szolgálatot teszi első helyre,
megkapja majd a többit is. Mindazt megadja az Úr, amire szükségünk lesz ebben a
világban. És egészen más kapni, mint szerezni és azt görcsösen markolni.
A gyülekezet imádkozik, Isten cselekszik, elküldi angyalát, és
kiszabadítja Péter apostolt a börtönből (ApCsel 12,6-19). Mit tesz közben
Péter? Alszik! Még csak nem is imádkozik. De ez nem megbotránkoztató, hanem
inkább erőt adó jelenet. Hát nem csodálatos és nagyszerű, hogy ilyen békessége
van, tud aludni a börtönben? Tud aludni úgy, hogy tudja, a király őt is ki
akarja végeztetni. Péter élete az Úr kezében van, és tisztában van azzal, egy
hajszál sem hullhat le a fejéről mennyei Atyja akarata nélkül. Kell ennél
több? Ez a békesség forrása. Jelen van ez az én életemben? Én is ilyen
nyugodtan alszom nehéz helyzetekben, nehéz körülmények közt, tudva, hogy az Úr velem
van?
Amellett se menjünk el, hogy két katona között alszik, két lánccal
megkötözve. Csuda egy kényelmes szállás lehet, luxushotelben. Mennyi nyafogás
lenne bennünk, ilyen hely, még aludni sem lehet rendesen, tör a lánc, zavarnak
a katonák. Péter nem törődik a körülményekkel, szíve tele van az Úrral, és
boldog, hogy szenvedhet Érte. Ez nagy kegyelem. Boldog vagyok-e, amikor nehéz
körülményeket kell elviselnem az Úr nevéért? Egyáltalán a Neki való
szolgálatért, lelkek mentéséért fel tudom-e adni a kényelmemet? Lehet, hogy pont
azért nincs ébredés, mert a kényelmes életünk, a test szokásai fontosabbak,
mint a másik ember Jézushoz vezetése. Péter olyan mélyen alszik, hogy a fényre se ébred fel, úgy kell oldalba
lökni, ébreszteni. Aki ismeri az Úr Jézust, az tud ilyen békességgel, ilyen
nyugodtan ellenni. Az nem fél, mert tudja, hogy ott is az Úr kezében van. Csak az
történik, amit Ő megenged.
Péter, amikor rádöbben szabadulására, a gyülekezetet keresi fel. Nem
menekül, nem az életét menti, hanem az imádkozók közé megy. És a gyülekezet
most is imádkozik. Nem csak egy rövid imafoszlányt küldenek az ég felé, hanem
folyamatosan és tartósan imádkoznak. Elmondják Istennek, ami a szívükben van,
és várnak Rá. Ezek az emberek imádkoztak ugyan, és mégis megdöbbentek, amikor
Péter megjelent. Talán nem is a szabadítást kérték, és most meglepődtek, mert
Isten ilyen hatalmasan cselekedett. Mert Ő megcselekszi azt is, amit mi el sem
tudunk képzelni.
Amikor az Úr angyala megjelenik, a láncok lehullnak. Nem Péter verte le
bilincseit, és nem is ő számolt le a katonákkal és szabadította meg magát. Itt
teljes mértékben a feltámadott Úr cselekszik. És ez azt is jelzi, hogy az igazi
szabadulás mindig Tőle jön. Ha Hozzá fordulunk, lehullanak a bilincsek. Sőt,
igazán akkor éljük át a szabadítást, amikor nem mi akarjuk magunkat
megszabadítani, hanem engedjük, hogy levegye bilincseinket.
Ha viszont kérték, hogy szabadítsa meg az Úr Pétert, akkor mégsem várják,
hogy megszabadul az apostol. Számukra is meglepetés, ami történt. Mert Isten
tud meglepetést készíteni az övéinek.
Azonban nem baj, ha várjuk is, hogy amit kérünk, azt megcselekszi az
Úr. Várják Pétert, de a kaput elfelejtik
kinyitni.
Azt is jó látnunk, az Úr mindenütt Úr. Nem jelent Neki akadályt a
börtönajtó és a bilincs sem. Ezért ne féljünk, Ő mindenhonnan ki tud hozni. Az
is fontos, hogy a gyülekezet nem emberi kapcsolatok kiépítésébe kezd, nem is
váltságdíjat gyűjt, hanem imádkozik. Legyünk mi is ilyen imádkozók. Bízzuk az
Úrra minden dolgunkat.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése