A
|
z Isten
ládájának Jeruzsálembe vitele tragédiába fordult, de Dávid nem törődött bele,
foglalkoztatta, miért is történtek úgy a dolgok (1Krón 15,1-29). Istennél kereste a választ. Az Úrhoz fordult és
megértette, valamit rosszul csináltak.
Tehát nem arról van szó, hogy a ládát távol kell tartani, hisz az
Isten jelenlétét ábrázolja ki. A láda jelenléte megerősítést ad, segít az Isten
keresésben, mert mutatja, az Úr itt van.
Dávid az Úr törvényéhez fordult, az igében kereste a választ. Aki keres,
az talál, és ő Mózes könyvében rátalált a válaszra. Kérdéseinkkel bátran forduljunk Isten
igéjéhez. Keressük Őt, és várjuk a válaszát. A nagy király élete mutatja fontos
tanulmányozni, kutatni az igét. Ez azt jelenti, hogy egy konkrét témában
keresem mit is mond a Biblia. Keresés közben pedig Isten Szentlelkét kérem,
hogy aktualizálja, értesse meg velem Isten rám vonatkozó akaratát. Kutatjuk-e
az igét? Mert az Írások kutatása több mint a napi rész elolvasása.
A probléma, nem megfelelően szállították a ládát. A lévitákat választotta ki Isten erre a
feladatra. Ebben benne van, nem elég arra figyelni, hogy megtegyünk dolgokat
Isten országában. Az is fontos, ki végzi el az adott feladatot, és hogyan?
Megszentelték magukat, Isten ügyéhez csak megszentelt szívvel és élettel lehet
közeledni. Azt jelenti ez, az szolgáljon az Úrnak, aki látja bűneit és odamegy
leborulva az Úrhoz, és kéri, bocsásson meg. Krisztus vére tisztít meg. Az Ő
kegyelme, a Neki való engedelmesség közben szentel meg a Szentlélek. Milyen
szívvel, és milyen indítékkal végzem az Úrnak végzett szolgálatomat? Mi motivál? Valakinek el kell ezt is végezni,
megteszem, mert ez a szokás? Jó, ha
mindent szívből, az Úrnak való hálaadásból végzünk. Azért szolgálom és azért
járok az alkalomra, mert szeretem Őt, és egyre jobban meg akarom ismerni. És amit teszek azt mindig felfelé figyelve,
az igéhez igazodva végzem. Hangsúlyos, hogy amit Isten ügyéért végzünk, azt úgy
tegyük, ahogy Ő kéri. Megszokottá vált már, hogy azt feleljük, a magam módján
tisztelem Istent. Hát ez nem működik, ez olyan, mint amikor Uzzá a maga módján
akarta megoldani a láda védelmét. Ne a magunk módján, hanem úgy tiszteljük,
ahogyan Ő kéri. Az Úr Jézus azt mondta,
hogy igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, és
az Atya is ilyen imádókat keres magának.
Ne gondoljuk, hogy Isten megelégszik, ha néhány fillért adunk, vagy
rendbe tesszük az épületeket, de önzők vagyunk, hazugság, paráznaság,
pénzsóvárság, bálványimádás van jelen az életünkben? Az igazságban való imádás
azt jelenti, megszabadulok a bűntől Jézus által, és Isten igéje szerint kezdek
el élni. Mert Isten igéje az igazság.
István nem hátrált meg, hanem bátran és keményen mutatott rá az igazságra
(ApCsel 7,54-60). Elmondta, Jézus az Istentől küldött igaz, akit a nép várt, és
akit a próféták hirdettek. Bizony kemény beszéd volt ez, de őszintén kell
beszélni, mert örök életről és kárhozatról van szó. Nem mindegy hol töltöm az
örökkévalóságot. Nem jó orvos az, aki kíméletből nem mondja meg mi is a
probléma, és mire lehet számítani. Ahhoz, hogy igazi és maradandó változás
menjen végbe az életünkben, szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy bűnös
vagyok. Ezen a problémán magam képtelen vagyok változtatni, egyedül az Úr Jézus
Krisztus a megoldás. Nincs más, csak egyedül Jézus. István ezt nem hallgatja
el, láttatja bűneiket, de láttatja az Urat is. Elmondja, hogy most is látja Őt. Micsoda bizonyságtétel, Jézus, Akit megöltek
Isten jobbján áll. Tehát Ő él! Ez csodálatos hír. Emeljük fel tekintetünket nehéz pillanatokban
is, úgy, mint István, és szemléljük az Urat. István nem a támadóit, sem nem a
fájdalmat, szenvedést látja, hanem az Urat. A felé zúduló kövek közt is Jézust
látja, és ragyog az arca. Mit látok én? Csak magam, vagy látom az Urat? Ha
látom Őt, nem keseredek el, mert lehet nem élem túl ezen a földön ezt a
problémát, de tudom hová tartok.
István látja az Urat, és kéri, vegye magához a lelkét, ez jelzi, ő nem
fél, és tudja, ha most meg is fog halni, az nem tragédia, nem befejezés, nem a
semmibe hull az élete, az Úrhoz fog menni. Aki látja a feltámadott Urat, az
látja, hogy a halál után Jézushoz fog menni. Ki megy oda? Az, aki Vele élt, aki
tudja azt mondani, Uram vedd magadhoz a lelkemet. A tanítványt nem ez a világ köti, nem
ragaszkodik foggal – körömmel a földi élethez, hanem vágyakozik Krisztussal
lenni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elveti az életet, hanem azt, kész
bármikor az Úrhoz költözni, mert Vele lenni mindennél jobb. Ez a világ a bűn
hatalma alatt van, a kegyelem kiemel ebből, de maga a világ marad továbbra is
azon az úton, amire a bűn és a songoz állította. A világ nem Isten felé
igyekezik, hanem az ember maga akar isten lenni. Azonban Isten csodálatos
kegyelme, hogy még mindig tart a kegyelmi idő, kapunk lehetőséget Hozzá térni.
Ez azt hozza magával, hogy leborulok Előtte, mint Uram és királyom előtt, és
Rábízom az életem. Most már Neki engedelmeskedek, Őt szolgálom, Róla szól az
életem.
Istvánt megkövezték, és ő a kőzuhatag közben imádkozik. Megdöbbentő, hogy
át tud alakítani a bennünk élő Krisztus. Vajon mi is így hordozzuk el a
bántást, üldözést, fizikai fájdalmakat. Imádkozunk miközben sebeket kapunk. A sebek
Istvánnak is fájnak, de ő nem ezekkel foglalkozik, hanem az Úrra néz. Így
szenvedett az Úr is a kereszten. Ezt a példát, mintát hagyta az övéire is. De
ezt látja-e a környezet? Szenvedés közben imádkozó, igével élő keresztyéneket
lát-e a világ? A szenvedés a nehéz
élethelyzet másfajta megélését látják-e tőlünk, vagy ugyanúgy reagálunk mi is,
mint a nem hívők?
Fontos még az is, hogy bocsánatot kér ő is azok számára, akik megölik. Van
mit tanulnunk, van hová növekednünk a hitben.
Azért lényeges hogyan éljük meg az ilyen helyzeteket, mert lehet ott
valaki, akiben majd nyomot fog hagyni. Saul is jelen van, akiről senki sem
gondolja, hogy ez a nap az élete megváltozásának a kezdete. Amit lát annyira a
lelkébe ég hogy nem tud tőle szabadulni. Igaz ez még nem elég neki, de ez által
tapasztalja, hogy az Úr keresi. Nyugtalanná válik. István halála a damaszkuszi
út előkészítője. Ahogyan meghal, az bizonyságtétel.
VÉGIG MEGÁLLD A NAGY TUSÁT!
1.
Végig megálld a nagy tusát!
Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, mit félretett neked,
A koronát, az életet!
2.
A célra fuss, hogy mennybe juss,
Ott vár reád az égi juss!
Az út oda bizton vezérl,
Krisztus az út, Krisztus a cél.
3.
Ne csüggedj el, Ő felemel,
Új erőt ád, csak bíznod kell!
Ha gondodat mind ráveted,
Segít vinni a terhedet.
4.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él!
Ő hűn szeret és megsegél.
Csak higgy, és Ő lesz Mestered,
Urad, s mindenben mindened!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése