Hirdesd az Urat!

F

olytatódik az élet megszervezése, most a hadsereg vezetésének a kialakítására kerül sor (1Krón 27,1-28,21). Mindez a készenlétet, az azonnali bevethetőséget segíti. Isten népének állandó készenlétben kell lennie, soha nem lehet nyugodtan, gondtalanul, mert az ellenség harcra kész. Isten népe lámpás, világ világossága, azonban sátán azt akarja, hogy az emberek sötétségben legyenek, sőt, maguk az emberek is inkább sötétben járnak. Így azután sátán mindig a fény kioltására törekszik.

Így van ez az újszövetségi időben is, talán még erőteljesebben tapasztaljuk a gonosz ilyen irányú törekvéseit. Ezért szükséges az Úr tanítványainak állandó harckészültségben lenniük. Nem lehet lazítani, mert az ellenség lesben áll, célja elnémítani, a fényt elrejteni, hogy ne lássák az emberek a Szabadítót, ne vegyék észre, hogy lehet másképpen is élni. Ma erőteljesen egyfajta életmód felé tereli a gonosz az embereket, amelyben ő osztja be az idejüket, meghatározza mindennapjaikat. Jó, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hanem az Urat hívhatjuk segítségül. Mindennap figyelhetünk Rá, és élhetünk az oltalma alatt. Másrészt élhetünk olyan egyszerű, Isten országára irányuló, azért tevékenykedő életet, mint az Úr Jézus.

Dávid, amikor hátratekint, látja kicsiségét, harcos életét, tudja, nem méltó arra, hogy király legyen, nem méltó az Úr szolgálatára, képviseltére. Azonban kimondja: mégis engem választott ki az Úr, és ez a mégis jelenti a kegyelmet. Nem érdemeink, kiválóságunk szerint választ ki az Úr, és hív el, hanem kegyelemből. Ez azt jelenti, hogy méltatlan és alkalmatlan vagyok, de Isten az Úr Jézusra tekint, Őérte hív el szolgálatára. Jézusért lehetek megkegyelmezett bűnös, lehetek tanítvány. Pál apostol is mindig látta kicsiségét, alkalmatlanságát, bűnösségét, de felismerte,  a kegyelem átformálta az életét. Pál üldözte a tanítványokat, senki sem tartotta alkalmasnak arra, hogy tanítvány legyen, azonban az Úr mégis elhívta. A kegyelem azt jelenti, szeret az Úr, szereti a bűnös, elveszett embert, és meg akarja menteni. Mindent megtesz megmentésünkért, utánunk jön, lehajol, kiemel a mélységből, mert terve van velünk. Azonban ezt a kegyelmet el kell fogadni, ebből és ebben élni kell.

Dávid ugyan nem építhet templomot, de előkészül rá. Mindezt úgy teszi, hogy közben figyel az Úrra. Nem a maga terveit akarja megvalósítani, hanem Isten akaratát érvényre juttatni. A szövetségládán álló kerúbokat is az Úr útmutatása alapján tervezteti meg. Istent keresi, és Ő érteti meg Dáviddal, milyennek is kell lennie ezeknek. Így keressük mi is Urunk akaratát, kérjük, hogy Ő tervezze meg életünket, és hogy minden az Ő akarata szerint mehessen végbe.

Ezt követően Salamont, a fiát is bátorítja. Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, de mindebben benne van, hogy ne emberi erőre és bátorságra építsen, hanem az Úrra. Az Úrral fogjon hozzá Salamon a templom és az ország építésének. Ez ma is fontos szempont, ne magunkra építsünk, hanem az igére, az Úrra. De amit az igéből megértünk, annak fogjunk hozzá bátran. Ne tántorítson vissza, ha a feladat emberileg túl nehéznek látszik, ha úgy gondoljuk, magunk vagyunk. Nézzünk fel Őreá, és Ő a Tőle kapott megbízáshoz ad erőt, és ad lehetőséget. Isten nem hagy magunkra, amíg be nem fejezzük, amivel megbízott. Ő soha nem hagy cserben!

Továbbra is az ige terjedését látjuk, egyre nyomul előre és hódít meg szíveket (ApCsel 11,19-30). Már egész Ciprusig eljut a Jézus Krisztusról szóló evangélium. Nincsenek modern kommunikációs eszközök, és mégis nyomul az Úr ügye, a Szentlélek egyre több embert elér. Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy a Krisztust követő emberek a szívükben viszik magukkal az evangéliumot. Bárhová kerülnek, ott beszélnek az Úrról, a hitükről. Egyszerű emberek adják tovább az evangéliumot egymásnak. Beszélnek Jézusról. Itt nem a hivatalos egyház istentiszteletét látjuk, hanem a Jézust szerető emberek természetes viselkedését. Ilyen természetes nekem is a hit? Beszélek az Úrról, az igéről a szomszédommal, a barátommal, a munkatársammal? Ők nem úgy evangelizáltak, hogy elküldtek az istentiszteletre, hanem az életük hitelesítette mindazt, amit mondtak. Meglátszott a magatartásukon, hogy Jézushoz tartoznak. Ezért kapják majd a keresztyén nevet is. Krisztuskodónak, krisztusinak becézik és csúfolják őket. Úgy élnek, ahogy Krisztus élt. Vajon ezt látják ma? Hogyan neveznének el ma bennünket az emberek? Ránk is azt mondanák, olyan, mint Krisztus?

Jó látni, mennyire megvalósul, amit Zakariás mond: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6). Ez az evangélium útja, Isten Lelke által, Aki megnyitja a szíveket, amint majd később is látjuk majd Filippiben is. Nincs katonai támogatás, kötelező vallásfelvétel, hanem csak az ige hirdetése, a bizonyságtétel. Az Úr pedig megáldja az elhintett magot. Hiszen a Biblia az Úr szavát vetőmaghoz hasonlítja, amely, ha belekerül a talajba, új élet jön elő belőle, és termést hoz. Hirdessük bátran az igét, mert ma is élet van benne, és az Úr megáldja, és nem engedi, hogy dolgavégezetlenül térjen vissza. Nem mindig látjuk az eredményt, de a vetéshez türelemre is szükség van.

Azt is látjuk igénkből, hogy a hívő élet nem a nyugalomról szól, van benne nehéz időszak, lehetnek nemszeretem-napok, de az Úr ezeket is felhasználja igéje terjedésére, neve dicsőítésére. Itt is az üldözés volt az az eszköz, ami kimozdította a hívőket, és ők elindultak, nem az életüket féltették, hanem mások életét akarták a Megváltó Úrral megismertetni.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.