Isten nemet mondott Dávid elképzelésére,
tervére, és ő nem duzzog, mint egy sértett kisgyermek, hanem a sátorba megy, és
az Úr előtt borul le (1Krón 18,1-17). Ez követendő a mi számunkra is sértődés
helyett lehet imádkozni. Miért tudott Ő imádkozni? Mert nem azt látta, hogy
valamit nem kapok meg, hanem hálás szívvel fedezte fel, hogy az elmúlt évek
alatt mennyi mindent adott neki az Úr. Gyakran az a problémánk, hogy csak azt
látjuk, amit nem sikerült elérni, amiből kimaradtunk, a betegséget, az
öregséget, és nem vesszük észre, az egészséges időszakot, és nem látjuk, azt,
amit az eddigiek során Istentől kaptunk. Azt gondoljuk, ami jó volt azt mi
szereztük, ami rossz Isten bocsátotta ránk. De nem így van, a jót is Ő adta,
Tőle van az egészség is, és nagy kérdés hogyan élünk ezekkel az ajándékokkal.
Hová megyünk amikor veszteség ér, vagy nem teljesíti Isten a kívánságom?
Menjünk mi is az Úr elé, dicsérjük és magasztaljuk Őt legnagyobb ajándékáért,
az Úr Jézusért. Mert Benne élő kapcsolatba kerülhetünk Vele.
Dávid az Úr elhívása által lett király, életét Isten vezetése alatt élte
meg. Mindig az Úr szava irányította. Így azután nagyszerű tapasztalatokat
szerzett. Az első, a filiszteusok nem legyőzhetetlenek. Mi ebben a szenzáció? Gondoljunk vissza Saul király
időszakára, vagy a még korábbi időkre. A filiszteusok elnyomták Izráelt, a
szövetségládát zsákmányul ejtették. Saul és serege tehetetlenül állt szemben a
filiszteusokkal, Góliát pedig pszichés sokkot okozott nekik. Senki nem mert a
király emberei közül párviadalra kiállni a hatalmas termetű harcossal. Úgy
vélték Góliát és a filiszteusok legyőzhetetlenek. Ennek megfelelően a félelem
uralkodott felettük. Végül Dávid a pásztorfiú az Úr nevében való hit által
győzött Góliát felett. Azonban akkor még
nem arattak teljes győzelmet.
Most azonban Dávid felismerte legyőzhetők a filiszteusok. Leigázta őket,
olvassuk. Eddig mindig fordítva történt, Izráelt igázták le. Ez jelzi, változás ment végbe, de nem azért
mert Dávid mindenkinél jobb katona volt, hanem ez a változás az Úrral való
kapcsolatukban ment végbe. A szövetségláda elhozatala jelezte, nekik fontos
Isten. Őt teszik az első helyre. Istennel azután megváltoznak a dolgok. A
legyőzhetetlennek tűnő, legyőzhetővé válik. Istennel győzhetünk azokon a
területeken, ahol eddig magunkban vereséget szenvedtünk. Az Úrral legyőzhetővé
válik mindaz az életünkben, ahol eddig vereséget szenvedtünk. Győzhetünk a test
és bűn felett is.
Árad tovább az evangélium, és ezt Isten irányítja (ApCsel 8,26-40). A
Szentlélek folyama betölti a szomjazó szíveket. A szél tudja hol kell fújni,
egy Jeruzsálemből hazafelé tartó kereső emberhez irányítja a Lélek Fülöpöt.
Megláthatjuk, hogy Fülöp teljesen a Szentlélek vezetésére bízza magát. Nem akar
mindent jobban tudni, mint az Úr. Mert mondhatná, nagy és eredményes munka
folyik Samáriában. Sokan megtérnek, csodás dolgok mennek végbe, növekszik a
gyülekezet. Miért hagynám itt most, ráadásul, úgy, hogy nem is tudom miért? Fülöp
nem tudta mi vár rá a Gázába vezető úton, miért is kell odamennie. És ő megy
engedelmesen. Tudja, ő is pótolható, másrészt ha Isten angyalt küld hozzá,
akkor tudja miért teszi. Az Úr tisztában
van azzal, mit kell tennie Fülöpnek, ő pedig elfogadja Isten vezetését.
Fontos látnunk, nem az apostolok közül küld ki valakit. Tehát az Úr
nemcsak általuk munkálkodik. Minden Neki odaszánt életen keresztül tud
munkálkodni. Ha hallod a hangját, téged is küld. De ott tudod-e hagyni az
eredményest, a többet, a kevesebbért, az egyért, a kevésbé látványosért.
Samáriában nagy ébredés van, látványos, és eredményes munka zajlik, és Fülöp
ott tudja hagyni. Nem még nagyobb mezőre
megy, hanem a járatlan út mellé. Nagyon megrendítő ez. Nagyvárosból, a
lakatlan, járatlan pusztai útra küldi az Úr.
Mi másképpen gondoljuk, mindig a nagyobb, a jobb felé törekszünk. Vannak, akik faluból
származnak, de városra kerülve már nem mennének újra falura. És azt látjuk, nem mindig a nagyobb felé
törekvés Isten akarata.
A járatlan utakra is el kell vinni az evangéliumot, ott is várja valaki a
segítséget. Senki nem gondolta, hogy egy jómódú, ám testben és lélekben sérült
ember keresi Istent. Ez az ember már kifelé tart az országból. Ha tétovázik Fülöp, lemarad, és ez az ember
reménytelenül ér haza. Mert a remény Jézus. És ha valaki Jézus nélkül indul
haza akár a templomból is, reménytelen, céltalan marad.
Azonban Bibliát, belőle egy tekercset visz magával, mert ha nem is tudta
senki útba igazítani, de vitte a tekercset, és majd keres benne. Nem adta fel.
Ne add fel, keress tovább, és az Úr ad majd segítséget. Az is megdöbbentő, hogy
jóval a nagyheti és pünkösdi események után senki nem tudott neki segíteni. Nem
tudtak beszélni Jézusról. Senki nem mondta el, nemrégen a názáreti Jézus járt
erre, megtisztította ezt a helyet, aztán megfeszítették, de harmadnapon
feltámadt, él, és ma is munkálkodik. Gyere, hívjuk segítségül. Hogyan jönnek ki az istentiszteletről a
keresők. Útba tudjuk-e őket igazítani? Hallanak Isten munkájáról, a Megváltó Úr
Jézusról?
Ez az ember elmondja, olvassa ugyan, de nem érti amit olvas. Őszinte, nem
szégyelli, hogy nem érti, de nem is teszi félre, hanem segítséget kér. Ne tedd félre a Bibliát, hanem valld be, hogy
nem érted, és kérj segítséget, Kérj vezetőt, kalauzt, mert ez az ember
idegenvezetőt kér. Akkor érti meg, ha valaki kalauzolja benne. Van kalauzunk, a
Szentlélek, kérjük vezessen, tanítson. De megkérhetünk egy tapasztaltabb
testvért is, magyarázza meg, amit nem értünk.
Meg tudja, hogy Jézus a megoldás. És ezt a hírt hittel fogadja. Az
evangelizáció eredményes. Mi az evangelizáció, jelen történet szerint, beszélni
Jézusról. Őhozzá irányítani az embereket, figyelmüket, és szívüket Jézus felé
terelni. Ez az ember megvallja, hisz
teljes szívből. Hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. Hiszem-e ezt? Teljes szívemből
hiszem-e, hogy Ő az én Uram, Ő a megoldás?
Amit nem adott meg a templom, az ószövetségi hit, azt megkapta az Úr
Jézustól. Örvendező szívvel ment tovább az útján. Csodálatos ez, mert közben a
körülményei maradtak ugyanazok. Továbbra is eunuch volt, családtalan,
gyermektelen, megnyomorított ember. De belülről más lett. Van Krisztusa, van
reménysége, új élete. Jézussal a szívünkben a változatlan körülmények közt is
lehet más az élet. Mert a boldogság nem pénz és jólét függvénye. Az igazán
boldog az, aki Krisztusra talál, aki Isten országa polgára lesz.
JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT
1.
Jézus engem megtalált,
Mindörökre hűn szeret,
Tenni szent akaratát
Lelke megtanít s vezet.
Ó, mily boldog lettem így,
Béke tölt el hű szívén,
Mindörökre szól e frigy:
Én Övé és Ő enyém.
2.
Amióta ezt tudom,
Fényesebb a napsugár,
Zöldellő faágakon
Szebben zeng a kismadár.
Fű, virág mind úgy ragyog,
Minden szebb a föld színén,
És én oly boldog vagyok,
Én Övé és Ő enyém.
3.
Mitől egykor féltem én,
Mint a köd tűnt mindaz el,
Nyugszom Jézus kebelén,
Védő karja átölel.
Eltűnt gond és félelem,
Sok teher vált semmivé,
Jézusom jár most velem,
Ő enyém és én Övé.
4.
Mindörökre Ő enyém,
Én Övé örökre már,
Mennyi áldás, szent remény,
Mit az Úr előmbe tár!
Múlna el bár föld s az ég,
Válna éjre bár a fény,
Akkor is megállna még:
Én Övé és Ő enyém!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése