Lendületben

H

úsz év alatt kiépítette Salamon az Úr kegyelme által Jeruzsálemet (2Krón 8,1-18). Elkészült az Úr háza és a királyi palota is. Az Úr Salamonnal volt, megáldotta életét és munkáját. Azonban az is látszódik, hogy amint az ország határai stabilizálódnak, és az anyagi helyzetük is megerősödik, Salamon egyre nagyobbá válik. Az áldozatok bemutatása már azt jelzi, eltolódik a hangsúly az élő kapcsolatról a formalitás felé. Mindez a fejlődés, növekedés Salamonban is változást idéz elő, magukat akarja már láttatni. Mindenki csodálja, mire is képesek ők. Nagyon könnyen eltolódnak a hangsúlyok, olyan gyorsan mi kerülünk középpontba. Amit elérünk, magunknak tulajdonítjuk, saját eredményként beszélünk róla. Azonban minden, amit teszünk, amivel rendelkezünk, amit elérünk, Urunkról kell, hogy bizonyságot tegyen. Mindennel mutassunk Őreá, valljuk meg, hogy Tőle kaptuk. Nagy kísértés, hogy akár a gyülekezetbe járás, a bibliaolvasás is rutinná válik. Úgy gondoljuk, elég a formalitás, elég, ha elmegyünk az alkalomra, vagy elolvassuk a napi igét, de kimaradunk belőle mi. Nincs már benne a szívünk. Kérjük Urunkat, újítson meg bennünket Szentlelke és igéje által.

Mindezek után megerősítette a király a raktárvárosokat és mindazokat a helyeket, amik veszély vagy háború esetén segítséget jelentenek. A nyugodt időszakot a megerősödésre, a felfegyverzésre használta fel. Mi is erősödjünk meg az igében, legyen szívünk raktárváros. A zsoltáros a szívébe rejtette az Úr beszédét, tegyünk mi is így. Halmozzunk fel tartalékkészleteket. Legyen tele a szívünk igekészlettel. Forgassuk és tanuljuk Isten szavát, amíg nyugodt körülmények közt megtehetjük. Az elraktározott készletek a nehéz időkben segítséget jelentenek. Lesz mihez nyúlni betegség idején vagy olyan élethelyzetekben, amikor a Bibliát nem vehetjük kezünkbe.

Az evangélium előretörését az üldözése sem akadályozhatja meg, sőt, azt látjuk, még segíti is előrenyomulását (ApCsel 14,8-20). Az üldözés miatt tovább indul Pál és Barnabás, eljutnak Lisztrába, és ott is hirdetik az Úr igéjét, beszélnek a feltámadott Úrról. Jézus neve egyre több helyen válik ismertté, egyre több ember előtt ragyog fel Isten hatalmas munkája. Jó látni a szomjúságot a szívekben, az emberek vágyakoznak Isten után. Megcsömörlöttek a világ gazdagságától, a bálványok hazugságaitól, az élő Isten után vágyakoztak. Adja meg Urunk, hogy korunk embere is eljusson ide, és legyen szomjúság a szívében Isten után. Ismerjük fel, hogy a világ képtelen a szívünket megelégíteni, de Isten vár még ránk. Ő Krisztusban lehetőséget ad arra, hogy megismerjük Őt. Amikor ez megtörténik, rádöbbenünk: élő vizek forrását kapjuk az Úr Jézusban.

Lisztrában az Úr Jézus hatalmasan cselekszik, egy sánta ember gyógyul meg és válik bizonyságtétellé kortársai számára. Ez az ember hallotta Pált beszélni, tehát hallgatta az igét. Eljutott hozzá Isten szava. Mert így kezdődik, hallom az igét. Isten az igén keresztül munkálkodik. És ez az ember nemcsak hallgatta, hanem meg is hallotta. Mi már annyit halljuk, hogy megszokjuk, már oly kevesek szíve rezonál rá. Pál észrevette, hogy ez a sánta meghallotta az igét, vagyis van hite. Az ige hallása által hit jött létre a szívében. Krisztusba vetett hitre jutott. Ez nem csupán azt jelenti, hogy hiszi: Isten Fia Jézus. Nem, hanem hitte, hogy ha a maga istene, bálványai képtelenek voltak is meggyógyítani, de a feltámadott Jézus képes rá. Látja, hogy a Krisztusba vetett hit hat. Jézus él, és ma is meg tudja tenni mindazt, amit földi szolgálata során.

Ez a lényeges, sok bibliaismerettel rendelkezve, sok sok igehirdetést meghallgatva van-e hitem az életgyógyuláshoz, a szabaduláshoz? Hiszem-e, hogy Jézus neve által ma is nagy dolgok mehetnek végbe? Van-e hitem a szabaduláshoz, a gyógyuláshoz? Az elméleti hitvallásból születik-e új élet? Eljutottam-e oda, hogy az Úr egész életemet újjá akarja tenni? Ki akar emelni a lebénult, sánta életből, egy új életre. Jézus nélkül még nem teljes az életünk.

Amikor Pál látja szívében a gyógyulásra való hitet, így szól: Állj a lábadra egyenesen! Állj a lábadra egyenesen? Állj lábra végre, és járj, tedd, amit az Úr rád bízott! Eddig koldultál, most élj, Isten országának erejével. Pál szavában jelen van a Szentlélek Isten, így azután ez az ember képessé válik a járásra. Amikor az Úr szól,  képessé tesz szava megcselekvésére. A hit azt is jelenti, szó nélkül, minden kétely, okoskodás nélkül engedelmeskedik. Nem vár jeleket, csak felugrik és jár.

Ebben az igében a csodák veszélyeivel is találkozunk. A város lakói félreértik, ami történt. Nem várják meg a bizonyságtételt, hanem eddigi kultuszuk alapján cselekszenek. Pált és Barnabást azonosítják isteneikkel. Nagy veszély, hogy az emberek nem az Urat látják meg egy jel által, hanem az azt megcselekvőnek tulajdonítják. Soha nem az ember a lényeg, ő csak eszköz az Úr kezében.

Pál elutasítja a lisztraiak áldozati kísérletét, és rámutat, hogy ez pogányság, és ebből meg kell térni. Van élő Isten, Aki eddig adott jelet magáról, jótevőjük volt, de nem ismerték fel Őt. Meg kell látnunk, hogy van élő Isten, minden az Ő kezéből származik. Adjunk érte hálát, lássuk meg bizonyságait, és boruljunk le a kereszt alatt. Isten a legtöbbet, Fiát adta oda értünk.

A zsidók haragja itt is utoléri Pálékat, és egyre keményebb, megkövezik, és azt gondolják, belehalt a sérülésekbe. Azonban az Úrnak még terve van vele. Még nem végezte el az összes munkát, Rómába még nem jutott el. Ismét látjuk: az evangélium feltartóztathatatlan.

Pál megéli, amit hirdet. Nincs harag  szívében, nem akar bosszút állni, és kész visszamenni a városba. Így mindenki láthatja az Úr halál fölötti hatalmát is. Meg kell látni, hogy az élő Isten az élet és a halál Ura. Ő mondja ki, mikor elég.

Egyedüli reményem

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

Isten áldásával.