A
|
templom építése befejeződött, bevitték a
szövetségládát, a szent sátort, majd a szolgálathoz tartozó edényeket és eszközöket
is elhelyezték (2Krón 5,1-42). A központi esemény a szövetség ládájának a
szentek szentjében való elhelyezése volt.
A két kerúb már a helyén állt kiterjesztett szárnyakkal, alá helyezték a
ládát. Mindez azért történt így, mert az Úr meghagyta nekik Mózes által, és
kijelentette, hogy dicsősége a kerúbok között fog megjelenni. A láda és a
kerúbok Isten jelenlétéről tettek bizonyságot. Jelezték, hogy Isten itt van velünk
és köztünk. Nem a láda vagy a kerúbok
jelentettek erőt, nem azonosították őket Istennel, de bizonyságot tettek arról,
hogy jelen van az Úr.
Nekünk már nem egy épület vagy berendezési tárgyak jelzik, hogy Isten
jelen van, hanem az Úr ígérete. Ő mondta, hogy ha az Ő nevében vagyunk együtt,
jelen van. És ez nem függ helytől, hanem a szív állapotától. Nem a hely
jelenti, hogy Isten jelen van, hanem a szív Isten utáni vágya. Ha az Ő nevében
vagyunk jelen, vagyis Őérte, mert találkozni akarunk Urunkkal, akkor Ő bizonyosan
ott van.
Bárhol összejöhetünk, Ő jelen van. Jelenlétét megerősíti az Ige, amikor
olvassuk, általa nemcsak jelen van, hanem szól is hozzánk. Ő nem némán, nem
valami homályos erő vagy érzelmi állapot felidézése által van jelen, hanem
kijelentése, élő szava által. Amikor a Bibliát olvassuk, az Úr szól hozzánk,
szavában élet, és erő van. A szövetségládában található két kőtábla is az igére
mutat, Isten szavával mutat utat vándorló népének. Figyeljünk mi is erre az
iránytűre, hogy ne tévedjünk el.
Ezek után Salamon megáldotta a gyülekezetet, majd térdre esett az Úr és a
gyülekezet előtt. A nagy király leborul az élő Isten előtt. Boruljunk le mi is Előtte, fejezzük ki, hogy
meghódolunk az Úr előtt. Egy csodálatos imádságban vallja meg, hogy az Úrhoz
hasonló Isten sehol nincs. Látom-e az Úr
nagyságát? Meg tudom-e vallani, hogy nincs Hozzá fogható? Bármi, ami istenként
akar elénk állni, az élő Úrral összevetve, bálványnak minősül. Isten
szövetséget kötő és megtartó Isten. Hűséges és kegyelmes népe iránt. A szövetséget
Isten nem szegi meg, de az ember, bizony, nem így van ezzel. Ha teljes szívből megtartod, mondja az Úr.
Tehát ez jelzi, nem tartjuk meg, és különösen nem teljes szívből, azonban ez
sem jelent elvettetést, mert Isten felkínálja a bűnbánat és a megtérés
lehetőségét. Ha a nép felismeri
hűtlenségét, vétkét, az Úr megkönyörül rajta, kész megbocsátani neki. Mi már
tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztusban magára vette bűneinket, és aki a kereszt
alatt leborul és bocsánatot kér, azon megkönyörül.
Salamon látja Isten nagyságát, tudja, nincs Hozzá fogható, és Őt emberi
alkotások nem fogadhatják be. Az Újszövetség bizonyságot tesz arról, hogy Isten
a legnagyobb csodát vitte végbe, amit még Salamon sem gondolt, emberré lett.
Lényét az Úr Jézus személyében emberi testbe sűrítette, és Általa itt járt-kelt közöttünk. Eljött, hogy halljuk és lássuk Őt, és így megismerve
segítségül hívjuk minden nyomorúságunkban. Eljött Isten, hogy örök életre
mentsen meg.
Sokféle nyomorúság éri Isten gyermekeit, de meg kell látniuk, hogy azok
nem véletlenül, hanem bűneik miatt vannak. Isten ezeken keresztül döbbent rá a
valóságra, de rádöbbennünk-e? Aki felismeri, hogy minden a vétkei miatt
történt, jogos Isten ítélete, és ezt megbánja, azon az Úr könyörül. Sajnos
nekünk ritkán jut eszünkbe, hogy a természeti katasztrófák, különféle
betegségek és nyomorúságok Isten
figyelmeztetései. Halljuk-e a dörgést, a megváltozó időjárás jelzéseit?
Rádöbbenünk-e, hogy nem csak a klímaváltozás ez? Hát akkor mi? Általuk jelez az Úr, baj van, rossz irányba
mennek dolgaink, mert elfordultunk Tőle. Azonban mi már ezekre találunk logikus
és tudományos magyarázatot, így elmarad a bűnbánat. Ahol van imádkozás, és az őszinte bűnbánat
megjelenik, ott az Úr könyörül. Ahol Isten népe imádkozik, és Őt hívja
segítségül, életét kész megváltoztatni, az Úr megkönyörül, elfordítja a
csapást, új lehetőséget ad.
Pál a zsinagógában tesz bizonyságot az Úr Jézus Krisztusról (ApCsel
13,23-52). Szíve tele van sodró erejű igehirdetéssel, boldog, mert ezért
indult, mindenkinek elmondja a csodát: Isten emberré lett Jézusban. Eljött a
megígért Megváltó. Mivel van tele a szívem? Ilyen sodró erejű
bizonyságtétellel? Alig várom, hogy elmondhassam, kinek ismertem meg
Jézust? Pál az ószövetségből indul ki,
tehát onnan kezdi, ahol tartanak. Ebből mi is megtanulhatjuk, onnan induljunk,
ahol a másik tart. De ami a lényeg, jussunk el az evangéliumig,
Krisztusig.
Az apostol rámutat, hogy Isten megtartotta ígéretét, mert Ő mindig megtartja,
amit ígér. Elküldte a Szabadítót. Mennyit beszélt a próféták által erről,
és most elérkezett az idő, a Szabadító
megérkezett. Csak az a kérdés: felismerem-e Őt. Ki ismeri fel Jézusban a
Szabadítót? Az, aki látja, hogy rab, és szabadításra szorul. Bizony, nehezen ismerjük
fel, hogy ez a világ rabságban tart, és ebből csakis az Úr tud feloldani,
szabaddá tenni.
A zsidók megölték Jézust, úgy gondolták, vége ennek a történetnek, de
Isten másképp gondolta, és feltámasztotta az Urat. Ahol az ember úgy gondolja,
nincs más tovább, lezártuk az ügyet, ott még megvalósul a „De Isten”. Ez mindig
életfordulatot jelent, azt üzeni, Isten kézbe vette a dolgokat, és fordít
rajtuk. Nincs még lezárva az ügy, életváltozás következik. Ez a kifejezés mindig életfordulatot jelez,
biztat, ne add fel, mert Istennek minden lehetséges, meg tudja fordítani a
dolgok menetét. Ő a halálból is kihoz. Amikor azt gondolták sokan, hogy Isten
népe megsemmisült, leáldozott Jézus napja, akkor Isten fordít egyet a
történelem vagy a személyes élet keretén, és minden megváltozik. A „De Isten”,
életváltoztató energiákat hoz a felszínre. Amikor a kifejezés elhangzik, lehull
a bilincs, elmúlik a rabság, valami új kezdődik Vele.
Az Örömhírt hirdetik Pálék, ami a bűnbocsánat lehetőségét hozza el a
számunkra. Rámutat: örömhír az, amit Jézus elvégzett, mert szabadulást hozott
mindabból, amiből sem Mózes törvénye és semmilyen emberi terápia által nem
igazulhatunk meg. Elhozta a megigazulás lehetőségét, és ezt vére által szerezte
meg. Kifizette adósságunkat, eltörölte bűneinket, és így az Atya a rendezett
számlát tartja kezében. Isten tudja, hogy a számlát nem mi rendeztük, de a
lényeg: ki van fizetve. Ezt nekünk is tudatosítani kell, Ő fizetett, hogy
nekünk életünk legyen. Adjunk ezért hálát, és szolgáljuk Őt örömmel.
Az evangélium elérte a nem zsidó embereket is, az egész város hallani
akarja Isten üzenetét. Csodaként élik meg, hogy az élő Isten beszél hozzájuk
Pál által. Csoda-e számomra az istentisztelet, a Szentírás? Hálás vagyok-e,
hogy még mindig hallhatom Isten szavát? Ezek az emberek magasztalták az Úr
igéjét, örültek Isten igéjének, kegyelmének, és hittek. A zsidók azonban nem az
életváltozásra figyeltek és arra, hogy ezek az emberek is üdvösségre jutnak,
hanem a létszámra. Irigyek lettek Pálra,
és üldözést támasztottak. Nekik nem az emberek hitre jutása volt a fontos;
nagy kísértés, hogy mi sem ezt tartjuk szem előtt, csak azt nézzük, amit a
zsidók, ha máshova többen mennek, azt üldözzük el. Az irigység ellen is Jézus
igazi megismerése az orvosság.
Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik
bátran szólnak harcra
készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze
szerteszét, Az Úr-
hoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó,
bár sok szolga,
sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre
nézz: A munka
sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy
veszni a pogányt
se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb,
Hirdetve
szent neved dicséretét!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése