Isten ismeri a szíveket

A

z ország kettészakadt, Roboám pedig emberi módszerekkel igyekszik még ezen a helyzeten változtatni (2Krón 11,1-23). Háborúval akarja visszaszerezni az elszakadt országrészt. Nem látunk elcsendesedést, nincs bűnbánat. Roboám nem keresi az Urat, és nem akarja meglátni, hogy mindez azért történt, mert a hatalom átformálta őket. Isten és a másik ember elé került saját személye, a földi gazdagság és a pozíció. Kimaradt Isten jelenléte, irgalmassága és szeretete. Mi az első a számunkra? Az Úr szeretete, vagy a saját dolgaink?

Isten népének királya nem lát más lehetőséget a megoldásra, mint az erőszakot. Nem jelenik meg Isten Lénye az életük által. Hányszor megkísért minket is ez a reakció, amit nem tudunk elintézni szép szóval, vagy ha kudarcot vallunk valamiben, erőszakkal próbálkozunk. Hányszor a közvetlen közelünkben, szeretteink, munkatársaink felé nyilvánulunk meg így, és akarjuk erővel keresztülvinni azt, ami másképp nem sikerül. Izráel királya nem tudja elfogadni sem azt, hogy hibázott, sem a vereséget. Meg kell tanulni elfogadni és jól feldolgozni a kudarcokat is. Hogyan lehet? Az Úr Jézussal. Ebben Pál is utat mutat, emberileg többször is kudarcot vallott, elutasításban volt része. Például Lisztrában is, amikor megkövezték, és ő nem bosszúval tér vissza, hanem megbocsátással, az evangéliummal.

Ha nem keresi a király az Urat, szól Ő neki. Isten nem engedi, hogy szembemenjenek akaratával, és testvérháború alakuljon ki. Nem könnyű elfogadni a választ: Éntőlem lett ez a dolog - de békességet ad annak, aki komolyan veszi. Nem véletlen, hanem Isten akarata. Természetesen mindezt megelőzte Salamon és Roboán vétke, és ezért Istentől lett ez a dolog. Miért? Hogy általa rádöbbentsen felelősségünkre, és megmutassa, hogy van más lehetőség is. Évszázadokon keresztül keresi majd az Úr a tíz törzset is prófétáin keresztül. Isten nem mond le azokról sem, akik elszakadtak Tőle, akik rossz irányba indultak. Mind rossz irányba indulunk, de Jézus Krisztus által utánunk jön és keres az Úr. Megkeres, mint az elveszett bárányt, és hazavisz.

Roboám hallja Isten üzenetét, amit a próféta tolmácsol, és engedelmeskedik. Ez nagyon fontos mozzanat, mert ő csak egy embert lát, rajta keresztül érkezik az információ, és hiszi, hogy mögötte Isten áll, Tőle jön az üzenet. Gyakran csak egy embert látunk, és nem ismerjük fel mögötte az Urat, nem halljuk ki Isten hangját. Sokaknak az igehirdetés emberi beszéd, vagy akár maga a Biblia is, és nem hallják meg az emberi eszközök mögött hatalmasan megnyilvánuló Istent. De én meghallom-e az Úr szavát, vagy csak emberi véleményként kezelem? Akkor izgalmas ez a kérdés, amikor a válasz ellentétes a saját terveimmel, vágyaimmal, és esetleg veszteséggel is jár. Roboámnak nagy volt a tét, a nagyobbik országrészt kellett elengednie. Gazdagság, hatalom, jobblét múlott rajta. És ez a király elengedi, tud elengedni. Ez nagy dolog. Tudok-e én elengedni? Elfogadom-e Isten akaratának a számomra kedvezőtlen döntést is?

Az északi országrészben mindent a politika határoz meg. Jeroboám saját kultuszt alakít ki, azért, hogy ne menjenek Jeruzsálembe az ő alattvalói. Nem az élő Istenbe vetett hit az első a számára, hanem a saját hatalma. Talán úgy gondolta, mindegy, miben, csak higgyünk. Mindegy, hogy hol és hogyan tartunk istentiszteletet, csak legyen, ahová összejöhet a nép. Tehát a politika veszi kézbe a hitéletet, és államvallást készít, mert így könnyebben kézben tartható a nép.

Jó látni, hogy vannak, akik valóban hisznek, és nekik mindennél fontosabb az Úrral való kapcsolat, az akarata szerint való istentisztelet. Készek elhagyni szülőföldjüket a tiszta hitért. Ezek szívük szerint keresték az Urat. Nem megszokás, családi hagyomány volt a hit, hanem Isten ismerete. Ismerték és szerették az Urat, és inkább feladták az eddigi megszokott életvitelüket, csakhogy áldozatot mutathassanak be.

Barnabás és Pál beszámoltak Isten pogányok között végzett munkájáról (ApCsel 15,6-11). Elmondták, hogyan árad az élet vize és visz végbe változásokat ott is, ahol ők ezt nem is gondolták. A zsidók nem tudták elképzelni, hogy nem zsidók élete is megváltozhat, lehetnek más emberré. Most azzal szembesülnek, hogy Istennek minden lehetséges. Isten szereti az egész emberiséget, és mindenkinek kínálja az élő vizet, az Ő drága kegyelmét. Nincs senki kirekesztve az új élet lehetőségéből. Rajtunk áll, hogy élünk-e ezzel, vagy elmegyünk mellette.

Amikor vita támad, Péter bizonyságot tesz elhívásáról, küldetéséről. Azt kapta kegyelmi ajándékként, hogy a pogányok tőle hallják meg az evangéliumot. Jó tudni, mire választott ki az Úr, de a kiválasztásnak vannak jelei, bizonyítékai. A Kornéliusz házában történtek alátámasztják: nem Péter magánakciója volt, ami történt, hanem valóban a Szentlélek Isten munkálkodott. Az Úr nem tett különbséget zsidók és nem zsidók között. Ez azt is jelenti, hogy ők is hit által tisztíttattak meg. Mindenki számára kegyelemből, hit által van üdvösség. Ezzel Péter rámutat: nincs szükség a törvény formalitásának, külső jegyeinek a megtartására. Mindenkinek Krisztusba vetett hitre van szüksége. A kereszt tövében, Jézus kiontott vére által tisztulhat meg a szívünk.

Isten ismeri a szíveket, ez jó, mert nem lehet megtéveszteni. Azonban félelmetes is, mert egyedül Ő tisztában van minden belső tartalmunkkal. Látja, kik is vagyunk valójában. Azonban ezzel segít, hogy ne játsszuk meg magunkat, vállaljuk azt, akik vagyunk. Vállaljuk bűneinket, mert Ő ad rá megoldást. A bűnbánatra bűnbocsánat a válasz. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja minden bűnünket. Jöjjünk Hozzá, amint vagyunk, ahogyan a tékozló fiú sem változtatott a kinézetén, jött, amint volt. És az Atya úgy fogadta el. Egyetlen dologra volt szükség: a bűnbánatra.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.