R
|
oboám az Úr
útján járt, amíg megszilárdította hatalmát (2Krón 12,1-13,22). Mondhatnánk, amíg
el nem érte a célját, nagyon komolyan vette Istent és az Ő igéjét. Amikor
azonban úgy látta, minden rendben, lazábbra vette a kapcsolatot. Nem tért ő el
az Istenhittől, de már nem vette számításba az Úr szavát. Már nem az igéhez
igazodott. Az ige szerint hűtlenné vált az Úrhoz. Amikor elhagyjuk az igét, elfeledkezünk
róla, már hűtlenek vagyunk.
Isten azonban, amikor bajba kerülnek, prófétát küld, aki elmondja, hogy Sisák
támadása mögött az ő hűtlenségük húzódik meg. Isten megengedi, hogy a fáraó
bevonuljon az országba, mert elhagyták Őt. Tehát ez a nehéz időszak nem
véletlen, Isten küldte, mert általa üzen, keres, azt akarja, hogy
megváltoztassák életüket. Isten mindig szól, ha mi hűtlenek vagyunk is, Ő hű
marad.
Az is megragadott, hogy az életünk mindig példa. Akik hozzánk tartoznak,
ránk bízattak, azokra hatással vagyunk. Életirányunkat követni fogják. Nemcsak
a király tért el Isten törvényétől, hanem a nép is.
A próféta beszédét komolyan vették, megalázták magukat, vagyis bűnbánatot
tartottak. Nem mentették fel magukat, vállalták, hogy vétkeztek. Ez a megfelelő
magatartás az Úr felé, megalázom magam, leborulok Előtte, amint sokan
megtették, amikor az Úr Jézus a földön szolgált. Kimondom, vétkeztem, de
könyörülj rajtam. Isten válaszol, megbocsát, de hűtlenségüknek van következménye.
Azonban azt is a javukra fordítja az Úr. Tanítja népét felismerni a különbséget
a világ és Isten országa között. Megláthatjuk, mennyivel jobb az Úrnak
szolgálni, mint a bűnnek, a világnak. Általában az életen keresztül tanít az Úr.
Roboám után a fia, Abijjá ült a trónra. Jeroboám úgy gondolta, mivel ők a
nagyobb ország, erősebb hadsereget tudnak kiállítani, elfoglalhatják Júdát.
Azonban Abijjá meglátja: a létszám nem minden. Azért, mert sok embert tudunk
felmutatni, az nem jelent minőséget is. Jeroboám a nagyobb létszámra, a több
emberre építette a sikert. Abijjá pedig az Úrra alapozott. Meglátta, többet ér
az Úrban, mint a haderőben bízni. A ember királyssága feszül szembe Úr királyságával. Abijjá hiszi, hogy az Úr
királysága fölött az ember nem vehet hatalmat. Hiszi, hogy az Úr megoltalmazza
népét.
Abijjá megvallja, hogy megmaradtak az Úr mellett, nem hagyták el. Nem
haladtak a korral, nem követtek divatokat, hittek Istenben. Az északi
országrész aranyborjú imádását vezette be, de Júda ellenállt a kísértésnek, és
hű maradt Isten akaratához. Ne féljünk az emberi véleményektől, környezetünk
erejétől. Figyeljünk, és ragaszkodjunk az Úrhoz hittel. Bízzunk Isten
jelenlétében, engedjük, hogy Ő legyen a vezér, és Előtte nem számít a létszám.
Isten ereje erőtlenség által valósul meg.
Az Úrra hagyatkozva a csel sem használt ellenük. Kiáltottak az Úrhoz, és
Ő csodálatos szabadításban részesítette népét. A gonosz trükkjeivel szemben is
oltalom az Úr neve. Ha kiáltunk, Ő válaszol.
Az apostoli gyűlés meghallgatja Pált és Barnabást, és ez már hatalmas
lépés (ApCsel 15,12-35). Mutatja, hogy a testvérek közt ez a rend.
Meghallgatjuk egymást, és majd csak azt követően fejtjük ki a véleményünket.
Meg tudom-e hallgatni azt is, amivel nem értek egyet?
Jakab, az Úr testvére kér szót, és igei alapozottságú választ ad. Mielőtt
szól, az igében keres választ, és meglátja, hogy mindaz, ami történik, egyezik
a próféták üzenetével, Isten ígéretével. Jakab irányt mutat, minden kérdésben
keressük az ige útmutatását. Azt kérdezzük, mit is mond erre a Biblia. Mert sok
olyan dologgal kerülünk szembe, amire az igében már ott a válasz, csak meg kell
találni, és komolyan kell venni.
Pállal és Barnabással olyan embereket küldenek, akik kipróbáltak, akik az
életüket is kockára tették az Úr nevéért. Vajon én meddig mennék el? Kockára
tudnám tenni az életemet Érte? Hányszor féltjük magunkat, és csak addig megyünk
el az Úr követésében, amíg nem jelent veszélyt ránk. Nem szeretjük feladni
megszokott kényelmünket, berögzült szokásainkat. Ezek az emberek mindent
alárendelnek az Úrnak. Semmi sem drága nekik, még az életük sem, és csak a
küldetésük elvégzésére figyelnek. Mindent Krisztusért, mert Ő is odaadott
mindent.
A két küldött visszatért az anyahajóra. Átadták a jeruzsálemiek
bátorítását, majd tanítottak és hirdették az Úr igéjét. Pál számára mindig az
ige hirdetése a lényeges. Mindent megtesz, hogy minél többen meghallják a
kegyelem üzenetét. De nemcsak hirdeti az igét, hanem tanítja azokat, akik már
hitre jutottak. Mert a hitben növekednünk kell. A növekedés az ige minél jobb
megismerése által megy végbe. Minél többet tanulmányozom az Úr szavát, annál
jobban megismerem az Urat, meglátom a magam helyét és feladatát is. Az igeismeret közel visz az Úr Jézushoz, és növeli a hitünket.
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni
taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése