A
|
z ország fogságra
menetel előtti utolsó időszakáról és ennek bekövetkeztéről olvasunk, majd a
szabadulás és újrakezdés megvalósulásáról (2Krón 36,1-23). Ez a fejezet is felragyogtatja Isten hűségét,
szeretetét. A legnehezebb időkben is jelen van, keresi őket, szól hozzájuk. A
felelet azonban makacsság, önfejűség. Ebben az időszakban munkálkodott Jeremiás
próféta, hirdette az Úr üzenetét, még sem tértek meg. Hamis reményeik voltak, nem vették komolyan,
hogy csakis Isten segíthet rajtuk, azonban ehhez vissza kell térniük Hozzá.
Olyan jó tudni, hogy Isten az Úr Jézus Krisztusban jelen van ma is. Hallhatjuk
a szavát, de rajtunk áll, hogy hallgatunk-e Rá.
Jósiás után gyorsan váltakoznak a királyok. Egyiptom is beleszól az
ország életébe. Az okoskodásnak meglett a következménye. Amikor okosabbak
vagyunk Istennél, és mi akarjuk megmutatni, ahelyett, hogy Rá bíznánk magunkat,
mindig következménye van. A fáraó sarcot vetett ki rájuk, de ők fellázadtak,
emberi erővel és módszerekkel akarták a helyzetet megoldani. Jó példa ez
számunkra is, ne mi akarjuk megoldani a dolgokat, ne a logikánkra, hanem az
igére hallgassunk.
Az is fontos üzenet, hogy a nép fogta Jósiás egyik fiát, és királlyá
tette. Nem kérdezték az Urat, maguk döntöttek, és a szokásjog alapján
választottak. Sok nyomorúság fakad abból
ha magunk választunk, amikor emberi mércékhez igazodunk. Szabad nekünk az Úrhoz fordulni és elkérni
Tőle a jó megoldást vagy azt a személyt, akit Ő akar azon a helyen látni és
használni. Ezeknek az emberi szempontok szerinti választásoknak nagy tragédia,
rengeteg könnyhullatás, szenvedés lett a vége. A templomot is kifosztotta
Egyiptom királya.
Jójákimot a fáraó helyezte a trónra, de ő fellázadt, összeszövetkezett
Nebukadneccarral, tőle várta a szabadítást, helyette azonban fogság
következett. Miért? Mert nem Istenre figyelt, nem is törődött vele, emberi
módon akart szabad lenni, és még nagyobb rabságba sodródott. Ne magunkat
akarjuk megszabadítani. Az ellenség ellen Krisztusban van a megoldás. Mi
tehetetlenek vagyunk. Az igazi segítő az Úr Jézus Krisztus. Minden más
megtévesztés. A gonosz vesztünket akarja, és azért súgja: megoldod magad is. De ez nem így van, nincs más segítség, csak
az Úr neve.
Azt olvassuk: idejében küldött nekik üzenetet követei által. Az Úr mindig
időben szól, hangzik az üzenet. Isten meg akarta őket menteni a fogságra
meneteltől. Segíteni kívánt rajtuk, de ők nem fogadták el a segítséget. A követeket kigúnyolták, kijelentését megvetették. Mi lehet
ennek a vége? Pusztulás! Ha nem fogadjuk el a segítő kezet, a pusztulás vár
ránk. Ha valaki elutasítja az életmentő szérumot, nincs segítség. Az Úr Jézus
Krisztusban Isten kinyújtotta felénk segítő kezét, az utolsó nagy üzenetét
küldte el, de az embereknek nem kellett.
Ő maga mondja el, hogy a követeket megverik, némelyiket megölik, és
amikor a Fiú érkezik, Benne az örököst látják, és Őt is megölik. Az örökség
kell, és nem a Fiú. Ez a nagy tévedés, sátán ma is ezt munkálja ki, ne a Fiút,
ne a Vele való kapcsolatot akarjuk, elégedjünk meg kevesebbel. Elégedjünk meg
az örökséggel, a világ kincseivel. Azonban ez nem elég, egyedül a kegyelem ment
meg.
Azonban az Úr kegyelme és irgalma határtalan, utánamegy népének a
fogságba, és a pogány uralkodót is eszközként használja. A nagybirodalmak első
emberei is az Úr eszközei. Akkor is így van ez, ha ők nem mindig látják. Eljön
a szabadulás ideje. Az Úr a fogságban is jelen van. Nincs távol tőlünk, és
nincs olyan hely, ahol ne tudná elvégezni szabadítását. Nincs reménytelen
élethelyzet.
Az apostol még gyalázói, bántalmazói előtt is bizonyságot tett az Úrról (ApCsel
22,22-30). Hallaniuk kell Isten
üdvtervéről, látni kell az igazságot. De ezek az emberek nem hallanak,
elvakította őket a gyűlölet. A gyűlölet vakká tesz, nem akarják hallani,
hogy Jézus feltámadt. Mert megbízatást adni csakis élő személy képes. Pál arról
vallott, hogy a feltámadott Úr nemcsak a damaszkuszi úton, hanem később is
szólt hozzá. Feladatot bízott rá. Pál mindig figyel, és érzékeny az Úrtól jövő
üzenetre. Bárhol legyen is, meghallja, amit a Gazda mond. Állandó kapcsolatban
van az Úrral. Az apostol nemcsak a nyomorúság idején kiált az Úrhoz, hanem
mindig kapcsolatban van Vele. Az Úr Jézus valóban a barátja, Aki ott van élete
mellett. Pál tudja, ha szemeivel nem is látja, Ő jelen van. Amikor emberekre
már nem számíthat, Jézus ott van. Ő a legbiztosabb pont. Ő az, Akire mindig
lehet számítani. Nem hagyja cserben övéit. Ez nem azt jelenti, hogy akkor
azonnal megváltozik a körülményünk, mert van, hogy pont ezáltal tesz általunk
bizonyságot az Úr. Itt most nem fog megszabadulni Pál, ez az eseménysorozat
viszi majd el egészen Rómáig.
Aki állandóan az Úrral van, aki élő kapcsolatot ápol Vele, az nem fog
megijedni a nehézségek idején sem. Az kérdezi, mit is akar kihozni ebből az
Úr. Élethelyzeteink is gyakran a
bizonyságtétel lehetőségét hozzák el.
Urunk így viszi előre az evangéliumot. Mi gyakran azonnal a javulást
várjuk, szabadulni szeretnénk belőle. Nem szeretjük a szenvedést, a bántást, de
a bántalmazónak is hallani kell az örömhírt. Legyünk készek mindenkor Jézusról
bizonyságot tenni.
Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő
néked nyugtot
ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza,
Atyád ő, áld, sze -
ret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is
boldog, Aki nem
csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent
kérjed, várjad, S
megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ
nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha
áld, ha sújt ka-
rod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod
Bőséggel
öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja
Gyerme -
keid java.
5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi
vészek Torkából
már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő
Víg napot is
derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A
bajból tégedet.
Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled
azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te
vagy, Min-
denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár
ránk: Utunk a
mennybe visz.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése