Jézus a remény

A

z ország fogságra menetel előtti utolsó időszakáról és ennek bekövetkeztéről olvasunk, majd a szabadulás és újrakezdés megvalósulásáról (2Krón 36,1-23). Ez a fejezet is felragyogtatja Isten hűségét, szeretetét. A legnehezebb időkben is jelen van, keresi őket, szól hozzájuk. A felelet azonban makacsság, önfejűség. Ebben az időszakban munkálkodott Jeremiás próféta, hirdette az Úr üzenetét, még sem tértek meg. Hamis reményeik voltak, nem vették komolyan, hogy csakis Isten segíthet rajtuk, azonban ehhez vissza kell térniük Hozzá. Olyan jó tudni, hogy Isten az Úr Jézus Krisztusban jelen van ma is. Hallhatjuk a szavát, de rajtunk áll, hogy hallgatunk-e Rá.

Jósiás után gyorsan váltakoznak a királyok. Egyiptom is beleszól az ország életébe. Az okoskodásnak meglett a következménye. Amikor okosabbak vagyunk Istennél, és mi akarjuk megmutatni, ahelyett, hogy Rá bíznánk magunkat, mindig következménye van. A fáraó sarcot vetett ki rájuk, de ők fellázadtak, emberi erővel és módszerekkel akarták a helyzetet megoldani. Jó példa ez számunkra is, ne mi akarjuk megoldani a dolgokat, ne a logikánkra, hanem az igére hallgassunk.

Az is fontos üzenet, hogy a nép fogta Jósiás egyik fiát, és királlyá tette. Nem kérdezték az Urat, maguk döntöttek, és a szokásjog alapján választottak. Sok nyomorúság fakad abból ha magunk választunk, amikor emberi mércékhez igazodunk. Szabad nekünk az Úrhoz fordulni és elkérni Tőle a jó megoldást vagy azt a személyt, akit Ő akar azon a helyen látni és használni. Ezeknek az emberi szempontok szerinti választásoknak nagy tragédia, rengeteg könnyhullatás, szenvedés lett a vége. A templomot is kifosztotta Egyiptom királya.

Jójákimot a fáraó helyezte a trónra, de ő fellázadt, összeszövetkezett Nebukadneccarral, tőle várta a szabadítást, helyette azonban fogság következett. Miért? Mert nem Istenre figyelt, nem is törődött vele, emberi módon akart szabad lenni, és még nagyobb rabságba sodródott. Ne magunkat akarjuk megszabadítani. Az ellenség ellen Krisztusban van a megoldás. Mi tehetetlenek vagyunk. Az igazi segítő az Úr Jézus Krisztus. Minden más megtévesztés. A gonosz vesztünket akarja, és azért súgja: megoldod magad is. De ez nem így van, nincs más segítség, csak az Úr neve.

Azt olvassuk: idejében küldött nekik üzenetet követei által. Az Úr mindig időben szól, hangzik az üzenet. Isten meg akarta őket menteni a fogságra meneteltől. Segíteni kívánt rajtuk, de ők nem fogadták el a segítséget. A követeket kigúnyolták, kijelentését megvetették. Mi lehet ennek a vége? Pusztulás! Ha nem fogadjuk el a segítő kezet, a pusztulás vár ránk. Ha valaki elutasítja az életmentő szérumot, nincs segítség. Az Úr Jézus Krisztusban Isten kinyújtotta felénk segítő kezét, az utolsó nagy üzenetét küldte el, de az embereknek nem kellett. Ő maga mondja el, hogy a követeket megverik, némelyiket megölik, és amikor a Fiú érkezik, Benne az örököst látják, és Őt is megölik. Az örökség kell, és nem a Fiú. Ez a nagy tévedés, sátán ma is ezt munkálja ki, ne a Fiút, ne a Vele való kapcsolatot akarjuk, elégedjünk meg kevesebbel. Elégedjünk meg az örökséggel, a világ kincseivel. Azonban ez nem elég, egyedül a kegyelem ment meg.

Azonban az Úr kegyelme és irgalma határtalan, utánamegy népének a fogságba, és a pogány uralkodót is eszközként használja. A nagybirodalmak első emberei is az Úr eszközei. Akkor is így van ez, ha ők nem mindig látják. Eljön a szabadulás ideje. Az Úr a fogságban is jelen van. Nincs távol tőlünk, és nincs olyan hely, ahol ne tudná elvégezni szabadítását. Nincs reménytelen élethelyzet.

Az apostol még gyalázói, bántalmazói előtt is bizonyságot tett az Úrról (ApCsel 22,22-30). Hallaniuk kell Isten üdvtervéről, látni kell az igazságot. De ezek az emberek nem hallanak, elvakította őket a gyűlölet. A  gyűlölet vakká tesz, nem akarják hallani, hogy Jézus feltámadt. Mert megbízatást adni csakis élő személy képes. Pál arról vallott, hogy a feltámadott Úr nemcsak a damaszkuszi úton, hanem később is szólt hozzá. Feladatot bízott rá. Pál mindig figyel, és érzékeny az Úrtól jövő üzenetre. Bárhol legyen is, meghallja, amit a Gazda mond. Állandó kapcsolatban van az Úrral. Az apostol nemcsak a nyomorúság idején kiált az Úrhoz, hanem mindig kapcsolatban van Vele. Az Úr Jézus valóban a barátja, Aki ott van élete mellett. Pál tudja, ha szemeivel nem is látja, Ő jelen van. Amikor emberekre már nem számíthat, Jézus ott van. Ő a legbiztosabb pont. Ő az, Akire mindig lehet számítani. Nem hagyja cserben övéit. Ez nem azt jelenti, hogy akkor azonnal megváltozik a körülményünk, mert van, hogy pont ezáltal tesz általunk bizonyságot az Úr. Itt most nem fog megszabadulni Pál, ez az eseménysorozat viszi majd el egészen Rómáig.

Aki állandóan az Úrral van, aki élő kapcsolatot ápol Vele, az nem fog megijedni a nehézségek idején sem. Az kérdezi, mit is akar kihozni ebből az Úr. Élethelyzeteink is gyakran a bizonyságtétel lehetőségét hozzák el. Urunk így viszi előre az evangéliumot. Mi gyakran azonnal a javulást várjuk, szabadulni szeretnénk belőle. Nem szeretjük a szenvedést, a bántást, de a bántalmazónak is hallani kell az örömhírt. Legyünk készek mindenkor Jézusról bizonyságot tenni.

Hagyjad az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot

ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, sze -

ret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem

csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S

megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ

nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt ka-

rod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel

öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyerme -

keid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából

már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is

derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet.

Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled

azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Min-

denható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a

mennybe visz.

Isten áldásával.