Hódító út

J

ósáfát az Úr útján járt, nem kért segítséget a bálványoktól, csak az élő Úrtól (2Krón 18,34). Ezért növekedett a kegyelemben, megtapasztalta Isten munkáját. Növekedett az ország, az emberek is egyre jobban megismerték Isten akaratát, mivel tanítókat küldött a király hozzájuk. Az idegen országok vezetői nem merték Júdát megtámadni, mert látták Isten jelenlétét. Felismerték védettségüket. Jó, amikor Isten népe életében meglátszik az Úrral való kapcsolat.

Azonban az ördög is akcióban van, nem szereti látni, amikor Isten gyermekei engedelmes hitben járnak. Ő a zűrzavart szereti, olyan helyzetet akar kialakítani, amiben már nem Istenre figyelnek, ahol keveredhetnek a világgal. A házasság, a családi élet nagyon kiváló terep a gonosz számára. Ezen a területen támadta Jósáfátot a sátán. Sok minden dologban megkérdezte az Urat, majd látjuk, hogy Aháb udvarában is azt javasolja, hogy kérdezzék meg a háborúval kapcsolatban az Úr szavát. Amikor az Ahábbal való rokonság kialakítása fölmerült, nem kérdezte Istent. Csak arra gondolt, hogy Izráel testvérnép, miért ne fűzzék össze őket rokoni szálak? Honnan venne feleséget, ha nem épp Aháb házából? Nem gondolt arra, hogy Aháb háza elhagyta az Urat, a Baált imádja és szolgálja. Isten gyermeke nem kerülhet kapcsolatba ilyen házzal. Végiggondoljuk-e, kikkel alakítunk ki kapcsolatot? Az a másik család, személy szereti és szolgálja-e az Urat? Hitben élő emberek-e azok, akikkel közelebbi kapcsolatra, valamilyen közös dologra akarok lépni?

Jósáfát nem is gondolta, hogy probléma lehet ebből a kapcsolatból, és egy ártatlannak tűnő helyzetben kerül gondba. Közös ünnepség Ahábnál, rokoni buli, talán születésnap? És akkor egy kérdés, amire nehéz nemet mondani. Eljössz-e velem háborúba, és úgy gondolja, talán mondják is neki, nem szabad nemet mondani. A rokonnak segíteni kell, és meggondolatlanul rávágja, elmegyek. Jefte is így vágta rá az esküt, és aztán nagy fájdalmat élt meg miatta. Ha már ilyen helyzetbe kerülünk, ha elmegyünk oda, ahová az Úr nem menne, akkor legalább ne adjunk meggondolatlan ígéreteket. Csendesedjünk el, és kérdezzük meg az Úr igéjét.

Kis idő múlva Jósáfát rádöbbent arra, hogy ez nem az Úr akarata, ezért Ahábot arra bátorítja, kérdezze meg az Urat. Félreismeri a rokonát, mert neki Isten nem érv. Megvan a maga hite, a maga prófétái, az élő Úrra, Izráel Istenére nem figyel. Jósáfát javaslata jó, de már csak a veszett fejsze nyele utáni kapkodás, és nem más. Mielőtt rávágta, hogy elmegy, előtte kellett volna Istenhez fordulni. Ne utólag, hanem mindig előre kérdezzük az Urat. Akkor tegyük ezt, amikor még nincs bennünk kész válasz, amikor még nem vonz az adott lehetőség, vagy még nem alakult ki bennünk menekülési vágy.

Aháb előhívatja udvari prófétáit, akiket ő fizet, és tudja, minden rendben. A próféták az őket jól tartó kézbe nem harapnak bele, azt fogják mondani, amit a király hallani szeretne. Hányszor mi is olyan lelkülettel hallgatjuk az igét, hogy várjuk, amit hallani szeretnénk. Az a jó igehirdető a számunkra, aki a fülünk ízlése szerint szól. Ezek a próféták egy akarattal beszélnek, nem mernek mást mondani, mert a király alkalmazottai. Nem tudnak mást mondani, mint amit elvárnak tőlük. Aztán, ha mégis akad valaki más, arra megsértődnek. Mi is ugyanolyan megtértek, olyan igehirdetők vagyunk, mint te. Azonban az gyanús, amikor mindenki egybehangzóan ugyanazt állítja, amikor nincs kritikus hang.

Azért akad még egy próféta, aki Isten üzenetét adja át, és nem arra figyel, mit várnak el tőle. Ez a próféta nem fizetett ember, ezért saját életét veszélyezteti, amikor hűséggel tolmácsolja Isten szavát. Határozzuk el mi, amit ez a próféta mond: „csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond nekem.” Azt akarjam mondani, se többet, se kevesebbet. Ne igazodjak soha a viszkető fülekhez, és ne féltsem az életemet sem. Mindenkinek az az érdeke, hogy meghallja Isten üzenetét. Akkor is így van, ha akkor ezt nem mindenki látja így. Hallani kell az evangéliumot. Értesülni kell arról, mit tett Isten értünk.

A király börtönnel felel a próféta őszinte és igaz szavaira. Azonban a fenyegetés nem hat Istenre, akarata, üzenete be fog teljesedni. Trükkel sem lehet Őt megtéveszteni. Isten ítélete álruhában sem kerülhető el. Egyetlen lehetőség a bűnbánat, amire Isten bűnbocsánattal felel. A megtérő ember már új, Istenre figyelő életet fog élni. Isten igéje lesz a lámpása.

Egyre nagyobb ütemben halad előre Európa meghódítása (ApCsel 17,1-9). De ez a hódítás nem hadsereggel történik, nem elnyomás jár vele, hanem igazi szabadság. Pál apostol Jézus számára hódítja meg a szíveket, és akik meghódolnak a királyok Királya előtt, azok valódi felszabadulásban részesülnek. Az a szabad, akit az Úr Jézus megszabadít. Mindnyájan a sátán szolgaságába kerülünk, onnan saját erőből nem tudunk kikerülni, csak Jézus által. Sőt, gyakran nem is látjuk a rabságot rabságnak, amíg nem találkozunk Isten igéjével. Az igébe tekintve ismerjük fel valóságos állapotunkat. Sátán a rabláncot csillogóvá festi, és ezáltal megtéveszt. Azt gondoljuk, minden rendben, pedig az út a veszedelembe, a kárhozatba tart.

Thesszalonikába ér az apostol, és itt is a zsinagógát keresi fel elsőként. Hallaniuk kell a Krisztusról azoknak, akikhez érkezett. Meg kell látni, hogy szenvednie kellett. Nem véletlenül halt meg, hanem életét adta értünk, mert nincs más mód a megmentésünkre. Némelyek hittek - nincs tömeg, de vannak, akik befogadják az élet beszédét. Ezek nem figyelnek másokra, hanem döntenek Jézus mellett. Ne másokhoz szabjuk döntésünket, hanem mindig az ige meggyőző erejére figyeljünk. Ma is engedjük, hogy Isten szava vezessen. Vállaljuk az utat akkor is, ha csak kevesen jönnek ezen az úton. Pál kitartó, legyünk mi is azok, ne adjuk fel a bizonyságtételt akkor sem, ha nincs látható eredménye. Az élet kezdete láthatatlanul indul meg. A nagy és jó dolgok csendben indulnak. A terméshez időre van szükség.

Zengd Jézus nevét, zengd, világ

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királylyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá

Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

Isten áldásával.