Vigyázz!

A próbatétel akkor jön, amikor nem is sejtjük, ha nem vigyázunk, és nem kapaszkodunk hit által az Úrba, bármikor eleshetünk (2Krón 16,1-14). Évtizedes hívő és szabadult élet után is visszaeshet valaki. Ezt látjuk Ászánál is, éveken keresztül komolyan vette az Urat, hallgatott a próféta által kapott üzenetre, eltávolította a bálványokat. Meglépett olyat is, amit nem sokan tennének meg, anyját megfosztotta a bálványimádás miatt anyakirálynői méltóságától. Sokan legyintenének, csak szórakozás, nem kell ügyet csinálni belőle, nem kell a családi harag. Amikor erős hadsereg támadja meg az országot, nem fél, és az Úrhoz kiállt. Isten pedig megsegíti, győzelemmel ajándékozza meg.

Több mint három évtized után az északi országrész fenyegetésével kell szembenéznie, és itt bukik el. Eddig mindig az Úrhoz fordult Ászá, Tőle várta a segítséget, és bízott az Úr szabadításában. Most azonban megijedt, és az arám királyhoz fordult oltalomért. Azonban nem hirtelen jött ez a változás, az eddigi biztonság és jólét meggyengítette az Úrral való kapcsolatot. Úgy gondolta, elég ritkábban az Úr elé járulni. Megoldja már maga is a dolgokat, hiszen sok tapasztalattal rendelkezik. Az ördög is súg, megpróbálhatsz mást is, mint mindig Istent kérni. Az igazi hívő próbálkozik, megtehet sok mindent, mert az Úr megőrzi. Azonban nem ez a tanítvány útja, hanem az állandó kapcsolat, a töretlen bizalom és az Úrra hagyatkozás. A hívő ereje nem önmagában van, ha lecsatlakozik Istenről, oda lesz az erő, sebezhetővé válik. Sámson, amíg az Úrra figyelt, és megtartotta názírfogadalmát, sebezhetetlen volt, mihelyst elárulta a titkát, megszakadt a kapcsolat fölfelé, legyőzték.

Ászá úgy gondolta, a politika, az ország védelme az ő területe. Ezt neki kell megoldani, és ért is hozzá. A legjobb lesz, ha szövetséget köt az arám királlyal. Bizonyára figyelmeztették, ez így nem jó, fordulj az Úrhoz, de ő ezt nem fogadta el. Úgy vélte, a politika az más, ahhoz Isten nem ért, és egyébként sem kell összekeverni a hitet és a mindennapi problémákat. Istennel a templomban kell foglalkozni, a harctéren katonaságról van szó. Ászá a pogány országtól várt védelmet. Isten gyermeke nem az Úrban bízott, hanem egy istentelen királyban. Vizsgáljuk meg a szívünket, nem történik-e velünk is hasonló. A templomban vagy reggeli csendesség idején kegyesek vagyunk, mihelyst jönnek az élet problémái, már elfeledkezünk az Úrról. Emberi megoldásokhoz folyamodunk.

Próféta érkezik, aki nem helyesli azt, ami történt. Azonban a királynak sem tetszik, hogy egy próféta beleszól a dolgaiba, és börtönbe veti. A próféta hirdesse az igét, legyen a templomban, de az ország dolgaiba ne avatkozzon, és pláne, ne mondja meg a királynak, mit tegyen. Isten előtt hűtlenség, bűn, amikor nem Benne, hanem emberekben, hatalomban bízunk. A teljes szívvel való bizalom azt jelenti, hogy minden dologban Hozzá fordulok, és elfogadom a segítségét. Ászá nem így cselekedett - mi hogyan teszünk a mindennapokban? Kitől kérünk tanácsot házasságunk, egészségünk, munkánk kérdéseiben? Odavisszük-e ezeket is az Úr elé?

Újabb próbát kapott a király, ez egy új lehetőség is egyben, meglátszódik, hogy van-e változás. Megbetegszik, de továbbra sem az Urat hívja segítségül, hanem inkább az orvosokhoz fordul. Kihez fordulok bajaimmal, bízom én az Úrban, vagy ha egészségről van szó, akkor mindegy, ki az, aki gyógyulást ígér? Ászá elbukott, mert magában és más emberekben bízott. Pedig jobb az Úrban bízni, mint emberekben.

Pál Timóteussal megerősítve tovább járja a településeket, viszi a jó hírt (ApCsel 16,6-10). Olyan területen tesz bizonyságot, ahol még az élő Istenről nem hallottak. Még nem tudják, hogy életük Isten ajándéka, és annyira szereti őket, hogy Fiát adta értük. Mindezt azért, mert így, ahogy vannak a pokol felé tartanak. Elveszettek, és hallaniuk kell, hogy van megoldás, mégpedig az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Azért jött az Úr, hogy kimentsen a jelenlegi gonosz világból és a kárhozatból. Ez az akció az életébe került. Letette értünk az életét, mert mindennél jobban szeret. Ez az igazi szeretet, amikor mindennél jobban szeretem a másikat. Jobban szeretem-e Jézust mindennél és mindenkinél? Gyakran az istentiszteletek órája árulja el, hogy valóban mindennél jobban szeretjük-e Őt? Amikor mást az igehallgatás, a gyülekezetben való részvétel elé helyezek, az miről beszél?

Pálnak megvolt a maga elképzelése, merre fog tovább haladni, azonban Isten mást gondolt, ezért nem engedi a maga útján menni az apostolt. Ő pedig hallgat a Lélek vezetésére. Nem tör be bezárt ajtókat, hanem figyel felfelé.

Tróászban egy látomáson keresztül egy macedón férfi toppan elé, és kéri, hogy Pál menjen át Macedóniába, és legyen segítségükre. Ebből érti meg, merre kell mennie. Viszi a segítséget. Mert nem Pál az, hanem az a Jézus, akit hirdet. Macedónia megoldása Jézus Krisztus. Így a mi megoldásunk is Jézus Krisztus. A látomásbeli férfi felismerte, hogy ez a zsidó igehirdető tud megoldást. Ez a férfi egy igehirdetőtől vár saját és népe számára megoldást. Hová fordulok tanácsért? Keresem még Isten gyermekeit? Az Úr Jézustól várom életem megoldását? Hiszem, hogy népünknek is Krisztust kell megismernie, és Őreá van igazából szüksége?

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.