I
|
smét azt
látjuk, hogy valaki azt teszi, ami kedves az
Úr előtt, és ezt jó olvasni (2Krón 25,1-28). De menetrendszerűen ismétlődik:
nem teljes szívből. Ez azt jelenti, hogy vannak területek, amiket nem adunk az Úr
kezébe, hanem magunknak tartjuk meg.
Ebből mindig problémák támadnak. Az Úr eleve a teljes szívünket kéri,
nem akar osztozni senkivel az életünk felett.
Amacjá király a bosszút hagyta meg, úgy gondolta, le kell számolnia apja
gyilkosaival. Hányszor megkísérti a mai
embert is a bosszúállás, a saját maga általi elrendezés. A teljes szív azt jelenti, hogy az engem ért
sérelmeket sem én rendezem le, hanem rábízom az Úrra.
A fél szív azt is magával hozza, hogy különféle problémák esetén az
emberi megoldások is beleférnek. Sőt, általában a régi természet kerekedik felül,
és az mondja meg, mit is tegyünk. Ezért veszélyes a nem teljesen átadott
szív. Bár azt a látszatot kelti, mintha
az Úr útján járnánk, azonban a kegyesség ereje hiányzik.
Amacjá úgy gondolja, izráeli katonákat is felfogadhat az előtte álló
harcra. Mivel nem teljes szívvel bízik Istenben, kisegítő megoldásokhoz
folyamodik. Zsoldosokat fogad, a létszám
ad megnyugvást neki. De nem figyel arra,
hogy kiket fogad fel. Újra azt látjuk, hogy Isten
nem fogadja el, ha hitetlenekkel lépünk szövetségre, vagy velük egészítjük ki a
létszámot. Isten gyermekeinek az Atya a támogatója, és az Ő segítsége elég.
Mindennél többet ér Isten jelenléte.
Isten embere hozza az üzenetet: ne vigye magával az izráeli katonákat,
hanem bízza magát Isten hatalmára. Menj magad, menj az Úrral, és
megtapasztalod hatalmát. Ez a hit, Isten szavára hagyatkozok, megyek és teszem,
amit mond. Menj, úgy, ahogy vagy, külső
segítség nélkül. Nekünk is meg kell
tanulni, menni a küzdelemre, külső segítség nélkül. Isten harcait csak Isten gyermekei
vívhatják. Isten országa nem ismeri a rabszolgaság vagy a zsoldos sereg
fogalmát. Isten országában a Királyt
önként és hálás szívből szolgáló katonák vannak. Így szolgálom Őt? Az egyház is csak a maga népére és Isten
erejére támaszkodik?
Ebben a történetben az a meglepő, hogy az északi országrészben is izráeliták
élnek, tehát Amacjá nem idegen nép fiait fogadta fel zsoldjába. Az Úr azonban
nem azt nézi, hogy testvérnép, hanem azt, hogy hűtlenné vált hozzá. A hűek ne
fogjanak össze az Úrtól elfordultakkal. Ez hamis irány. Ez ma is jellemző,
összefogunk, mert külsőre keresztyének vagyunk, csak azt nem nézzük meg, hogy a
másik teljes szívvel az-e? Valóban az
Urat szolgálja, és Neki engedelmeskedik-e?
Mennyire jellemző ránk, mindig a pénz a problémánk, mi lesz a már
kifizetett zsolddal, ha elküldik a katonákat? Nagyon pénzfüggők lettünk. A
próféta rámutat: az Úr sokkal többet adhat. Övé minden, és amire szüksége van
az övéinek, azt megadja. Sokkal többet
adhat, és ez az Úr Jézusban teljesedett be. Sokkal többet kaptunk, mint amit a
világ adhat, Őt magát! Általa pedig olyat, amit szem nem látott és fül nem
hallott. Az Urat szeretők jutalmat kapnak.
Azonban úgy látszik, nem tudta a király a pénzt elengedni, és a győzelem
után magával vitte a széíriek isteneit. Ezek
a bálványszobrocskák nemesfémből készültek, és csábítóak voltak. A király leborult ezek előtt, és tömjénezett
nekik. Miért? Mert nem volt a teljes
szíve az Úré. A próféta rámutat: azokhoz az istenekhez fordult, amelyeknek a
népét legyőzte. Tehetetlen bálványokat
hív segítségül. Mennyire meg tudja a bálvány szédíteni az embert, elhiteti,
hogy ő segít rajtunk. A mammon így munkálkodik, vágyakozunk utána, majd amikor hozzájutunk,
elhiteti, hogy ő a megoldás. Pénzzel mindet el lehet érni, súgja. És ez a gondolat azt hozza magával, hogy akkor még
többre van szükség. Ne engedjük megtéveszteni magunkat a világ javai által.
Vegyük komolyan, ha a másikon nem segített a bálvány, rajtunk sem fog. Azonban,
aki az Úr nevét hívja segítségül, az megtartatik. És ez sokak által kipróbált
recept.
Pál apostol tovább halad, és ismét Efézusba érkezik, és ott néhány
keresztelő János tanítványra talál (ApCsel 19,1-7). Hallottak Jánosról, ismerték a tanításait,
eljutott a szívükig a megtérésre való felhívás, és ők ennek engedtek is.
Megbánták bűneiket, és megkeresztelkedtek János keresztségére. Ez jó volt, mert
elmozdultak a régi életükből, de még nem értek célhoz. Mert nem elég a bűntől
elfordulni, az Úr Jézushoz kell eljutni, mert Őbenne van az élet. János is a Krisztus felé terelte az
embereket. Nem János a megoldás, hanem Jézus.
Pál beszélget velük, és felismeri a Szentlélek hiányát. Megkérdezi, hogy kaptak-e Szentlelket, és ekkor lesz
világossá, hogy az Úr Jézust nem ismerik. Vettünk-e Szentlelket? Jelen van-e az
életünkben Isten Lelke? Mert a
Szentlélek nem a hagyományok, szokások, kultuszok eredménye. A feltámadott Úr
Jézus Krisztusba vetett hit ajándéka. Az
Úr adja ajándékba Szentlelkét, azoknak, akik hisznek Benne, akik átélték
Őáltala a bűnök bocsánatát. A formalitástól el kell jutnunk az élő Krisztussal
való találkozásig, a Benne való hitig.
Aki Benne hisz, az megkapja a Szentlélek ajándékát. A Lélek nélkül csak hagyományápolást
végzünk. Az élő Krisztus hiánya gyenge és erőtlen hívő életet hoz magával.
Ezek az emberek hittel vették Pál üzenetét, és befogadták Jézust az
életükbe. Nem azt mondták, nekünk így is jó, hanem Isten akaratához igazodtak.
Meglátták, hogy eljött a Krisztus, és ez a názáreti Jézus az. A Jézusban való hit megváltoztatta
az életüket. Látást nyertek, és új, minőségi életet. Ragadjuk meg mi is hittel
ezt a lehetőséget. Ne mondjuk, elég nekem, ahová eljutottam, hanem legyünk
készek a változásra, a növekedésre.
Mélyen meghajlok, ím, színed előtt
1. Mélyen meghajlok, ím, színed előtt,
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester előtted a porba esem,
Mindenbe, mindenem légy te nekem!
Refrén:
Mélyebbre benned, mélyebbre még!
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus a szívemet tárom eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
2. Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, oh Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ám de tudom, hogy meghallod imám.
3. Mélyebre szállva fölebb visz utam,
Míg csak elédbe nem érek Uram,
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jő a szégyen után.
Isten áldásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése