Immánuel: Bízzál!

alamon elmélkedésből és tapasztalatból származó gondolatait olvassuk most (Préd 1,1-18). Ez a király nemcsak nézett, hanem látott is. Odafigyelt az őt körülvevő világra. Megfigyelte a természetet, és mindez Isten felé irányítja. Azért kaptuk ezt a földet, rajta Isten sok ajándékát, hogy ne csak rohanjunk, hanem megálljunk, és lássunk is. Csodálkozzunk bele a teremtett világ szépségébe, gondolkozzunk el rajta, és adjunk hálát érte Istennek. A prédikátor minden dolog mögött meglátja az Urat. Tudja, hogy az élet az Ő ajándéka. És az életünket csak akkor értjük meg igazán, ha ezt látjuk. Vigyen az élet csodája közelebb az Úrhoz. Igyekezzünk Őt megismerni, mert megismerhető. Azért jelentette ki magát és lett emberré, hogy megismerhessük Őt.

Amikor mindent hiábavalóságnak mond, akkor tulajdonképpen a bűneset utáni életről beszél. Isten nélkül minden hiábavalóság. Ha az ember nem keresi Őt, és Nélküle akar boldogulni, hiábavaló erőlködés lesz az élete. Életünk értelme, hogy keressük Őt. Törekedjünk megismerni, és ne Nélküle éljünk. Azért is írja le ezt, mert lehetséges megismerni az Urat. Ő mindent megtett, hogy az ember a bűn ellenére Rá találhasson.

Az Úr Jézus Szentlelke és igéje által jelen van, mégpedig azért, hogy átéljük a találkozást. Ne úgy éljünk, mintha magunkban volnánk. Az ember keresi az értelmes életet, nem akar magában lenni, és ez az igazi Élet eljött a világba. Jelzést adott magáról. Aki fogja ezt a jelzést, és meghódol az Úr előtt, annak boldog lesz az élete. Miért? Mert az ember csak Istennel lehet boldoggá, és csak Vele boldogul.

Az Urat megismerve és életünket Rábízva már nem üres szélkergetés az élet. Ővele a helyünkre kerülünk. Nem kell már félelmekkel és aggódással teljesen élni, mert az Úrban való hit felszabadít. Az a tudat, hogy van Atyám, Aki gondoskodik rólam, leveszi vállamról a terheket. Jézussal győztes életet élhetünk. Jézussal van cél: az örök élet. És ennek a valóságában járhatunk már most.

Isten nélkül sodródunk, és nincs is időnk ezt meglátni. Elvisz a lendület, és amikor rádöbbenünk, mennyire hiábavaló volt minden, nem tudunk változtatni. Azonban az Úr nincs messze, szól, azt akarja, hogy időben elinduljunk Vele. Ha így teszünk, más irányt veszünk. Akkor már Őreá figyelünk, akkor megtanulunk megelégedni, már nem a nyugtalan szívünk, a testünk kívánsága hajt, hanem az Úr vezet majd szüntelen. Akkor elmondhatjuk: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem” (Zsolt 23,1-2).

Pál az ezredes előtt - meg akarják tudni, mi a probléma vele (ApCsel 23,1-11). Összehívatják a főpapokat és az egész nagytanácsot. És ők mennek, ha akarnak, ha nem, mert menni kell. Nem tehetik meg, hogy Róma szavát figyelmen kívül hagyják. Csak egy ezredes ad parancsot, az ország első embereinek, és nekik indulni kell. És ebben meglátszik sátán hatalma, elhiteti velünk, hogy szabadok vagyunk, mi irányítjuk az életünket. De nem így van. Úgy születünk a világba, hogy sátán irányítása alatt vagyunk. Ha ő szól, nem tehetjük meg, hogy ne engedelmeskedjünk. És mindez a szabadság látszata alatt történik.

Azonban, aki átélte az Úr szabadítását, az nincs ezen pusztító és kényszerítő uralom hatása alatt. Jézus Krisztus által szabadok lehetünk. És ez valóságos szabadság. Csak élnünk kell benne. Az apostol fogságban, korlátozott önrendelkezéssel is szabad. Nincs benne félelem, nem az emberek személyére figyel, nem az határozza meg, hogy milyen méltósággal áll szemben. Ő a főpap, a nagytanács, és a római katona előtt is Jézus jelentében tartózkodik. Látja Őt, és mindenek feletti nagyobb hatalomnak ismeri. Jézussal járva nem fél a szívünk az emberi méltóságok előtt sem. Ott is látjuk Jézust, és tudjuk, többen vannak velünk. Ha az Úr útján, az Ő országa dolgaiban járunk, megtapasztaljuk Őt.

A főpap hamar dühbe gurul, amikor Pál Isten előtti jó lelkiismeretéről beszél. Úgy látszik, őt nyugtalanítja a lelkiismeret. Mindent erőszakkal akar megoldani, és Pál nyugodt, félelemmentes jelenléte rámutat: rossz úton jár. Gyakran akkor folyamodunk erőszakhoz, amikor nincs rendben a lelkivilágunk. Az apostol tudja, hogy ő valóban Istennek szolgál. Jézus által Tőle kapott kegyelmet és elhívást. És aki Jézust nem ismeri, nem ismeri Istent sem. A Szentlélekkel betöltött apostol meg meri mondani a főpapnak az igazságot. Nem fél, mert békessége van az Úrban. Tudja, hogy a testet ugyan megölhetik, de a lelket nem. Jó hit által az Úr Jézushoz tartozni. Dühönghet a világ, tajtékozhat tengere, Krisztusban békességünk van.

Pál néhány szava megmutatja a zsidó nép lelki vezetőinek, mennyire nincs békessége. Azonnal bekattannak. Előbb Pált akarják szájon ütni, aztán pedig egymásnak esnek és vitáznak. Pál pedig ott áll nyugodtan. Ellenségei dühükben szét akarják szedni, de ő nem fél. Olyan jó ezt látni, lehet ilyen az életünk. Tombolhatnak körülöttünk, fenyegethetnek, Krisztusban azonban békességünk van.

Ebben a zavaros, emberileg kiszámíthatatlan közegben mellé állt az Úr. Ilyen Urunk van, mellénk áll a bizonytalanságban, és megszólít. Azt mondja: Bízzál! Hát kell ennél több? Bízzál továbbra is bennem. Célba fogsz érni. Ahogy eddig bizonyságot tettél, úgy fogsz ezután is, meríts ebből erőt. Ne az üldözőkre nézz, hanem lásd meg, hányszor támadtak, de én megőriztelek. El fogsz jutni Rómába. Az Úr mindig megvalósítja terveit. Ma sem akadályozhatja meg ebben senki. Engedjük, hogy vezessen minket.

NAGY ISTENEM, HA NÉZEM A VILÁGOT

Nagy Istenem, ha nézem a világot,

Melyet teremtett szent „legyen” szavad,

Ha itt a földön millió lényt látok,

Kiket igazgatsz s táplálsz egymagad,

Szívem Feléd ujjong örömtele: