Veled Vagyok

J

ósáfát után csupa zűrzavart látunk Júdában (2Krón 22,1-12). Miért? Mert kihagyták az Urat az életükből. Semmiben sem vették Őt számításba a következő királyok. Jórám teljesen Aháb házához igazodott, úgy élt, ahogyan ők éltek. Az ő fia, Ahazjá pedig már természetesnek találta az északi országrész útját. Anyja Aháb lánya volt, és így teljesen ők vették át az irányítást. Ahazját nem hívő tanácsadók vették körül. Ez a csoport Isten nélkül élt, vallásuk ugyan volt, mert a Baált imádták, de ez megtévesztés. A bálványimádás mögött mindig az ember imádata, a magunk bálványozása húzódik meg. Ahazjá életében is jól látszik ez. Nincs jelen Isten, teljes mértékben emberekre figyel.

Amikor Istent kihagyjuk, marad az ember. Vallásos lepellel ezt betakarhatjuk, de mindig az mutatja meg, milyen úton járunk, amilyen tanácsot követünk. Ahazjá emberekre figyelt, az ő tanácsukat fogadta meg. 

Ahazjáról látjuk, nem kezdett új életet az Úrral. Nem is kezdhetett, mert nem is ismerte Őt. Nem kereste az élő Istent, neki ez tökéletesen megfelelt, mint ahogy ma is sokaknak megfelel, mert így a saját fejük szerint mehetnek. Azonban Ahazjának is ez lett a veszte. Megvan az eredménye annak, ahogyan élünk, amilyen tanácsadókat követünk. Mert, aki az Úrban új életet kezd, az lecseréli korábbi tanácsadóit, barátait. Az új élet első lépése mindig a barátcsere. A régi, bűnös, istentelen közeget lecserélem testvérekre, a gyülekezetre. Jézus tanítványa már a gyülekezetben érzi magát jól.

Ez biztonságot ad, a gyülekezet a világgal szemben védőhálót biztosít. Körbevesz szeretetével, és evangéliumi légkört biztosít. Az élő gyülekezetben evangéliumi légkör található, az élet vize árad ott szerte. Mivel nem az ige, és nem az Úr prófétái a tanácsadói, nem látja jól a helyzetet, nem ismeri fel, miben kell részt vennie, és miben nem. Ő csak a rokoni összefüggéseket látja, és nem Isten akaratát. Ezért nem veszi komolyan, hogy neki nincs keresnivalója Izráel oldalán egy háborúban. Isten gyermekének nincs helye a világ küzdelmeiben.

A pogány tanácsadók nyomán teljes káosz lép fel Júdában, Ataljá veszi át az uralmat. Egyre mélyebbre jutnak. Van még innen kiút? Amikor letérünk az Úr útjáról, egyre lejjebb kerülünk. Van-e még felvezető út? Van, de ez nem tőlünk, hanem az Úrtól indul. Ő cselekszik, Jóás királyfi a remény. Az Úr megmenti őt. Amikor nem látunk kiutat, a jó Pásztor utánunk indul, megkeres, és kiemel a mélységből.

Athénból Korinthusba visz az élet igéjének az útja (ApCsel 18,1-17). Mert mindig ott bukkan fel az evangélium, ahol Pál is megjelenik. Az apostol soha nem megy sehová Jézus nélkül. Viszi Őt a szívében. Ma is így terjed az evangélium, ahol az Úr tanítványa felbukkan, ott jelenik meg az Úr igéje is. Így jut el a munkahelyünkre, barátainkhoz, ismerőseinkhez, rokonainkhoz is. Mert amikor mi elmegyünk, velünk jön az evangélium. Érződik a jó illata, és elhangzik a bizonyságtétel is. Így van ez valóban? Mi is így összeforrtunk Urunkkal, bármerre járunk, az Ő jelenléte is tapasztalható? A tanítványnak nem lehet külön útja. A tanítvány mindig és minden körülmények közepette tanítvány. Ahogyan az Úr Jézus is a kereszten is Isten Fia volt.

Korinthusban kap új testvéreket és munkatársakat az apostol. Az Úr mindig előtte jár, készíti útját, és ad számára új munkatársakat is. Pál soha nem maga választ, hanem mindig az Úrra bízza ezt, és nem csalódik. Emberileg nehéz helyzetekben is megtapasztalja az Úr hűségét.

Pál számára mindig a lélekmentés, az Úrról való bizonyságtétel a legfontosabb. Hirdeti a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. Meg kell tudniuk, hogy Isten elküldte a Megváltót. Ne várjanak már rá, mert itt van. Fontos üzenet ez ma is. Az emberek mindig valamilyen szuper megoldásra várnak. Azonban Isten elküldte a Megoldást, és az Jézus. Nem kell már mást várni, mert az önbecsapás. Sátán így tereli el az Úr Jézusról, a keresztről a figyelmet. Várd a megoldást, holott kétezer éve itt van, csak segítségül kellene hívni Őt.

Amikor Keresztelő János lelki válságba került, úgy gondolta, mást kell várni, nem Jézus a Megváltó. Azonban az Úr azt üzente, figyelje meg az Ő életét, és ismerje fel belőle az igazságot. Figyeljük Jézust, és lássuk meg, hogy Ő az egyetlen, Aki által gyógyulnak az életek. Ő ad ma is igazi segítséget. Ő mindig a kezét nyújtja a bajba jutottnak.

Azonban nem mindenkinek  kell az Úr. Nem mindenütt talál nyitott szívekre az evangélium, ezt Pál is gyakran megtapasztalta. Úgy gondolta, nem is érdemes sokáig itt maradnia. Hányszor gondoljuk mi is azt, nem érdemes tovább ezen a helyen élni, bizonyságot tenni. Oly kevesen fogják az adást, oly nehezen mozdulnak meg emberek. A menekülés gyakran megkísérti az Úr gyermekeinek szívét. Azt gondoljuk, mással vagy máshol jobb lesz. Azonban ne feledjük, mindenütt a bűnös emberrel találkozunk.

Az Úr megerősíti Pált, kijelenti, itt még sok népe van. Mennyire hihetetlen, mi vitázunk, Uram, ez nem lehetséges, ebből semmi sem látszik. Inkább egyre kevesebb a Te néped. Csak fogyatkozást tapasztalunk. És az Úr másképp látja a dolgokat. Megerősíti Pált: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass. Ez a te dolgod, szólj, hirdesd az igét. Legszívesebben csendben lennénk, behúzódnánk egy sarokba, és némám ellennénk. Minek szólni, nincs értelme, nem hallgat az üzenetre senki. És az Úr beleszól a depressziós hangulatba, ne félj, mert én veled vagyok. Ez a lényeg, veled vagyok. És ha Ő velünk van, a többi nem számít. A mélységekben is velünk van az Úr. Ha Ő velem, akkor szólok, akkor ezt elmondom, és a többit Rábízom. Ha sok népe van itt, akkor majd Ő azt megkeresi, és elő is hozza. Mindig felfelé, Őreá tekintsünk, és akkor nem csüggedünk el.

A nagy mélységből

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem,

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök,

Fiad érettem onta vért,

Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,

A jóra lelkem képtelen,

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem,

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok jövök…

Isten áldásával.