Infúzió

C

sodálatos az Úr türelme, szeretete és kegyelme (2Krón 29,1-36). Áház korának mélysége, totális elfordulása után ad még lehetőséget népének a bűnbánatra, a visszafordulásra. Még mindig újrakezdhetik és rendezhetik az Úrral kapcsolatukat. Megláthatják, hogy az a mélység a bűn miatt következett be. Asszíria pusztítása nem véletlen. Mert a bűnnek következménye van. De az sem véletlen, hogy ennek ellenére megváltozhatnak, ez kegyelem, Isten jósága. Jeremiás egyik gondolata ebben az időszakban is érvényes: „Az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága” (JerSir 3,22)! Hálával magasztaljuk Urunkat, mert ez igaz és valóság. Ma is kegyelem, hogy élünk, és még mindig tart irgalmassága. A kegyelem nem fogy el!

Olyan előzmények után is, mint ami Áház idején volt, van remény, az Úr tud előhozni olyan személyt, aki kedves dolgot fog cselekedni a szemében. Nem gondoltuk volna, hogy ott még lehet egy Ezékiás. Hányszor nem gondoljuk, hogy lehet még változás az életünkben, a gyülekezetben. A jelenlegi romlást látva úgy véljük, itt már nincs segítség. Nem tudok én már a mélyből feljönni. Amikor ide eljutunk, és ezt az Úrnak is elmondjuk, jön a segítség. Mert általában ott tévedünk, hogy mi akarjuk megoldani, mi akarunk változtatni. Isten pedig arra vár, hogy engedjük át Neki a terepet. A mi feladataink akkor kezdődnek, amikor az Úr megszabadított, és hálából élhetünk Neki.

Ezékiás visszatért az ősi mintához, Dávid hitéhez, irányvonalához. Úgy cselekedett, mint Dávid, és ez jó, ez pozitív, mert az az igazi mérce. Nem az apjához mérte magát, mert akkor nem sokat kellett volna tennie, hogy jobb legyen. Dávidhoz mérte magát, és hozzá mérte a nép is. Magasra volt téve a léc. Mi gyakran nagyon alacsonyra tesszük a lécet. Pedig az Úr magasra helyezte: Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes. Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is volt. Ne engedjünk ebből. A hívő ember mércéje maga az Úr Jézus Krisztus. Ha mellé állunk, akkor kapunk igazi képet magunkról.

Ezékiás kinyittatja a templom bezárt ajtajait, most már szabad az út Isten felé. Lehet menni az Úr házába, az Ő jelenlétébe. Ma senki sem zárja be az ajtót, mégsem megyünk, valami más vonz minket. A világ és a mai bálványok. Mi is megtévedtünk, és úgy gondoljuk, modern bálványaink segítenek, kihúznak majd a pácból. De nem! Egyedül a Krisztus segíthet, Ő Isten utolsó szava hozzánk, bárcsak időben meghallanánk. Mert a kegyelem nem fogy, de az idő igen.

Azonban itt nem egy rendszerváltás megy végbe. Nem új politikai irányt indít el Ezékiás, és nem is egyszerűen a régihez tér vissza. Itt komoly megtérés megy végbe. A papok és a léviták előbb magukat szentelik meg, tehát bennük megy végbe változás, átélik a bűnbocsánatot, Isten bűntisztító hatalmát. Ezt követően megtisztítják és megszentelik az Úr házát. Lényeges elem a megtisztítás. Minden tisztátalanságot kihordtak a szent helyről. Már az is felháborító, mi minden került Isten házába. Mennyire nem tisztelték az Urat. De vajon mi van a mi templomunkban, a testünkben, a lényünkben? Az ige szerint a testünk a Szentlélek temploma. Újat kezdeni ilyen megtisztulással lehet. Ki kell takarítani az Úr szemében utálatos dolgokat.

Azt is jó látni, hogy minden tisztátalan dolgot kihordtak és megsemmisítettek, nem raktak el semmit emlékbe. Mert a bűn eszközei nem emléktárgyak. Teljes megtisztulásra van szükségünk, és ezt az Úr az ige által végzi el bennünk. Vannak dolgok, amiket nekünk kell eltávolítani. Szívünket az Úr tisztítja meg, de a könyvtárunkat, vállalkozásunkat, házunkat mi tisztíthatjuk meg a bűnhöz kötődő tárgyaktól, szokásoktól. 

A nép a királlyal együtt örvendezett és adott hálát. Felismerték, hogy az Úr tette őket erre késszé. Maguktól ez nem ment volna. A bálványtalanítás, a belső nagytakarítás mindig az Úrtól indul. Hirtelen történt mindez, írja a szentíró. Tehát nem készültek fel rá, mert nem is számoltak vele. Azt gondolták, ezen már nem lehet változtatni. Isten azonban megmutatta: mindig lehet változtatni. Ő tud változást adni!

Tróászban tanít és hirdeti az igét Pál apostol (ApCsel 20,7-12). A hét első napján jönnek össze, hogy az Úrral és egymással legyenek közösségben. Ez lényeges, az első gyülekezetek a hét első napján, az Úr Jézus feltámadásának napján tartják alkalmaikat. Ez a nap az Úr napja. Minden vasárnap húsvét, amikor örülhetünk a feltámadott Úrnak, és Vele lehetünk. Csodálatos, hogy az Úr nekünk szentel egy napot. Ez a nap a feltöltődés és megújulás napja. Amikor erőtlenek vagyunk, és úgy érezzük, nem bírjuk tovább, vonuljunk az Úr elé. Szenteljük Neki az egész napot, legyünk Vele, és megtapasztaljuk az Ő erejét! Úgy kell az istentiszteletekre, az otthoni elcsendesedésre is tekintenünk, mint amikor az orvosnál bekötik az infúziót, ami több órán át is folyhat. És azt türelmesen kivárjuk, mert az életünkről, gyógyulásunkról van szó. Amikor az igét olvassuk, hallgatjuk, lelki infúziót kapunk. Ne siessünk, várjuk meg, amíg lefolyik. Mert az ige által van gyógyulásunk.

Az infúzióvétel közben is történhet probléma. Kiesik a tű, mint Eutikhosz esetében, de olyan hatása van a szérumnak, hogy a halál se jelent neki problémát. Eutikhosz leesik az ablakból, de Pál ráköti a lelki infúzióra, és életre kel. Az igében hatalmas erő rejlik. Ez az erő, az élet ereje, legyőzi a halált is. A lelki halál egyetlen megoldása az Úr igéje.

Pál másképp látja a dolgokat, mint a jelenlévők. Ő az igazi valóságot látja. Ne nyugtalankodjatok, a lelke benne van. Mi nagyon tudunk nyugtalankodni, mert úgy látjuk, a mai emberben már nincs ott a lelke. Lelkileg halott, reménytelen. Sajnos, sok gyülekezet is ebbe a kategóriába tartozik első ránézésre. Azonban az Úrral való élő kapcsolat által, a lelki infúzióra való rákötés következtében, láthatunk másképp. A lelki látás felismeri: van még remény. Halál helyére élet jöhet.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen,:/: Menynyei szent ajándékkal,

Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje:/: Nyelveket egyező hitre Egybe-

gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent

atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne

légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban,

ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd,

Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.