Ha Isten akarja

A

 zűrzavar idején is jelen van az Úr,  nem hagyja népét, a hűségeseket magukra (2Krón 23,1-21). Így azután sikerül Jóást elrejteni Ataljá gyilkos indulata elől. Minden az Úr kegyelme, csak Neki köszönhetjük, hogy még nincs végünk, és a gonoszság nem tud mindent elpusztítani. Az Úr megőriz néhány maradékot mindig, akik csak Őhozzá ragaszkodnak, akár az életük árán is. Mindig van maradék.

Jól látható a gonosz célja, teljesen elszakítani az Úrtól az embert. Ehhez felhasznál mindent, ami a keze ügyébe akad. Amikor valaki beengedi a világot az életébe, az mindent áthat. Ataljá által mindent a bálványimádás hatott át. Az Isten nélküli uralomnak a ruházata lehet szép, de a lényege mindig gonosz. Ne engedjük magunkat megtéveszteni a látszólagos szabadságtól, jóléttől. Az ahábi minta alapján irányított országban is jólét volt. Megvolt mindenük, amit az a kor biztosított számukra, de belül egyre inkább kiüresedtek. Eltávolodtak Istentől, és távolodtak egymástól is. Amikor az anyagiak kerülnek a középpontba, a mindig több és jobb, akkor elcsúszik a lényeg. Eltávolodunk Istentől, és kiürül a szívünk.

Isten kiemelte a gyermek Jóást ebből a fojtogató légkörből, és olyan közegbe vitte, ahol az Ő szeretete, békessége, igéjének útmutatása vette körül. Egész más Isten jelenlétében élni, mint a bálványok elbutító uralma alatt. Jóás megismerte az Urat Jójádá főpap vezetésével. Volt benne bátorság az anyakirálynő akaratával szembemenni. Miért? Mert kapcsolatban volt az élő Istennel, Tőle kapott útmutatást és erőt. Az igéből meglátta, hogy Júdában Dávid utódjának kell uralkodni. És ezt nemcsak maga döntötte el, hanem a templomban az Úr előtt látták meg, és vállalták.

Ez a királyválasztás más, mint a korábbiak, itt jelen van az Úr. Minden az Ő színe előtt, a templomban megy végbe. Azonban ez nem színjáték. Nem a politika látványossága a hit, hanem valóság. Amikor Jóást trónra ültetik, az egész nép Isten elé áll, szövetséget kötnek Vele. Ez azt üzeni, nemcsak addig kellett a templom, Isten, amíg elérik céljukat, hanem azt követően is. Elkötelezik magukat az Úr mellett, megfogadják, hogy az Ő népe lesznek. Isten nem eszköz akar lenni céljaink eléréséhez, hanem egy életre szóló útitárs, az életünk Ura és Gazdája. Ő az Úr életem felett? Nem csak addig kell a templom, az ige, amíg a bajból kikerülök? Hányan elmaradnak Tőle, amikor elérik céljukat, vagy kiemelkednek abból a mélységből, amibe Nélküle kerültek. Az Úr azért könyörül rajtunk kegyelmével, hogy innentől már az Ő népeként éljünk. Isten gyermeke lehetek ezen a földön, az Ő vezetésével, igéje útmutatásával élhetek egy egészen más életet. Isten népének lenni azt jelenti, hogy Őhozzá tartozok, Ő határozza meg az életformát, az utat, amin járni fogok.  Isten népe a világ világossága, de látszik-e ez a világosság?

Az Úr mellett való elköteleződés a bálványok eltakarításában is meglátszik. Amikor az Úré lesz az életem, akkor nagytakarítás következik. Minden kikerül, ami nem az Úr szerint való, amit az ige nem támogat. Minden bálvány, világi elem repül, mert ezek szemetek, ahogyan Pál is leírta. Kikerült már a szemét a szívemből? Akkor történik ez meg, ha valódi kincsre találok. Amikor ez megtörténik, felismerem, hogy, amit eddig annak tartottam, az értéktelen szemét. Így ezért a kincsért kész vagyok mindent odaadni. Krisztus és az Általa hozott kegyelem mindennél többet ér, még a földi életnél is. Még az én életem sem drága, mondja Pál apostol. Ha arról van szó, még az életem is kész vagyok az Úrérét odaadni. Valóban így van? Könnyen mondom ezt, de ha élesre fordulna a helyzet, valóban kész volnék rá?

Az Úr megerősítette Pált a további szolgálatra (ApCsel 18,18-23). Mindig a további lélekmentésre, az evangélium hirdetésére erősít meg az Úr. Ígéretet kapott az apostol, vele van a Feltámadott, ezért nem kell félnie. Ez az ígéret nem a pihenésre, a kényelmes életre hangzik el. Nem arról van szó, hogy eddig már sokat szenvedett Pál, megrokkant az egészsége is, ezért vigyáznia kell magára.  Az ígéret a szolgálat folytatására vonatkozik.

Amit az Úr mond, az mindig valóság. Tovább maradt Pál, és meglátta, hogy valóban sok népe van ott az Úrnak. Soha ne az első benyomásokra hallgassunk, mindig figyeljünk felfelé, Urunk vezetésére. Ismét visszafelé tart, de ezt sem menekülve teszi. Nem rohan, elegem van már mindenből, szükségem van egy kis pihenőre. Nem, a visszaúton is megáll, keresi a kapcsolatot a zsidókkal is, igyekszik meggyőzni őket arról, hogy Jézus a Krisztus. Más szóval: ne várj tovább, mert a Krisztus eljött, ezért ma kérd Atyád bocsánatát. Vannak érdeklődők, biztatják Pált, maradjon tovább, és ő be is tervezi. Látja, van vágyakozás, jó a talaj, de nem dönt, nem ígér - ha Isten akarja, visszatérek. Ez a lényeges, ha Isten akarja. Nem az a hangsúlyos, mit akarok én, hanem mit akar Isten. És amit én akarok, betervezek, azt Isten is akarja? Énáltalam akarja tovább vinni az ügyet, vagy van más, akit elhívott? Jó mindig kimondani: ha Isten is akarja. Csak akkor követi áldás az életünket, ha azt tesszük, amit az Úr is akar.

     

Siessetek, hamar lejár!

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ha elkésel, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Lezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Isten áldásával.