Örök diák, vagy már tanár?

E

gy halálos veszedelemből kimentett és gyorsan felfelé ívelő pályát látunk ma a szemeink előtt (2Krón 24,1-27). Jóást az Úr nagy kegyelme megőrizte, Jójádá főpap gondjaira bízta, mintegy félretette az Úr magának. Jelezte ezzel, hogy elhívta Őt népe fejedelmévé, terve van vele. Innentől Jóáson múlik, hogy ezzel az eséllyel hogyan is él. Első rátekintésre úgy tűnik, minden rendben van, talán nem is értjük, miért lett negatív a megítélése. Pedig ha mélyebben tekintünk az igébe, megláthatjuk. Ez az ember belülről nem volt érintve az igével. Nem ápolt élő kapcsolatot az Úrral. Lénye mélyét nem igazán érintette atyái hite. Csak a felszínt ragadta meg, és úgy látszik, inkább vonzotta az az erőszakos vallás, ami az életére tört, de szabadságnak látszó szabadosságot kínált. Sátán a rabságot mindig szabadságként láttatja. Elhiteti, hogy amikor a bűn, a test vágyai szerint élünk, az szabadság.

Sokatmondó az az információ is, hogy azelőtt a főpap egész életében cselekedett kedves dolgot. Tehát, amíg a főpap élt, mindent úgy tett, ahogyan azt elvárták, de alig várta, hogy szabad lehessen. Hányszor vagyunk így, amikor nem őszintén Istené a szívünk. Eleget teszünk az elvárásoknak, ha azt akarják, hogy konfirmáljunk, templomban házasodjunk, megkereszteltessük a gyermekünket, megtesszük, de alig várjuk, hogy túllegyünk ezeken, és éljük a magunk életét. Ameddig a szívünk nem lesz újjá, addig csak formalitás az egész. Az embereket meg lehet téveszteni, hiszen a többség csak a látszatra figyel, azt nézi, ami a szeme előtt van. Az Úr azonban mindig a szívbe tekint. Neki az a fontos, mi van belül. Bajosan téveszthető meg külső reformokkal, újjáépített templomokkal, renoválással, koncertekkel, tapssal.

Az Úr azt figyeli, kinek és miért tesszük, amit teszünk. Az Ő nevét akarjuk megdicsőíttetni? Azért teszem a dolgokat, mert Neki teszem? Hála van a szívemben mindazért, amit értem tett, és mindazért, amit kaptam Tőle? Fontos nekem, hogy megismerhetem az Urat? Jóás életében nem látunk se bűnbánatot, se hálát. A szíve máshová vonzódik. Természetesen, fontos, hogy nagy javítást vitt végbe, de azt sem saját költségből tette. Olyan modern politikus, aki mindent a más pénzén tesz. Ha van pénz, elvégezteti a munkát, ha nincs, akkor parkolópályára kerülnek a dolgok.

A főpap halála után látszódik meg, hol is tartanak igazán. A vezető emberek váltást javasoltak. Úgy látszik, a pogányság képviselői aktivizálták magukat. Mert elnyomni ugyan lehet, de megszüntetni nem. A bálványimádást csak az újjászületés, Krisztus vérének megtisztító ereje képes kitisztítani a szívünkből. Másképp az nem megy. Az északi országrész életmódja népszerű volt az emberek előtt. Táncos, zenés alkalmak voltak a bálványkultusz elemei. Lehetett szórakozni, enyhébbek voltak az erkölcsök, és mindenki jól érezhette magát. Nem Isten után vágytak, hanem jól akarták érezni magukat. Mire vágyódom én? Mennyire jellemző az államilag szponzorált hitre: csak addig kell, amíg kötelező, de ha lazul az elvárás, elhagyják az Urat.

Isten azonban küld prófétát hozzájuk, elmondja, mire számítsanak, ha nem térnek vissza Hozzá. Mivel elhagyták Őt, meg fogják tapasztalni az eredményét is. Meglátják majd, mire mennek egyedül. Mert mindig bizonyítani akarunk, mindenki lássa meg, még Isten is, mire vagyunk képesek. Hát majd meglátják, és azt is, mennyit érnek a bálványok.

Pál apostolt viszi előre az Úr Lelke, nem tud egy helyben ülni, neki a harcmezőn kell lennie (ApCsel 18,23-28). Az evangélium továbbadása, Krisztus megismertetése az élet. Fontosnak tartja a lelkigondozást, a hitben való növekedés segítését. Az ördög is jelen van, és igyekszik a növekedést megakadályozni. Hinti a gyom magvakat, amik megfojthatják az igét. Ezek ellen csak az egyre mélyebb bibliaismeret ad védelmet. Az ige és az Úr ismerete megtisztítja szívünket az idegen tanításoktól, gondolatoktól, a bűntől.

Az Úr időközben egy másik személyt is előhoz a népek forgatagából, Apollóst. Kiváló munkatárssá formálódik majd. Már most lángol a szíve, és amit megismert, azt már adja is tovább. Nem várja meg, hogy eljusson a tökéletességre, hanem amit megismert az Úrból, arról bizonyságot is tesz. Mi se várjuk, hogy egy szuper szintre jussunk, hanem mondjuk el azt, amit már átéltünk, aminek az ismeretére eljutottunk.

Ha jól megfigyeljük, akkor azt is mondhatjuk, hogy a császár rendeletét is az Úr használta fel országa építésére. Akvila és Priszcilla már Efézusban várják Apollóst, és a szárnyaik alá veszik. A menekülés is az Úr eszköze, így juttatja a fővárosból, a nyugodt életből Efézusba őket. És nem lesznek tétlenek. Megérkezik az Úr által küldött diák, és ők alapos képzésben részesítik az igéből, az evangéliumból. Egy egyszerű sátorponyvakészítő kisiparos, és professzor az igében. Nem diplomázott, és nem végzett prédikátorképzőt sem, mégis ismeri az igét. Nemcsak ismeri, hanem igyekszik másokat is megismertetni vele. Mi is ilyen tanárai vagyunk az Úr iskolájának? Ők nem örök diákok voltak, hanem tanárrá növekedtek. Hol tartok én? Még mindig tejen élek, vagy már mást is táplálok a kemény eledellel? Ez a házaspár példa lehet a számunkra: diákból legyünk oktatókká!

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.