Növekedés a hitben

M

ai igénkből meglátjuk, hogy nem magától értetődő az Úr félelme, a Neki tetsző élet (2Krón 28,1-27). Nem a hitet hozzuk magunkkal születésünktől. Nem az Úrban való bizalom, az Iránta való szeretet van a szívünkben, hanem a bűn, aminek a velejárója az Isten nélküli élet. A bennünk lévő bűn elszakít Istentől, lekorlátozza a szívünket, és nem engedi, hogy az Úr szeretete, megszólító szava eljusson oda.

Azt is fontos látnunk, hogy mindez nemcsak a nevelésen, a példamutatáson múlik. Áház hívő családban nőtt fel, apja az Úr útján járt, nem engedte be még a gőgöt sem az életébe. Tudta, hol a helye, mi a feladata, és azt alázattal elfogadta. Nem akart több lenni annál, mint amire az Úr elhívta. Áház azonban nem ezt az utat választotta, nem az apja Istenét kereste és követte. Áházt Izráel királyainak hite és életmódja vonzotta. Ők voltak rá hatással. Elgondolkodtató ez a mai kor embere számára. Két külön ország voltak, más úton járt Júda, mint Izráel, nem volt köztük napi szintű átjárás. Áház nem látta és hallotta mindennap azt, ami Izráelben folyt, ennek ellenére megismerkedett a Baal-kultusszal, és azt választotta. Mi mindennap érintkezünk a világgal, a médián keresztül a szobánkig elhatol a világ hitetlensége, gondolkodása. Ha Áházt távolabbról átformálta a pogány kultusz, mennyivel inkább hat ránk, ha nem vigyázunk tudatosan.

Áház engedett a bűn csábításának , és egyre mélyebbre csúszik. A bűnnek olyan erős hatalma van, hogy ha megragad, nem tudunk vele szemben megállni. Olyan dolgokat megtesz ez a király, ami teljes mértékben utálatos, sőt, gyűlöletes az Úr előtt, a fiait is elégeti a bálványoltárokon. A gonosz ilyen ravasz, istentiszteletként mutatja be a bűnt, és a csapdába került ember úgy teszi meg a legdurvább dolgokat is, hogy elhiszi, ezzel jót cselekszik. Nagyon megrendítő, hogy a gonosz hatására még emberáldozatot is képes bemutatni ez a király, de a mai ember is, azonban, amit az Úr mond, azt nem akarjuk megtenni. Pedig a mi Urunk nem kér tőlünk életet, ő nem a pusztítás, a halál, hanem az élet pártján van. És annyira drága Neki az élet, hogy a megmentésünkért a saját életét adja oda a kereszten. Bár megnyílna a szemünk, és meglátnánk, hogy Isten soha nem az élet ellen van, nem az Ő akarata a pusztítás, az élet kiontása. Isten nem úgy ad áldást, hogy elveszi a gyermekünk életét. Isten Atya, és aki szereti Őt, és Rábízza az életét, az megkapja, amire szüksége van. Szabad Hozzá menni, és alázattal kérni Tőle.

Az istentelen életnek, az Úr útjáról tudatosan letérőnek Isten megmutatja hatalmát és a bálványok tehetetlenségét. Ő adja a két szomszédos király kezébe, és a Baal sem megakadályozni nem képes ezt, sem megmenteni nem tudja őt. Sőt, még a vitézek, a hős katonák sem segíthetnek, mert hiába vitéz, ha elhagyta az Urat. Mennyire megtéveszt minket a világ, a külső a fontos neki, ami erőt sugároz, de ha nem az Úr útján jár, akkor semmit sem ér a vitézség. Isten nélkül kevesek vagyunk. De Istennel a kőfalon is átugorhatunk.

Izráel is túllép a célon, és kihasználja, hogy az Úr Júdát a kezébe adta. Micsoda mélységekbe juthat Isten népe is, ha letér az Ige útjáról, az Istennek való engedelmességről. Testvérnépüket hurcolják el rabszolgának. Azonban Isten prófétát küld hozzájuk, és megrendítő módon hallgatnak az üzenetre. Az elpogányosodott Izráel fiai hallgatnak az Úrra. Elengedik a foglyokat, sőt, még fel is öltöztetik és étellel, itallal kínálják őket. Megható az Úr munkája. Hatalmasan át tudja formálni az életeket, képes megváltoztatni szándékokat. Áldott a mi Urunk!

Ezzel szemben Áház tovább megy az istentelenség útján. Asszíriát hívja segítségül. De hát nem is tehet mást, mert aki nem ismeri az élő Urat, az nem hívhatja Őt segítségül, annak nem marad más, mint az emberi segítség. Áháznak csak a Baal maradt. Teljesen megvakította a világ, és nem látja meg, hogy ezzel milyen rossz irányba, bűnbe viszi Isten népét. Mire is képes az Istentől elfordult ember, a hatalomért mindent megtesz. Még a templomot is kifosztja, és a gonosz még sem segít. Ilyen a sátán, egyre többet kíván a segítségért, aztán pedig otthagy magunkra. Mennyire más a mi Urunk, Őhozzá jöjjünk, Ő nem rabol meg, hanem kész a Hozzá kiáltót megszabadítani. Az igazi esély és remény Jézus. Nincs más!

Talán meglepődünk azon, hogy Pál szolgálata nyomán, az evangélium hirdetése eredményeként zavargás tör ki (ApCsel 20,1-6). Azonban nem kell meglepődni, mert ahol nem kell az Úr Jézus Krisztus, ott zavargás támad, ott zűrzavar keletkezik. Miért? Mert a pénzüket féltik. Nem ismerik fel, hogy Krisztusban sokkal többet kapnak, mint amit a vállalkozásuk nyújt nekik. Ők csak az ipart látják, a még több pénzt, illetve a kevesebb bevételt, ha sokan hívőkké lesznek. Jó látnunk, hogy Pál apostol menyire Krisztusra figyel, és nem a hamis békesség útját járja. A béke, az elfogadás kedvéért nem lép szövetségre ezekkel a kézművesekkel. Nem mondja, semmi baj, ha kevesebb Artemisz-ereklye fogy, hát készítsetek keresztet vagy Jézus-szobrot. Nem! A Krisztust követő élet, a keresztyénség nem erről szól. Ezekre a hívőnek nincs szüksége, ezek a pogány kultusz részei. Nincs kompromisszum, hanem csak megtérés, ami által megszabadulunk a kultuszoktól, a pénz hatalmától és a magunk féltésétől is. Isten kezében van a legjobb helyen az életünk. Ha pedig az Ő országát és igazságát keressük, a többi ráadásként megadatik. Bárcsak meglátnánk mi, hogy adatik. Nem én szerzem meg, ez világi gondolkodás. Az Úr Jézus ígérete szerint aki kér, az mind kap. Ez Isten országának titka: aki kér, az kap.

Pál nem akarja mindenáron megoldani a helyzetet, még csak bocsánatot sem kér, mert az ige tiszta hirdetése döntés elé állít: Krisztus vagy a világ? Dönteni kell, a kedélyek pedig majd lecsillapodnak, a mag el van hintve, és majd elvégzi a maga munkáját.

Pált semmi sem tarthatja vissza, megy előre, buzdítja a már Krisztushoz tartozókat. Szükség van a rendszeres igehallgatásra és lelkigondozásra. És az apostol ebben segíti a tanítványokat. Tudja, hogy még csak elindultak a hitben, és még hosszú utat kell megtenni a célig, és közben erősödni, növekedni kell. Ez pedig az ige hallása által valósul meg. Meg kell ismerniük az Urat és az Ő útját. Ehhez pedig tanulmányozni kell az Írásokat, hallani kell az Úr életéről szóló történeteket. Ismerjük meg minél jobban Urunkat, legyünk Vele minél többet az ige által, és akkor a hitünk növekszik, és képesek leszünk meglátni a jó utat.

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim

és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást

és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezé-

rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fú-

lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya

fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.