A Szervező

N

agy az öröm Jeruzsálemben, mert megtisztult a templom a bálványoktól, megtisztították magukat a papok és a léviták, és így újra beindulhat az istentisztelet (2Krón 30,1-27). Örvendezett Ezékiás és az egész nép Istennek. Minek örvendezünk? Mi jelent hatalmas örömöt számunkra? Öröm az igével való foglalkozás? Boldog vagyok, hogy olvashatom az Úr szavát, és így Vele lehetek? Ezek a zsidók örültek, hogy végre ismét a templomban imádhatják az Urat, és átélhetik az Ő kegyelmét.

Ezékiás egész Izráelnek levelet küldött, amelyben hívta a népet az Úr házába páskát ünnepelni. Ment a levél, igen, abban a korban már kihasználja a király a levélküldés lehetőségét. De mire használja? Arra, hogy Istenhez hívogasson. Ma már sok lehetőségünk van másokhoz eljuttatni az evangéliumot. Éljünk vele. Oda is eljuthat ma a bizonyságtétel, ahová személyesen nem tudunk elérni.

Minket is hív az Úr, mi is kapjuk a meghívást az Úr Jézussal való találkozásra. Amikor Urunk a földön járt, szintén hívogatta az embereket. Megszólította őket: Jöjjetek, kövessetek engem. Ma is erre hív, az Ő követésére. Ezékiás üzenete: térjetek vissza az Úrhoz, és ezt egész Izráelbe elküldi. Így az elszakadt országrész is újabb esélyt kap az Istennel való újrakezdésre. Mennyi lehetőséget ad nekünk az Úr, mert szeret, és azt akarja, hogy meghalljuk szavát, rálépjünk az élet útjára.

Ezékiás nyit az északi országrész, az elpártoltak felé. Úgy látja, meg kell adni nekik is a lehetőséget a bűnbánatra, az Úrhoz való térésre. Őket sem akarja kizárni az örvendezésből. Hívjuk azokat is, akik elmaradtak, elfordultak az Úrtól. Küldjük nekik is a hívást.

Ne keményítsétek meg a nyakatokat, mondja Ezékiás, hanem nyújtsátok ki kezeteket az Úrnak. Az Úr ezen a levélen keresztül nyújtja feléjük a kezét. Sokféle formában keres az Úr, elolvasunk egy szórólapot, egy bizonyságtételt hallunk, esetleg néhány mondatot a Szentírásból, ezek által az Úr nyújtja felénk a kezét. Nyújtsuk ki mi is a kezünket, és fogadjuk el a segítő jobbot. Az Ő keze erős, azért is tudunk megmaradni a hitben, mert az Ő jobbja tart meg.

A döntésnek hatása van a következő generáció életére is. Ha a most megszólítottak odafordulnak az Úrhoz, és Őt kezdik tisztelni és szolgálni, akkor a gyermekeik megtapasztalják Isten irgalmát és szabadítását. Ha nem térnek meg az Úrhoz, gyermekeiken Isten haragja marad. Döntéseink meghatározzák az utánunk jövők életminőségét. Nem mindegy, hogy Isten irgalma vagy haragja marad rajtuk. Az Úr Jézus kegyelme még elérhető, de ha mi más irányba megyünk, a következő generáció már nehezebben talál az Úrhoz.

Megdöbbentő, hogy az északi rész törzseinek nagyobb része elutasítja a hívó szót. Most szabadon dönthetnek, nincsenek kényszer alatt, és ezért megrendítő az elutasítás. Maguktól döntenek úgy, hogy nem mennek el Jeruzsálembe. Lehet, hogy ez az esemény is inspirálja az Úr Jézus királyi menyegzőről szóló példázatát? Ma sem tiltja meg senki, hogy keressük az Urat. Szabadon imádhatjuk Őt, mégis kevesen indulnak el Felé.

Isten most hív minket, szabad Hozzá jönni, és ha megtesszük, csodálatos, soha nem tapasztalt jóságot és szeretet élünk át. A kegyelem semmihez sem hasonlítható, nagyszerű életlehetőség. Új életlehetőség, az Úrral. Ha nem halljuk az Úr szavát, ha nincs bennünk vágy, akkor választ kapunk arra, hogy az istentelen rendszerek szorítása is Istentől volt. Ő adta, azért, hogy rádöbbenjünk vétkeinkre, és Hozzá kiáltsunk szabadításét. A szabadítást megkaptuk, és nem a hála van a szívünkben, hanem egészen más irányba mentünk. Elcsábította szívünket a jólét. Annyira látni ezt, sok mindenre van időnk és energiánk, rengeteg programot, elfoglaltságot biztosítunk a gyermekeinknek, de a legnagyobb kincs, az Úr megismerése, az Ő személye kimarad az életünkből.

Akik meghallották a király hívását, és félretettek mindent, lekapcsolták a kifogásgenerátort is, azok egy hétig ünnepeltek. Egy hét ünnep Istennel. Kell ennél több? Igen - mondjuk mi. Több munka, több pénz, egészség. Azonban ezek mind az Ő  ajándékai, és akkor kaphatjuk meg, ha előbb Őt keressük, és az Ő akaratát tesszük. Aki Őt keresi, Őt teszi az első helyre, annak az életéről lehull az aggódás, és felszabadulttá válik. Miért? Mert megtapasztalja Isten gondoskodását.

Pál munkatársai Lukáccsal együtt előrementek, mert Pál így rendelkezett (ApCsel 20,13-16). Csodálatos csapat, mennek, ahogy a vezetőjük kéri. Hagyják, hogy Pál gyalogoljon. Miért? Mert egyedül akar lenni. Felismerik, hogy ennyi szolgálat után most szüksége van a csöndre, a befelé fordulásra. És ebben a csendben Pál az Úrra figyel.

Tulajdonképpen Pál akar egyedül menni, gyalogolni egy kicsit. Azonban ez nem kirándulás, vagy nem a többiektől való szabadulás, hanem az Úr Jézus akaratára való hangolódás. Pál valószínűleg felteszi Jézusnak a kérdést: Hogyan tovább? Olyan jó, hogy lehet az Úrral beszélgetni. Még ezt is feltehetjük kérdésként: Uram, hogyan tovább? Merre menjek? Mit kell tennem? De feltesszük-e ezt a kérdést? Vagy mi már mindent nagyon jól tudunk, ezért magunk szervezzük meg életünket, útjainkat? 

Van, amikor ilyen határozottan kell fellépnünk, mint Pál. Most az Úrral szeretnék együtt lenni, és minden akadályt elhárítok az útból. Amikor az életben el akarunk érni valamit, vagy el szeretnénk jutni valahová, meg tudjuk szervezni, hogy semmi ne akadályozza ezt meg. Azonban amikor az Úr felé indulnánk, hányszor nem tudjuk magunkat szabaddá tenni. Aki nagyon szeretne feltöltődni, akinek az Úrral való kapcsolat mindennél fontosabb, az megtalálja az időt és a módot az elcsendesedésre. Gyakran panaszkodunk, hogy nincs idő Istenre. Pál megmutatja, hogy munka, utazás közben is lehet elcsendesedni. Ma állandóan kéznél vannak a modern technika eszközei, sokan vezetés közben is telefonálnak, pedig nem kellene, akkor nem lehet kifogás, hogy nincs idő Istenre. Az okoseszközeink által bármikor hallgathatunk igét vagy evangéliumi éneket. Séta vagy két elintéznivaló között is a szívünket Isten felé irányíthatjuk. Az imádkozáshoz semmilyen külső eszközre nincs szükség, csak szívbeli elhatározásra.

Úgy látszik, a csendes gyaloglás közben megkapta a választ Pál. Ezért siet, és nem megy be Efézusba. Időre kell mennie, mert az Úr már szervezi a római utat. Urunk előttünk jár, szervezi életünk útját és a bizonyságtétel lehetőségét. Figyeljünk a Szervezőre!

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.