E
|
gy valóságshow-t
mutat be az ige, a bűntől megromlott világ valóságképét (Préd 4,1-16). Aki mindezt leírja, maga is elnyomott más
embereket, azért, hogy kiépítse az országot és a fővárost. Ez a valóság, lelki
újjászületés nélkül az ember képtelen jól élni. Megállapíthatjuk, mi a baj, de
amíg bennünk nem történik változás, addig csak diagnózist állítunk fel.
A megoldást az Úr Jézus hozta el, új természetet kaphatunk, ahol már nem
a világ módszerei lesznek a mérvadóak. Isten országában, aki szolgál, az a nagy. Azután pedig az Úr hívogatja a megfáradt és
megterhelt embereket. Ne a terhekre, hanem Őreá figyeljünk. Az Ő igája könnyű.
Az irigység is megtalálható ma. Az elégedetlen ember irigykedik a másik sikerére.
Miért? Mert csak Krisztusban válunk megelégedettekké. Nélküle mindig többet akarunk,
mert nyugtalan a szívünk. Azonban a szív csak Krisztusban nyugszik meg. Nélküle
értelmetlenségekbe menekül. Amint Salamon is tapasztalja, ha valaki a földön
bármilyen kincset gyűjt, és nem Krisztusban gazdag, rabbá válik. A földi
kincsek annyira vakká tesznek, hogy nem látjuk meg, hogy nincs értelmük. Pál
apostol is megtapasztalta Krisztus nélküli kincseinek erejét, nyereségnek
tartotta a világi emelkedést, a hatalmat, a megbecsülést, a maga igazát, és még ölni
is kész volt érte. Csak Krisztusban nyílt fel a szeme és látta meg, hogy mindez
szemét. Krisztusban kerül minden az igazi helyére.
Azt is meglátja Salamon, hogy Isten ajándéka a társ, a kapcsolat. Ha ketten vannak,
segíthetik egymást. Az egyedül élő embernek sem kell magányosnak lennie, mert
Istennel megoszthatja magányát. De a házasságban élők is a hármas kötél
összetartó ereje által lehetnek tartós kapcsolatban. A két szál a két ember
szeretetét jelzi, ami fontos, de szükséges a harmadik szál is, hogy stabil legyen a
kapcsolat. A harmadik szál maga Isten. Olyan jó, hogy bevonhatjuk az
életünkbe, házasságunkba. Csak Vele lehetünk boldogok. A Tőle kapott agapé
szeretet az, ami tartós. Az ember érzelmei változnak, az agapé azonban szilárd.
Az Úr kezében, az Ő vezetése alatt van a legjobb helyen az életünk (ApCsel
24,1-9). Jól látható ez Pál életében. Ha ő szervezgette volna útját Rómába, vagy
lázadozott volna: ezt érdemlem én; akkor nem jut el olyan helyekre, ahová így
bejuthatott. Urunk megtalálja a módját, hogyan juttassa be a jó hírt oda is,
ahol alapjában véve nem tervezik azt meghallgatni. A zsidók a maguk gyűlölete révén
találkoznak az igével, Félix és Tertullusz a munkájuk végzése közben. Egyik sem
keresné Pált, hogy általa meggyőződjön arról, ki is az a Jézus.
Pálnak nem lenne esélye bejutni a helytartó elé, nem léphetne be Heródes
palotájába, de az Úr megnyitotta előtte a kapukat. Ehhez azonban alázatos
szívű, engedelmes szolgára van szükség, aki valóban felveszi naponta a keresztet.
Az Úr Jézus tanítványainak azt mondta, tagadják magukat mindennap, és vegyék fel
a keresztet. És pont Pál életében látjuk ezt megvalósulni. Világos,, hogy a
kereszt nem az egyéni gondokat, betegséget, egy másik ember nehéz,
elviselhetetlen természetét jelenti. Akkor mit? A Jézusért való szenvedés
vállalását. Ezekre a helyekre csak így lehetett bejutni. Mivel az Úr az ott
mozgó embereket is szereti, beküldi az életterükbe tanítványát. Ma is így
munkálkodik az Úr, de vajon mi engedelmesen megyünk-e, amikor küld? Az is
fontos, hogy Pál nem alkuszik meg, hanem vállalja a feltámadott Úr Jézus Krisztust.
Nem használja a világ módszereit a maga érdekében, hanem az ő hitre jutásukat
tartja szem előtt.
Olyan szomorú látni, hogy saját céljaik elérése érdekében a zsidók teljesen
behódolnak Rómának. Semmi sem lényeges, csak megölhessék Pált. Isten gyermekei
soha ne a világhoz igazodjanak, ezt is Pál írja, hanem mindig az igéhez. Rossz látni azt a hízelgést a zsidók részéről.
Mert bizonyára nem így éreznek a római hatalom képviselője iránt. Úgy gondolják,
a cél szentesíti az eszközt. Azonban rosszul gondolják, Isten soha nem ilyen
módszerekkel dolgozott. Az Úr Jézus nem hízelkedett egyetlen vezetőnek,
egyetlen embernek sem. Megmondta mindig a valóságot, azt, ahogyan Ő látta az
adott személyt. Egyben felkínálta a gyógyulást, a változást is.
Pál nyugalommal és türelemmel hallgatja ezt a sok hazug és rosszindulatú
vádat. Nagyon krisztusi magasságokban jár. Én nem tudnám kiállni szó nélkül, de
tudja, hogy a Mester sem szólt, amikor hazug vádakkal támadták. Annyira más az Úr tanítványának a jelelme,
mint a Krisztus nélkül élő ember természete. A visszavágást, a magunk védését
hozzuk magunkkal, ez van a vérünkbe írva, a megtérés azonban ezeket a kódokat
felülírja. Krisztus nyilvánul meg Pál által, bárhol is legyen. Mondhatná
valaki, hát most épp tudott magán uralkodni. De nem így van, hisz annyiszor
láttuk őt már megverve, friss sebekkel bebörtönözve, és mi hagyta el a száját?
Hálaadó ének és imádság. Ő nem borul ki, nem veszíti el a fejét. Azt sem
mondja, hát ezt már nem lehet bírni, csak áll csendesen, és tartja a kapcsolatot
Megváltójával. Amikor eljön az ideje, majd szól. Hányszor elveszítjük a
fejünket, gyakran jelentéktelen dolgok miatt. Ez azt jelzi, hogy nem vagyunk igazán
benne az Úrban. Mert, aki Benne marad, az nem borul ki. Az apostol nemcsak az
istentisztelet idején marad Benne, hanem állandóan az Úrban van. Krisztus
természete nyilvánul meg általa. Tudja, hogy a saját természetének megnyilvánulása nem volna bizonyságtétel. De új természetet kapott, romolhatatlan
magból, az ige által született újjá. Ez nem Pál kiváltsága, mindenkié lehet.
Krisztus minden emberért eljött. Félixért, a zsidó vádlókért, és az ügyvédért is.
Mert Isten előtt az ügyvédnek is a Szentlélekre, az igazi Pártfogóra van szüksége.
VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS
1.
Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő a győzelmes, hű vezér,
Ő a győzelmes, hű vezér.
2.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény,
Ő az éltető, tiszta fény.
3.
Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.
4.
Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.
5.
Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én.
Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése