Az út

A

z ige az élet dolgairól számol be, és úgy mutatja be benne az embert, amilyen (Préd 4,13-16). Nem szépít, nem köntörfalaz, hanem rámutat: ilyen vagy.  Az egyik fontos vonásunk, hogy nem tudunk elengedni. Nem vesszük észre időben, hogy eljárt az idő, és a munkánkat át kell engedni másnak. Vagy, ha még nem is engedünk át mindent, de segítségre van szükségünk. A bűn gőgössé tesz, úgy gondoljuk, csak mi értünk jól a dolgokhoz, és utánunk mindennek vége lesz. Aki figyel az Úrra, az meglátja, hogy nem egészen így van, nem ragaszkodhatok görcsösen semmihez, mert az megrontja a kapcsolatokat.  Az a jó, ha el tudom engedni. Mindez Krisztusban lehetséges. Aki figyel az igére, azt Ő formálja, de lényeges az Ő tanácsának az elfogadása. Megvan-e még bennem a készség a más vélemény elfogadására? Vagy már megcsontosodtam, és nem engedek? Dávidot még idős korában is figyelmeztethették, baj van, Adónijjá hatalomra tör, pedig Isten Salamont választotta ki a királyságra. Dávid fel merte vállalni a döntést és a cselekvést.

A kisgyermek képét az Úr Jézus is alkalmazza, tanítványai elé állítja példaként. Azt kéri, legyenek olyanok, mint a kisgyermekek, mert egyébként nem mehetnek be az Isten országába. A kisgyermek tele van bizalommal, formálható, és kész elfogadni a segítséget. Elismeri, hogy segítségre van szüksége. Ilyen gyermeki hozzáállást vár az Úr. Ismerjem el, hogy segítségre van szükségem, és kész is vagyok azt elfogadni. Tele van a szívem az Úr iránti bizalommal. Nem félek, mert Istenhez tartozom. Az Úr Jézus által van Atyám, Aki törődik velem, tudja, mire van szükségem. A gyermek mindezzel tisztában van, és úgy is él. Nemcsak mondja, hogy a szülei tudják, mire van szüksége, hanem bizonyos abban, hogy azt meg is adják neki. Mi gyakran csak a szánkkal valljuk mindezt. Soroljuk a szebbnél szebb igéket, aztán, amikor valamiben hiányt szenvedünk, vagy szükségünk lenne bizonyos dolgokra, már nem ezt mondjuk. Azon töprengünk, mi hogyan is tudnánk ezt megoldani.

Nézzünk hittel az Úrra, és kérjük az Ő bölcsességét, mert azt ígérte, hogy aki kér, az kap. Kérjük, mert az Úrtól való bölcsesség életlátást és az Úr akaratának felismerését biztosítja. A gyermeki bölcsesség meglátja, ha korrekcióra szorul az élete, és azt elvégzi. A bölcsesség Isten ajándéka, és mindenkinek szüksége van rá, még a legnagyobb tudósnak vagy a legnagyobb hatalmú embernek is. A tudás, a pénz és a hatalom még nem jelenti azt, hogy bölcs is valaki. A bölcsesség Isten félelmével kezdődik. Ez azt jelenti, megláttam, hogy Ő az Úr éltem felett, és engedem, hogy vezessen és beleszóljon az életembe.

Pál nyugodtan, félelem nélkül áll a hatalmasságok előtt (ApCsel 24,10-21). Kivárja, amíg szót kap, és sallangmentesen tesz vallást. Nem dicséri a helytartót, amint képmutató módon a zsidók tették. Ő nem adja embereknek a dicsőséget, és nem is akar hízelgéssel javítani a helyzetén. Miért? Mert Ő teljesen az Úrtól függ. Az ő Gazdája irányítja lépteit. Pál mindent az Úrra bíz, nem kapkod, nem sietteti a döntést, nem akar mindenáron szabadulni. Rómába tart az ígéret szerint, de nem esik kétségbe, hogy közben még várakoznia kell. Pál mindig ott látja meg a szolgálat lehetőségét, ahol éppen van. Az apostol a célig vezető úton is tanítvány. Nem csak majd Rómában tesz bizonyságot az Úrról, hanem már útközben is. Azért is így jelölte ki az Úr az útvonalat, hogy itt is hallják bűnben élő, elveszett emberek, mit tett értük Isten.

Az apostol mindenki előtt elmondja, hogy itt nem egy új vallásról van szó, hanem egy útról. Az Úr Jézus lefektette az élet útját, és erre hívogat. Ez az út a halálból az életre, az üdvösségre vezet. Sőt, maga Jézus az út. Ez azt jelenti, nem elméletet kell elsajátítani, hanem maga az Úr mutatja meg, hogyan is kell Isten akarata szerint élni. Mi a saját elképzelésünk vagy az atyáinktól örökölt hiábavaló életmód szerint járunk. Azt tesszük, amit magunk körül látunk, amit a hagyományaink diktálnak. És ezt még a sátán is befolyásolja. Úgy igyekszik terelni, hogy minél messzebb kerüljünk Istentől. Sőt, amit elénk állít, azt szépnek, jónak tünteti fel. A tékozló fiú előtt is gyönyörű jövőkép tárult fel, amikor átvette az örökségét, és elindult az atyai házból idegenbe. Az Atyától távol minden jól alakul majd. Megszabadulok a kötöttségektől, és megmutatom, hogy én is érek valamit. Nincs szükségem az Atyára. Aztán meglátjuk, mi lett belőle. A disznók vályúja mellett, egy lépésre a haláltól találjuk. És, hogy mégsem a teljes pusztulás lett a vége, az az Atyának köszönhető. Ő vonzotta haza. A hazatérés kegyelem.

Arról is vallást tesz, hogy mindabban hisz, ami meg van írva az igében. Mindabban, ami meg van írva. Nem válogat ki semmit az ízlése szerint. Az ige Isten szava, ami nem tetszik, az is nekem szól. Az igére alapozza a feltámadást, amit közben az Úr meg is bizonyított. Találkozott a feltámadott Úrral, így már nincs kétsége a feltámadás igazsága felől. Aki átélte, hogy Jézus él, annak nem kell bizonygatni, hogy lesz feltámadás. Az Úr legyőzte a halált, és ennek eredménye hit által lehet a miénk. Életre való feltámadás csak Vele együtt lehetséges. Jézus nélkül ítéletre támad fel az ember.

Igazaknak és gonoszoknak is lesz feltámadása. De nem ugyanoda támad fel mindkét oldal. Az igazak támadnak fel életre. Kik az igazak? Akik Krisztusban megigazíttattak. Tehát itt nem arról van szó, amit én teszek, hanem arról, amit Krisztus tett értem. Nem az emberi mércével jónak ítélt emberek jutnak életre, hanem azok, akik el vannak rejtve Krisztussal együtt az Istenben. A gonoszok azok, akik Krisztust elutasították. A földi élet során van lehetőségünk meglátni valódi állapotunkat, és aki rádöbben, hogy nekem nincs igazságom Isten előtt, annak eltöröltetik minden bűne. Krisztus az, Aki megigazít.

Jézus, nyájas és szelíd

1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyer -

mekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak ve-

led!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már keze-

met!

Isten áldásával.