A legnagyobb kincs

J

údában új király, nekünk pedig új hét (2Krón 26,1-27,9). Júda olyan királlyal kezd, aki keresi az Urat, aki mindig igyekszik Rá figyelni és azt tenni, amit kedvesnek lát az Úr. Jó így kezdeni, így indulni a hétnek, olyan kapcsolatokat keresek, amik az Úrhoz visznek közelebb. Nem mindegy, kire figyelünk, ki szab irányt az életünknek. Júda népét egy hívő, egy Isten akaratára figyelő ember irányítja. Jó, ha mi is azokra figyelünk, akiknek Isten az első, akiknek a tanácsa igei üzenet.

Uzzijjá Istenkeresése minket is arra serkent, hogy keressük az Úrral való kapcsolatot. Soha nem egyszerű Istent keresni, Őhozzá fordulni, mert mindig vannak más lehetőségek is. Sokan körülöttünk más irányba haladnak, sátán sokféle módon igyekszik az Úr Jézustól elvonni figyelmünket. Uzzijjá azonban nem engedett idegen hangoknak, mert látta, hogy a bálványimádás nem életre vezető út. Volt lehetősége megfigyelni a hit és a bálványimádás útját is. Látta, milyen az Úr útján járó élet. Ő ezt választotta.

Uzzijjá az Úr előtt kedves dolgot cselekedett, azt tette, amit jónak lát az Úr. Hite nem elmélet volt csupán, hanem gyakorlat is. Amit megértett, azt tette is. Nem foglalkozott az emberek véleményével, csak Isten akaratával. Ez a király azért tudta azt tenni, amit kedvesnek lát az Úr, mert kereste Őt. Állandó és élő kapcsolatban állt Istennel, beszélt Vele, figyelt az igére, és így felismerte, mi az, ami Isten előtt kedves. Igyekezett azt tenni, aminek Isten örül. Ez vezet-e engem, azt akarom tenni, ami megörvendezteti az Úr Jézust? Mindig keresem Őt, figyelek szavára? Megteszem, amit mond, akkor is, ha nem értek vele egyet?

Az Úrral való élő kapcsolatnak megvan az eredménye. Isten megáldotta Uzzijját, gyümölcsöt termett az élete. Uzzijjá pedig építette az országot. Az Úr áldását növekedésre, erősödésre használta fel. Mire használom az Úr kegyelmi idejét? Növekedek, épülök? És építem a gyülekezetet is?

Zekarjá terelgette az ifjú királyt. Olyan ember volt, akinek nem álmai voltak, mint a mai embereknek, hanem Istentől való látása. Látással rendelkezett Isten akaratáról, üdvtervéről. Volt látása arról, mit is akar vele az Úr. Nem csak úgy találomra élt, hanem meglátta Isten saját életére szóló tervét. Nemcsak meglátta, hanem meg is értette azt.

Én úgy látom, hogy a királynak is volt látása az Istentől való életformára. Felismerte és megértette, mi az életének célja. Ebben valószínűleg Zekarjá is segítette. Ő mondta el Uzzijjának, mit is akar vele az Úr, mire is szánta őt. Van-e látásom, amit az Úrtól nyerek? Nem a saját álmom ez, amit én szeretnék elérni, megvalósítani. A látás Isten nekem készített tervét ismeri fel és valósítja meg. Van-e látásom Isten nekem szóló akaratáról? Tudom-e már, mi a terve velem?

Meg kell látnunk azt is, hogy mindig vannak veszélyek, amikre ha nem figyelünk, elbukhatunk. Uzzijjá a növekvő élet és hatalom láttán felfuvalkodott.  A szívét a büszkeség töltötte be, és megjelent a gondolat: mire is vagyok én képes. Mindenki lássa meg, mit értem el, és lehetőleg ismerjék el az eredményeimet. A gőg az, amikor magamnak tulajdonítom a sikereket.

A felfuvalkodás nemcsak a múltra, hanem a jövőre is kihat. Aki felfuvalkodik, azt képzeli, ő már mindent megtehet. Nincs előtte akadály. Így járt Uzzijjá is, levette a szemét az Úrról, már nem Istent látta nagynak, hanem saját magát. Úgy gondolta, bemehet az Úr templomába áldozatot bemutatni. Ő a nép első számú vezetője, ő mindent megtehet. Nagyon megtévedt, mert az Úr ugyan megáldotta az életét, de a tömjénezés nem az ő dolga. Azonban gőgössé vált, úgy vélte, mindent neki kell megtenni, nem akart második lenni. Mindig az Úrnak adjuk a dicsőséget, és vegyük komolyan azt, ami nem a mi dolgunk. A király a templomban is első akart lenni. Mindenki őt lássa. Azonban Istent nem lehet eltakarni, és Őt csak alázatos szívvel szolgálhatjuk. A felfuvalkodottság ellenszere az alázat. Amikor látom, ki vagyok, és ezt elfogadom, és ott maradok mindig, az Úr háta mögött. Lehet valaki a legnagyobb vezető is ebben a világban, de teremtmény, bűnös, kegyelemre szoruló ember.

Uzzijját a fia, Jótám követi, aki szintén az Úr útján járt, és azt tette, ami kedves az Úr előtt. Nem volt ez egyszerű, mert a nép továbbra is vétkezett. Jótám azonban nem a népszerűséget kereste, hanem Istent. Mit keresek én? Az emberek általi dicsőséget, elfogadást, mint a farizeusok is, vagy az Úr Jézus akaratát?

Az Úr hatalmasan munkálkodik Pál apostol által (ApCsel 19,8-40). Fontos látni, hogy minden munkát az Úr végez. Ő gyógyít, szabadít, és Ő formálja át az életeket. Nem Pál gyógyít vagy visz végbe változást. Ő eszköz az Úr kezében. Odaszentelte az Úrnak az életét, és így az Úr felhasználja az evangélium terjedésében. Odaszántam-e már magam az Úrnak? Engedem-e, hogy tagjaimat Ő használja fel neve dicsőítésére?

Azt is megláthatjuk, hogy nem lehet Pált vagy az Úr Jézust csak úgy utánozni. Isten Lelke csak ott munkálkodik, ahol Jézust befogadták. A Pálban élő Úr végez nagy munkát. Szkéva fiai úgy hivatkoztak Jézus nevére, hogy nem ismerték Őt. Veszélyes dolog úgy ördögöt űzni, hogy nem ismerem az élő Urat. Azonban ez az esemény rádöbbentette a már hitre jutottakat, hogy sok nem tiszta dolog van az életükben. Voltak olyan dolgok, amikről úgy gondolták, megtarthatják krisztuskövető életükben is. Azonban minden okkult praktikát, hozzá kötődő szokást el kell távolítani. Egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti. Ha a bűn egy kis szelete a szívünkben marad, az egész életünket megrontja. A varázslás praktikái lelkileg is megfertőznek. Ha idegen, ördögi szokások maradtak az életünkben, vagy ezekhez kötődő tárgyak, ne tegyük el emlékbe, hanem szabaduljunk meg tőlük. Az Ószövetségben is gyakran látni, hogy a félretett bálványszobrok megfertőzik Isten népének életét. Az Úr Jézus a Szabadító, Neki van hatalma az ördög minden trükkje felett.

Efézusban a gazdaság mindenekfeletti volt. Az a lényeg, hogy munkánk legyen, de arra már nem figyeltek, mi is az a munka. Csak megéljünk valamiből. Azonban amikor az evangélium megérkezik, és sokan hitre jutnak, már nem vásárolják és nem készítik a pogány kultusz ereklyéit. Ebből probléma fakad, mert a világ képtelen elviselni, ha anyagi érdekei sérülnek. A világ fiainak csak az egyre több bevétel a fontos, és ha veszítenek, azt képtelenek elhordozni. Aki megismeri az Úr Jézust, olyan gazdagságra lel, hogy érte kárba veszni hagyja a világ javait. Az efézusi hívők sok értéket elégettek, mert Krisztusban nagyobb értékre leltek.

Mi a fontos nekem? Krisztus vagy a munka, az anyagi javak megszerzése? Tudok-e Krisztusért nemet mondani olyan munkára, ami ellenkezik az ige útmutatásával? Isten gyermekei meglátták, hogy ami a pogány kultuszhoz kötődik, az nem lakásdísz, arra nincs szükség.  

 LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.