Tiszta szív

K

iváló értékelést kapunk Ászáról, tiszta volt a szíve egész életében, és ez nem kis teljesítmény (2Krón 15,1-19). Annyi minden csábítja a szívünket, és igyekszik bekoszolni azt, Ászá azonban ügyelt a szívére. Nem engedte, hogy bármi beszennyezze a szívét. Nekünk is oda kell figyelni a szívünkre. Mert Isten előtt a szív tisztasága a lényeges.

Szívünket az Úr Jézus Krisztus tisztítja meg a bűntől, azonban az folytatásban tisztán kell azt tartanunk. Hogyan tarthatjuk tisztán? Úgy, hogy figyelünk az Úr szavára. Csakis az igére való figyelés őrizhet meg minket a jó úton.

Ászá az Úr útján járt, Isten pedig erősítette, bátorította őt egy prófétán keresztül. Nem hagyta őt magára, hanem üzenetet küldött neki. Az Úr nem hagyja magára övéit az élet útján, a gonosszal való küzdelemmel szemben. Soha nem az Úron múlik, Ő mindig övéivel van. És ez az ígéret nekünk is szól. Mi is megtapasztalhatjuk, hogy velünk van az Úr. Azonban van egy feltétel: ha ti is vele lesztek; de ha elhagyjátok. Akkor lesz velünk, ha mi is Vele leszünk, ha nem hagyjuk el, hanem mindig szorosan a nyomában haladunk. Mert olyan könnyen elmaradunk az Úrtól. Nem Ő hagy magunkra minket, hanem mi térünk saját utakra. Úgy gondoljuk, már mehetünk magunkban, nincs veszély, és elboldogulunk Nélküle is.

Legyetek bátrak, üzeni az Úr. Kell is a bátorság, amikor Isten gyermeke nyíltan vállalja az Úr útját, és nemet mond a bálványimádásra, a korszellemre. Nemcsak Ászának volt nehéz, a mai tanítványnak is az. Állandóan halljuk a világ jobbnál jobb lehetőségeit a kényelmesebb élethez, de ehhez mindig több pénzre van szükség. Nem könnyű elutasítani ezeket, és vállalni Urunk útját, tanítását. Ő azonban szívünkre helyezi: mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall.

Ászát az Úr prófétájának a szava megerősítette, bátorítást hallott ki belőle, és teljes erővel megtisztította az országot a bálványoktól. Még az anyakirálynővel is szembe mert szállni, megfosztotta méltóságától, mert aki elfordul az Úrtól, nem méltó erre. Mi meg mernénk-e fosztani egy presbitert, gondnokot vagy lelkészt a tisztségétől, ha nyilvánvaló, hogy nem tiszta a szíve, nem az Urat követi? Ma is vannak, akik nem megtisztított élettel töltenek be szolgálatot, tisztséget. Az életvitelük  mutatja., hogy ők még nem az Úréi. Valami máshoz kötődik a szívük. Ászá úgy látta, hogy aki bálványt imád, és nem az élő Istent, nem méltó erre a tisztre.

Pál Szilásszal elindult a második missziói útra (ApCsel 16,1-5). Nem tud Pál tétlenkedni, pedig Antiókhiában is szolgát. Hirdette az igét és tanította a hitre jutottakat. Tovább segítette őket a hit útján. Azonban Pál első számú elhívása a nem zsidó emberek felé szólt. Az ő szívét nyugtalanította, hogy sokan nem hallottak még az evangéliumról. Úgy tekintett magára, mint aki életmentő szérum birtokába jutott, és ezt azonnal meg kell ismertetni a halálos betegségbe került emberekkel. A bűn kígyómérge van bennünk, és erre nem tudunk semmilyen orvosságot. Azonban Isten elküldte Fiát, Ő az orvosság, a megoldás. Aki hittel a keresztre tekint, annak meggyógyul az élete. Jézus vére a leghalálosabb marásra is ellenszer.

Erre az útra Pál Barnabás nélkül indul, mert ő inkább Márkkal maradt. Semmi különös nem történt, csak Pál látja, hogy Márknak nem ez a szolgálata, nem itt a helye. Még nem kész erre a feladatra, életformára. Mert azért ezek a missziói utak nem kalandtúrák, hanem életveszélyes, embertpróbáló feladatok voltak. Pál egész életét, a mindennapi kenyerét is az Úrra bízta. Mi mindennap imádkozzuk, mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma, de vajon Rábízzuk-e az Úrra. Lehet, Pál nem imádkozta mindennap, de élte, és megtapasztalta, hogy az Úr valóban meg is adja. Isten országában az ígéretek beteljesednek. Isten nem a levegőbe beszél. Nem szavazatokat gyűjt, hanem vállalja is, amit mondott. Azonban a beteljesedés megtapasztalásához hitre van szükség. Nem adja előre, hanem minden nap, ha hiszem, ha nem én akarom megszerezni, hanem várom, hogy gondoskodjon rólam. Pál végzi az Úrtól kapott szolgálatot, az élet anyagi részét pedig az Atya gondjaira bízza.

Kiderül, hogy Lisztrában kikelt a mag. Egy ifjú ember szíve befogadta az evangéliumot, felismerte a Megváltót, és elindult követni. Pál csak hintette a magot, és többit az Úr elvégezte. Kikelt a mag, és lett egy új tanítvány. Bizonyára hatása volt Pál megélt hitének is. Lisztrában kövezték majdnem halálra, és Pál úgy, halálra váltan, tele vérző sebekkel visszament a városba. És ott nem átkozódott, hanem imádkozott ellenségeiért. Ez megrendítette Timóteust - így szeretni Krisztust, nem mindennapi. És Akit így szeretnek, az valóságosan élő személy kell, hogy legyen. Timóteus bizonyosságra jut a felől, hogy Jézus él. És kész életét Neki szentelni. Nagyon megrendítő, egy fiatalember, aki előtt még ott a teljes élet, karriert futhat be, és ő Jézus szolgálatát választja. Vállaja Pál életformáját, kész szenvedni Krisztusért. Mennyi lemondáson kell keresztülmennie, és ő megy, mert sokkal többet kapott. Aki látja, mit kapott Istentől, mit tett érte az Úr, az kész és képes érte mindenről lemondani.

Jó látni, hogy a gyülekezetek nem rekedtek meg, hanem növekedtek a hitükben. Pedig még Bibliájuk sem volt, támadták is őket. Ennek ellenére erősödtek, mert Krisztusban éltek. Egyek voltak Vele, mint a szőlővessző a tőkével. Belőle kapták életnedvüket. Maradjunk meg mi is, ma is, az Úrban.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld ölén!

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom.

Erőd magasztalom, ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.