Kutatni az Írásokat

J

ósáfát, amikor körülvette őt az ellenség, mert Izráel királyának tartotta, az Úrhoz kiáltott, és az Úr megsegítette őt (2Krón 19,1-20,37). Az Úr gyermekét körülveszi és oltalmazza. A gonosz tervek és trükkök sem ártanak neki. Az Úr hatalma csodálatos, bízzuk rá magunkat hittel, és mindig Őt hívjuk segítségül. Azonban Isten haragra is gerjed ellene. Megmentette, mert Hozzá kiáltott, és az övé is az élete. De ez nem jelenti azt, hogy a rosszat elnézné. Az Úr megmondja, ha valami rossz, ha valamit nem akaratával egyezően tesz. Nem nézi el a dolgokat, mert azt akarja, hogy szentek legyünk. Ő lámpásnak helyez a világba minket, és a lámpának mindig ragyogóan kell világítani. Ha bekormozódik, azt az Úr letisztítja. A kormot, a szennyet, a bűnt soha nem mondja az Úr dísznek.

Aháb Isten előtt istentelen, aki gyűlöli Őt. Mindezt nem lehet eltakarni gazdagsággal, és a rokoni kapcsolat sem változtat rajta. Isten gyermekének is mindig azt kell szem előtt tartani, hogy akivel össze akar fogni, akit támogatni szeretne, hogyan viszonyul az Úrhoz. Istentelent ne támogassunk! Elgondolkodtató, hogy az Urat félő ember hogyan is tud istentelen, bálványimádó, az Urat megvető személlyel együtt dolgozni, együtt élni? A nem hívők felé bizonyságtétellel szolgálhatunk, de akik elutasítják az Urat, hallani se akarnak Róla, és a világ útját követik, a bűnt szeretik, azok nem lehetnek társaink. Ilyenekkel nem foghat össze Isten gyermeke. 

Jósáfát is nehezen akarja ezt elfogadni, szétválasztja a hitet és az üzleti kapcsolatokat. Tisztában van Ahazjá király életfelfogásával, bálványimádásával, mégis összebarátkozott vele. Nem mindegy, kik a barátaink, kikkel fogunk össze. Jósáfát nem figyel Istenre, úgy véli, a gazdasági ügyekben nem számít Isten szava, azonban az Úr megsemmisíti munkáját. Miért? Mert ez nem lenne bizonyságtétel. Amikor Isten gyermeke a világtól fogad el anyagi javakat, összefog velük az előrehaladás érdekében akkor nem lesz azon áldás.

Jósáfát komolyan veszi hitét és az Úr útmutatását. Igyekszik egész népét megismertetni az Úr törvényével, és mindent megtesz, hogy Isten szava az élet minden területét átfogja. Meg kell jelennie az akaratának az igazságszolgáltatásban is. Mindenben Istenhez kell igazodniuk. Figyelembe kell venni, hogy Isten más, mint mi. Nála nincs személyválogatás vagy vesztegetés. Népének is ezt kell képviselnie. Ezek messzire látszó bizonyságok lehetnek. A korrupciótól átszőtt világban a hívők ettől való mentessége megmutathatja, lehet másképp Istennel. Sőt, pont ez az Ő népének a feladata, hogy másképp éljen, más szokásokat kövessen, mint azok, akik nem ismerik Őt.

Azonban amikor Jósáfát teljes mértékben az Úrhoz fordul ellenséges támadás idején, Isten könyörül rajta. Ő nem hagy magunkra, hanem azt akarja, hogy teljes szívünkből bízzunk Benne. Egész Júdából felmentek Jeruzsálembe, hogy az Úr segítségét kérjék. Nem más népekhez fordultak. Nem egy nagy birodalom haderejében bíztak, hanem megvallották, egyedül Istenre számítanak. Útmutatás ez nekünk is, mindig fogjunk össze az Úr ügye mellett, az Úrral. Isten ügyében mindig Ő az igazi segítség. Van, amikor úgy gondoljuk, az Úr ügyét megoldhatjuk világi módszerekkel és eszközökkel. Jósáfát azonban felismerte, egyedül az Úrnál van segítség.

Jósáfát az Úr házába ment, és az Urat dicsérte, hatalmát és erejét magasztalta.  Ez a magasztalás bizonyságtétel is volt, amit a nép hallott. A király Istenbe vetett bizalma őket is erősítette. Ez a legjobb felkészülés a próbák és harcok idejére. Álljunk az Úr elé, és magasztaljuk nevét. Valljuk meg hangosan is, kinek ismertük meg Őt. Merjünk énekelni, amint Júda népe is tette. Az ének szövege is az Úrra mutathat és erőt ad. 

Bízzatok az Úrban, és megerősít titeket! Az Úrra irányítja figyelmüket Jósáfát. Ez fontos, mindig csak Őreá nézzünk teljes hittel, és ne az ellenfelekre, a gondokra, bajokra. A mi dolgunk elindulni az Úrral, azzal a hittel, hogy Ő jelen van és cselekedni fog. Bizonyára nem volt könnyű tétlenül állni és várni, majd az Úr megszabadít. Biztos könnyebb nekilendülni és harcolni, mint várni. Azonban, ha az Úrra hallgatunk, meglátjuk szabadítását. Nem úgy munkálkodik az Úr, ahogyan mi gondoljuk. A reménytelen helyzet sem megoldhatatlan.

Jósáfát fegyvere az éneklés és a dicséret, és ezt fogja alkalmazni Pál is Filippiben. Merünk-e mi ezekre a csodálatos fegyverekre hagyatkozni? Dicsérjük-e Urunkat nyíltan és hangosan énekkel és imádsággal?

Az Úr tovább vezeti Pálékat, és Béreába jutnak, ahol megtapasztalják a zsinagógában, hogy készséggel fogadják az igét (ApCsel 17,10-21). Eddig a legtöbb helyen elutasítók, támadók voltak a zsidók az evangéliummal szemben, itt azonban befogadják. Nem utasítják el úgy, hogy nem járnak utána. Van Ószövetségük, és használják is. Nekik a Biblia nem a könyvespolc dísze. Nem a régiességet értékelik, és nem azért tartják, hogy műveltségükkel dicsekedjenek, hanem azért, hogy olvassák. Olvassuk az igét? Keressük az Úr feleleteit? Amikor hallunk az Úr dolgairól, utánajárunk a Bibliában, hogy valóban úgy van-e? A megtévesztés ellenszere a béreai hozzáállás.

Innen Athénba indul az evangélium. Pál lelke háborog, amikor látja a sok bálványt. Nem kulturális örökséget és művészi értéket, hanem bálványt lát a sok szoborban. Háborog a lelke, mert a nagy tudás, az emberi bölcsesség mellett a lelki sötétség borítja be őket. Nem a fejlődést látja a bálványokban, hanem a sötétséget. Ő pedig a világosságot hozta el. A Krisztus a világ Világossága, és aki befogadja Őt, az már nem járhat sötétségben.

Az athéniak nem utasítják el azonnal Pált, hanem meg akarják hallgatni, szeretnék megérteni, miről van szó. Ez a hozzáállás is fontos. Meg akarom érteni, amit Isten üzen. Nem teszem addig félre az igét, vagy nem maradok távol az istentisztelettől, hanem figyelek és keresek tovább. Az a szándék vezet, hogy megismerjem, miről is van szó a Bibliában. Meg akarom tudni, ki is az élő Isten, mit tett értem, és mi az akarata az életemre nézve.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve

néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én

megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-

gyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,

És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak

benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-

bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-

mat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-

keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-

re.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S

kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak

ő segítségem.

Isten áldásával.