Immánuel: Életbiztosítás

prédikátor bizonyságtétele útmutatás a mai embernek is (Préd 2,1-26). Ő kipróbálta a dolgokat, így saját tapasztalatot szerzett mindarról, amivel az életben találkozott. Úgy indult az életnek, mint a legtöbb ember, kereste az élet értelmét, boldog akart lenni, és ehhez azokat használta fel, amit mi is. Azon az úton igyekezett boldog lenni, mint ma is az emberek többsége: ha megszerzünk dolgokat, kiépítjük körülöttünk a világot - de ez nem vezet eredményre. Megpróbálta az alkoholt is, de felismerte, hogy az sem segít. Minden hiábavalóság, fogalmazza meg. Igen, minden hiábavalóság, ha nem keresem és ismerem meg Istent. A világ javai, de még a munka sem elégítik meg a lelkünket. A sok érték mellett a szív üres marad. Az ember Istennel való élő kapcsolatra lett teremtve, csak Ő elégítheti meg a szívünket. Salamon tapasztalata azt üzeni, értékeljük át az életünket, és induljunk az Úr felé. Halljuk meg a szavát, mert Ő szól!

Isten nélkül semmi sem megoldás. Egy időre eltompíthat minden, és keltheti azt az érzést, hogy rendben vagyunk, de egy idő után rádöbbenünk: nincs rendben az életünk. Ebben a világban minden a bűn romlása alatt van, semmi sem úgy működik, ahogyan azt Isten kigondolta. Sátán ezekről eltereli a figyelmet. A halmozásra ösztönöz, pedig minden itt marad, nem viszünk magunkkal semmit. Salamon is ezen kesergett, olyan emberre hagy mindent, aki nem dolgozott meg érte. Azonban nem a teljes reménytelenség árad ezekből a versekből, hanem az a bölcs élettapasztalat, hogy Isten adja meg mindennek az értékét. Őbenne, a Vele való kapcsolat által kerül minden a helyére. Amíg nem az Övé az életünk, és nem az Ő orcáját keressük szüntelen, a földi dolgoknak élünk, addig ezek a középpont. Krisztust megtalálva az igazi kincs birtokába jutunk. Ő mindent megér. Krisztus mellett korábbi értékeink kárnak és szemétnek fognak tűnni. Az igaz örömöt, célt, az élet teljességét Benne élhetjük meg.

Aki átéli az Úr Jézus kegyelmét, az mindenre másképp tekint. Meglátja, amit a prédikátor is meglátott: minden Isten kezéből jön. Amire szükségünk van, azt Ő megadja. Krisztusban nagyszerű lehetőségeket kapunk, az Atya gondoskodását. Csak Elé kell állni, és elmondani, mire van szükségünk. Bátran Elé tárhatjuk mindazt, ami vár ránk ma is, abban a hitben, hogy Ő valóban velünk van és cselekszik. Tegyünk úgy, ahogyan gyermekeink teszik, elmondják a napjukat, beszámolnak dolgaikról, kérnek, ha valamire szükségük van, és mindezt teljes bizalommal teszik. Tudják, hogy a szülő mindent elrendez. Így ők felszabadulnak a maguk dolgainak a végzésére. A mi dolgunk, hogy Őt éljük meg, figyeljünk Rá, és tegyük, amit mond.

Aki megtapasztalja, hogy minden az Úr kezéből jön, az örvendező és hálás lesz. A hála és az öröm viszi előre. Krisztusban nem a földi javak megszerzése a cél, hanem az Úr egyre jobb megismerése, a Belőle fakadó élet. Krisztussal más tartalmú életet él. Aki Őt követi, az nem a világgal sodródik. Sok fölösleges kolonc hullhat le rólunk. Mert legtöbbször a sok fölösleges dolog veszi el az erőnket és az időnket. Aki Istennek él, az feltöltődik, mert Ő nem elszívja az erőt, az életet, hanem adja. Belőle fakad az igazi élet.

Hatalmas Urunk van, Hozzá tartozni az igazi életbiztosítás (ApCsel 23,12-22). Ő megőriz, addig, amíg az útján járunk és elvégezzük a ránk bízott feladatot. Ezt látjuk Pál életében. Az életére törő zsidók kezéből is kimenti. Pál figyel Urára, teszi, amit mond, vagyis bízik abban, hogy az ellenségek ellenére is eljut Rómába. Hiszi, hogy az Úr tovább segíti Őt. Pál nem az életét féltette, kész volt ő bármikor meghalni az Úrért, de volt látása arról, hogy még most nem fejezi be életét. Bármennyire támadják, és egyre nehezebb a helyzet, bízik az Úrban. Aki pedig Benne bízik, és mindent Rá bíz, az nem csalódik.

Urunk mindig az események előtt jár egy lépéssel. Az összeesküvők nem érnek célt, mert az Úrnak itt is van eszköze. Még a várba is be tud jutni, a római hatalom sem elzárt terület Előtte. Így bízhatunk Benne nehéz helyzetekben, ne feledjük: ahol a mi tudományunk megáll, ott az Úré nem. Ő tovább tud menni, sőt, legtöbbször előttünk járva készíti a szabadulás útját. Amikor kilátástalannak tűnik a helyzetünk, lássunk túl rajta, és jusson eszünkbe: el van már készítve a szabadulás. Urunk előttünk jár. Lehet, hogy még nem látjuk tisztán, de Ő végzi a dolgokat.

A gonosz tervei az Úr előtt vannak, és mielőtt megvalósulnának, már elkészítette az ellenszert. A gonosz vesztes játékos, rossz csapatban van, ez akkor is igaz, ha mi úgy látjuk, nincs esélyünk vele szemben. De ne rá nézzünk, ne kápráztasson az ereje, hanem figyeljünk az Úrra. A mennyben minden másképp látszódik, Isten előtt mások az esélyek. Góliát is azt gondolta, egy legyintéssel elintézi Dávidot. Saul és népe rettegett tőle, pedig ők képzett és harcedzett katonák voltak. Dávid azonban ismerte az Urat, napi kapcsolatban volt Vele, és nem feledte, hogy Hozzá tartozik. Saul és katonái is legyőzhették volna Góliátot, ha Isten szövetségében élnek, és Őbenne bíznak. Nézzünk az Úrra, és lássuk meg az elkészített győzelmet.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.