Vételre állítva

D

ávid betelve az élettel öregedett meg és adta át a hatalmat fiának, Salamonnak (1Krón 23,1-32). Az élettel betelve arra mutat, hogy nincs benne keserűség, nem elégedetlen az életével, inkább úgy látja teljes életet élt. Pedig van, ami kimaradt, például a templom megépítése, de mivel Isten akaratát cselekedte meg, nincs hiányérzete. Aki figyel az Úrra, teljes életet élhet. Ez a teljesség nem a földi javak, vagy az életkor függvénye. Az Úr Jézus a kereszten azt mondta, elvégeztetett, tehát elvégezte, amit  az Atya rábízott, és ezáltal teljes volt az élete. A teljes élet, a Krisztusban megélt, a Neki engedelmeskedő élet.  Aki Benne marad és gyümölcsöt terem az a helyén van, annak nem lesz hiányérzete.

Még a léviták és a papok szolgálati rendjét határozza meg a király. Megváltozik a szolgálatuk, hiszen most már nem kell hordozni a szövetség ládát, és ha felépül a templom, ott lesz feladatuk. Ott kell hűséggel gondot viselni a szolgálatvégzéséhez szükséges eszközökre. Dávid rámutat, Isten Áront és családját választotta ki a szent szolgálatra. Azonban ma már nem így van, minden hívő, az Úr papja, királyi papság vagyunk, ahogy Péter apostol írja. Mindenki szolgál az Úrnak. Aki megtapasztalja az Úr kegyelmét, azt a feladatot kapja, vigye másoknak is az evangéliumot. Sőt úgy látjuk, ehhez nem is kell külön megbízás, mert magától jön. Akit az Úr megment, és új élettel ajándékoz meg, az ezt elmondja másnak is. Akiről lekerül a bűn rabszolga lánca, az olyan örömben részesül, hogy képtelen magában tartani, annak ezt el kell mondania.

Ma, ha valaki olyan orvosságot kap az orvostól, ami használ, ami által javulást tapasztal, azt elmondja másnak. Igen, ami segít, ami könnyebbé teszi mindennapjainkat, arról beszélünk. Ilyen magától értetődőnek kell lenni, hogy beszéljünk az Úrról. Tegyünk bizonyságot arról, amit elvégzett az életünkben, és a naponta megtapasztalt kegyelemről. Az Úr munkája nem egyszeri, hanem állandó. Mindennap tapasztalhatjuk. Aki olvassa az igét és imádkozik, mindig megtapasztalja az Úr hatalmát. Egészen más az Úr Jézussal részt venni az életben, mint Nélküle.

Péter apostol által a feltámadott Úr hatalmas dolgokat végzett el (ApCsel 10,1-16). Emberek gyógyultak, halott feltámadt és sokan hitre jutottak. Ennek ellenére még nem befejezett. Az Úr tovább vezeti, még mindig tanítja. Elvezeti arra, hogy eddigi j korlátait lépje át. Ha ezt megteszi, még tovább árad az evangélium. Az Úr azt akarja, hogy nem zsidók számára is tegyen bizonyságot. Az Úr kitárja a szoros kapu ajtaját a pogányok előtt is. Azonban Péter még ezt nem tudja.

Meg kell tanulnia, és el kell fogadnia, hogy akit az Úr megtisztított, azt ő ne mondja tisztátalannak. A megtisztítás az Úr Jézus kereszthalála által ment végbe. Vére hullása, mindenkire érvényes, mindenki számára elhozta a bűnből való szabadulás lehetőségét. 

Nem könnyű tanuló Péter, de milyen vagyok én? Azonnal elfogadom, amit az Úr mond? Vagy én is tiltakozom, ha ellenkezik eddigi tudásommal, tapasztalatommal, mit most kér tőlem? Az Úr Jézus türelmes Péterrel szemben, és az irányunkban is. Háromszor is megismétlődik a jelenet, mire Péter el kezd rajta gondolkodni. Azért adja az Úr az igét, azért szól az igehirdetés, hogy gondolkodjunk rajta, kérdezzük, mit akar nekem mondani az Úr?

Pétert imádkozás közben tanítja, vezeti tovább az Úr. Tehát az apostol időt szán az Úrra. Az ebéd elkészültéig fennálló időt, imádsággal tölti ki. Nincs laptop, okostelefon, hanem imádkozik, kapcsolatba kerül az Úrral. Így azután elérhető. Talán gyakran azért nem értjük az Úr akaratát, és azért maradunk le, mert nem vagyunk Ráhangolódva, nem imádkozunk szüntelen. Péter hite és lénye állandóan az Úrra volt állítva. Így van ez a mi életünkben? Amikor felszabadul egy kis idő, így keressük Urunk közelségét. Lám még ebédre várva is lehet imádkozni. Akkor akár étteremben, orvosi rendelőben, váróteremben vagy járműben is átélhetjük, hogy megszólít az Úr.

Kornéliusz százados is imádkozó ember. Sőt kereső ember. Imádságában keresi az Urat. Keresi Isten további akaratát. Ő egy olyan római katona, aki áttért a szidó hitre, és most az Úr továbbvezeti a Krisztus megismerése felé. Mindez mutatja, nem elég, ha Istenben hiszünk, mivel eljött az Úr Jézus, Őt kell megismerni. Általa van út az Atyához, és Érette bocsáttatnak meg a bűneink.

Kornéliusz még nem ismerte Pál apostol írásait, mégis szüntelenül imádkozott. Mindig kereste a kapcsolatot az Úrral. Lelke antennái vételre voltak állítva. Kornéliusz imádsága nem csupán egy kérőlista volt. Ő az Urat akarta megismerni. Isten akaratával akart tisztába jönni. Bizonyára az Írásokból hallott a Krisztusról, és szerette volna megismerni Őt. Isten meghallgatta, mert aki Jézust keresi, aki kegyelemre vágyik, attól nem zárkózik el Isten. A Megváltó megismerésére irányuló imádság meghallgattatik. Aki Isten igazságára vágyakozik, vagy a bűnből szabadulni akar, ahhoz az Úr küld üzenetet. Az ilyen embert Krisztus felé irányítja. Péter a megfelelő személy, Ő tud beszélni Jézusról. El tudja mondani mit tett értünk, és mit jelent a Benne való hit. Ahhoz, hogy a százados előbbre jusson hallani kell az Úrról szóló bizonyságtételt. Így van a mi életünkben is, hallani, olvasni kell az igét. Mert a hit, hallásból, a hallás Isten igéje által van.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.