Az Úr dicsősége

C

sodálatos eseményt élt át Izráel népe, elkészült az Úr háza, és az Úr dicsősége megjelent és betöltötte azt (2Krón 7,1-22). Isten válaszolt a jelenlévőknek, mégpedig a jelenlétével. Ez a ház nem elsősorban a nagyságával, formájával különbözik a pogány templomoktól, hanem azzal, hogy Isten jelen van. Az Úr jelenlévő dicsősége adja meg a többletet. Ma is az Úr Jézus Krisztus jelenléte adja a különbséget. Ha jelen van az életünkben, van különbség, ha nincs jelen, nincs különbség. Épületeket nevezhetünk templomoknak, de ha az Úr nincs ott, nem több az bármilyen épületnél. Pál apostol a testünket nevezi a Szentlélek templomának, ha jelen van a Szentlélek, akkor templommá válunk, de ha nem fogadtuk be Őt, nem lesz templom az életünk. Akkor semmiben sem különbözünk más emberektől.

Isten jelenléte térdre kényszeríti az embereket. Nem lehet állva maradni a szentséges Úr előtt. Amikor átéli valaki, hogy Istennel áll szemben, imádatra kényszerül. Isten jelenléte imádatot vált ki belőlünk. Aki megtapasztalta Jézus Krisztusban Isten közelségét, az nem tud állva maradni, annak le kell borulnia, térdre kell hullania a szent és élő Isten előtt. Ez nem parancsra történik belülről fakad. Amikor az Úr Jézust személyes életproblémákkal felkeresik emberek, és segítségét kérik térdre borulnak Előtte. Miért? Belekerülnek Lénye mennyei hatókörébe, érzékelik, hogy akivel szemben állnak, több, mint ember, ezért leborulva imádják. A leborulás vallomás, Te vagy az Isten.

Isten külön megjelent Salamonnak és beszélt vele. Ez lényeges, mert megtudjuk, nem elég maga az épület. Nem elég, hogy áll ez a ház, Isten  akarata szerinti életformát vár népétől. Azt várja, úgy éljenek, ahogyan Ő azt kijelentette törvényében, igéjében. Amennyiben eltérnek az Ő akaratától, annak lesz következménye. Különféle katasztrófák, tragédiák, betegségek által jelez az Úr, rossz irányba tartanak. Isten utánunk jön, nem mondja, ha te azon az úton akarsz járni, a te dolgod, jön és szól. Vissza akar a helyes útra, a magával való élő kapcsolathoz terelni.

Ehhez azonban szükséges, hogy a nép felismerje, Istentől jött ez a nyomorúság. Keres általa, figyelmeztet, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Vajon ma így tekintünk a minket ért, vagy a bennünket körülvevő nehéz eseményekre? Meghalljuk általuk Isten hangját?

Azonban még ennyi sem elég, elmondja mit vár el tőlünk. Bele se szoktunk gondolni, hogy Istennek van elvárása. Pedig van! Nem vár nagy dolgot, elmondja mit. Alázzuk meg magunkat Őelőtte imádságban. Mit jelent magam megalázni? Kimondom, Uram vétkeztem ellened, bűnös vagyok, és jogos a büntetés. Ezt követően keresem Őt teljes szívemből, és bocsánatot kérek, illetve megvallom, többé nem akarok a bűn útján járni. A megtérés azt jelenti a felismert bűnt elhagyom, nem élek úgy, ahogyan eddig éltem, hanem az Úr Jézusra figyelek. Csakis Ő tud olyan szívet adni, amely kész Isten akaratát cselekedni. Amennyiben így keressük Őt, Ő megbocsátja bűneinket. Mindezt Jézusért teszi. A bűnbocsánat egy új élet kezdete. Az igazi bűnbocsánat azt jelzi, innentől már nem azon az úton járok, mint eddig, megváltoztatom az életvezetésemet.

Azt is ígéri az Úr, hogy szeme és szíve figyelni fog az imádságokra. Isten teljes szívével részt vesz a velünk való kapcsolatban. Én is mindig teljes szívemmel jelen vagyok? Szeretem Őt és szolgálom teljes lényemmel?

Különösen zárul az előző fejezet, üldözik és kiűzik Pálékat a városból, sőt annak határából is, és erre ők örömmel és Szentlélekkel telnek be (ApCsel 14,1-7). Mennyire mások ők, mint mi. Ez a különös, elzavarják őket, mindenféle csúnyaságot, és hazugságot mondnak rájuk és ők örülnek. Hasonlítsuk össze a saját magatartásunkkal. Mi is örömmel telünk meg amikor ellenkezést vagy bántást tapasztalunk? Inkább az a jellemző, hogy haraggal és zúgolódással telik meg a szívünk. Miért ez a különbség, Talán azért, mert mi már nem számítunk bántásra Jézusért. Úgy gondoljuk dicséret jár a hívőnek. Az apostol élete rámutat, lehet örülni ilyen esetben. Akinek a szíve az Úrral van tele, és minden alkalomban a bizonyságtétel lehetőségét várja, azt nem éri váratlanul a támadás. Pálék nem nyaralni voltak, és nem nyugalmat kerestek. Tudták, Jézusért üldözés is járhat. Másrészt nem felejtették, hogy maga az Úr is szenvedett értünk.

Ikóniumba érkeztek és ott is hirdették az evangéliumot. Az üldözés miatti menekülés nem némította el őket. Azt tapasztalták, hogy a zsidók haragja és bosszúja elkíséri őket. A pogányokat is Pálék ellen hangolták, és ők ennek ellenére hosszabb időt ott maradnak. Bizony ez is különös. Mi azonnal tovább mennénk, nem maradnánk ott, ahol nem fogadnak szívesen, ahol keresztbe tesznek, bántalmaznak. De Pál nem ezekre, hanem az Úrra nézett, és azokra, akik várták és befogadták a jó hírt.

Bátran szóltak az Úrban. El  voltak az Úrban rejtve, és így bátorságot nyertek a szólásra. Az motiválta őket, hogy minél több ember meghallja Isten örömhírét. Mert az evangélium befogadása által nagy változások mehetnek végbe Ikóniumban is. Az Úr velük munkálkodott, megmutatta hatalmát és erejét, különféle jelek és csodák által. Az emberek meglátták, a hirdetett Jézus valóban Isten Fia, valóban feltámadott és él, és nagy dolgokat cselekszik. Az evangélium ellenséges közegben is kifejti hatását.

A helyzet egyre durvul, és ők továbbmennek. Igazából, ez nem is menekülés, mert nem biztonságos helyre távoznak. Nem azt látjuk, hogy csöndbe maradnak, amíg elmúlik a vihar. Nem, hanem ahová mennek, ott hirdetik az evangéliumot. Tulajdonképpen az üldözés mindig tovább lendíti őket. Ők pedig mennek és viszik magukkal az Úr Jézus Krisztust.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.