Válasz

A

 papokat is számba veszi Dávid és beosztja őket (1Krón 24,1-31). Áront választotta ki az Úr a papi szolgálatra. Ők kapták azt a kiváltságot, hogy áldozatot mutassanak be, és oda álljanak az Úr elé a szentek szentjében. Ott élhették át egy évben egyszer az Úr jelenlétét, ott tapasztalták meg Isten kegyelmét.  Kiváltság volt Isten jelenlétébe kerülni, hangját hallani. Áldott legyen az Úr, hogy most már bárki közel kerülhet Hozzá. Az Úr Jézus azért jött el, hogy élete és halála által összekössön minket Istennel. Ő az út, és a Benne való hit által nemcsak a papok állhatnak elé, hanem bárki. Mindenki jöhet, aki szomjazik Istenre, aki meg akarja Őt ismerni. Nincs már szükség szentek szentjére, egy különleges helyre, elég elcsendesedni Bibliát venni a kezünkbe, és Ő szól. Van-e hála a szívünkben ilyen kegyelemért? Élek ezzel a lehetőséggel? Szívem vágy, hogy minél jobban megismerjem Őt, és igyekszem minél több időt Vele tölteni. Lehet fontosabb, és örömtelibb, mint az Úr közelében lenni?

Áront és fiait választotta ki az Úr a Neki való szolgálatra, de ez nem jelentette azt, hogy bármit megtehetnek, vagy őket elkerüli tragédia vagy az élet nehéz pillanatai. Nádáb és Abíhú idegen tűzzel áldoztak és ezért meghaltak. Az Úr szolgája az Urat dicsőíti, mivel? Engedelmességgel, úgy végzi a feladatát, ahogyan azt Isten rábízza.  Az a feladatunk, hogy akaratát megvalósítsuk. Nincs helye egyénieskedésnek, önmegvalósításnak. Amikor Őt szolgáljuk, nem az a lényeg, hogy valamit csináljunk, vagy meg legyen valahogy, amit az Úr kér, hanem az  a hangsúlyos, úgy végezzük, ahogyan azt Ő kéri. Az újszövetség népének is Isten akaratát kell megvalósítania, és azt is úgy, ahogyan Ő mondja. Elsősorban alázattal, megtisztított szívvel. Isten dolgaihoz a bűn nem férhet oda.  Mindenkor látszódni kell, hogy mi az Övéi vagyunk, ezért másképp végezzük feladatainkat, másképp éljük életünket.

Minden tanítvány pap, az Úr papja, szolgája, ami azt jelenti, Előtte állunk, átéljük jelenlétét, halljuk üzenetét, és ezt tovább adjuk. A tanítványok szolgálata az Úr Jézus nevének megismertetése. Az a feladat éljük az emberek elé Isten országát. Lássák meg, kicsoda az Isten, és hódoljanak meg Előtte.

Jó azt is látnunk nem emberi szempont alapján válogattak. Nem az ember szemében fontos tényezők döntöttek a beosztásnál, hanem teljesen rábízták Istenre. Ő ismer mindenkit, tudja mi van a szívekben. Ismeri képességeinket is, és olyan feladatot bíz ránk, aminek meg tudunk felelni. A legfontosabb, hogy mondjuk el, amit az Úr cselekedett az életünkben. Tegyünk bizonyságot hatalmáról, bűnösök  iránti szeretetéről.

Az Úr tovább vezeti Péter az eddig kialakult gyakorlatból, a hagyományokból (ApCsel 10,17-23/a). Megmutatja neki, hogy az evangélium az egész világnak szól, nem csupán egy kis rétegnek. Isten szereti ezt az egész teremtett világot, és az Úr Jézust mindenki megmentéséért adta. Péternek és a tanítványtársainak kell elvinni az emberek közé, a drága jó hírt. Isten Jézus Krisztus kereszt haláláért megkönyörül rajtunk, lehetőséget kapunk a megtérésre. Szabad és lehet Őt keresni, és segítségül hívni. Látomásban készíti fel őt az Úr a nyitásra. Nem volt ez egyszerű, mert egész másban nőtt fel Péter, de az Úr számára nincs ehetetlen. Megkövült beidegződéseinkből is ki tud szabadítani. Nem könnyű eset maga Péter sem, de az Úr türelmesen foglalkozik vele. Így foglalkozik velünk is. Türelmesen tanítgat, mire megértjük akaratát. Mert mi sem vagyunk könnyebb esetek, mint Péter. Minket is kötnek hagyományaink, és oly nehezen értjük meg, az Úr felette áll ezeknek. Nem a hagyományok, hanem a Krisztusba vetett hit ment meg. Krisztus vére tisztít meg a bűntől, de ehhez látni kell a bűnt és kérni a szabadítást.

Azonban az Úrtól kapott látomáson, annak jelentésén Péternek gondolkodnia kell. Mindent nem kapunk meg szájba rágva, hanem amikor a Bibliát  olvassuk megelevenedik egy ige a Lélek által, és tudjuk, hogy az most nekünk szól. De ezen még kell gondolkodni, mert így mutatja meg a Lélek, mit is akar az Úr. Az igén való gondolkodás azért is szükséges, mert sátán is tud igét idézni, ezért csak a Szentlélek által mutatott összefüggések vezetnek rá Isten nekem szóló üzenetére.

Az is fontos, hogy ez a gondolkodás, az Úr üzenetének megértése imádkozás közben történik. Péter az Úr előtt áll. Mi is mindig az Úr előtt imádságban keressük a válaszokat. Ha nem értek azonnal valamit, maradjak tovább a csöndben, és kérdezzem az Urat, várjam a választ.

Péter kap választ, az Úr megérteti velünk akaratát. Aki várja Őt, az nem hiába teszi. Várj Rá, mert Ő válaszol. Az időzítés is tökéletes. Kornéliusz követei akkor érkeznek, amikor Péter imádkozik. Amikor hitben engedelmeskedve cselekszünk, az Úr igazgatja a történéseket. Ő Úr életünk felett. Akiket az Úr egymás felé irányít, azok nem kerülik el egymást. Aki az Úr követségében jár az célba ér, akkor is ha idegen terepen mozog. Az Úr előtt nincs akadály, az Övéit akaratára hangolja. Nem akadály a lassú megértés, vagy értetlenkedés sem.  Felnyitja lelki látásunkat, és megérteti az igét.  Van, amikor ehhez másokat is felhasznál. Péter megérti, hogy a követek érkezése a válasz imádságára. Azt is megtudja, az Úr új kaput nyit az evangélium előtt.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-

kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-

lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.