Töltőállomás

A

z előkészületek, a munkálatok megszervezése után megkezdődik a templom építése (2Krón 3,1-22). Olyan jó olvasni, hogy az Úr házáról beszél az ige. Azt jelenti, hogy ott jelen van az Úr, mert a házban laknak. Azt is jelzi, hogy ez a ház egy olyan épület, ahol Isten fogadja népét. Nem olyan ez, mint a pogányok templomai, ahol az emberek magukban vannak, eleget tesznek kultuszuknak, hanem az Úr házában találkozás megy végbe az élő Istennel. A ház azt jelenti, jelen van Izráel Istene, jelen van az élő szent Isten, Akivel ott találkozhatnak. Az Úr Jézus imádság házának nevezi. Az imádságon keresztül kerülünk kapcsolatba az Úrral. Megtapasztaljuk, hogy összeköttetésbe kerülünk Vele, és gyógyul az életünk. Úgy is szoktuk mondani, az Atya rendelője az istentiszteleti hely. Mindig jöhetünk ebbe a rendelőbe, várnak és fogadnak. Van megoldás az életünkre, problémáinkra. Isten megtalálta minden bűnre az orvosságot, és ez az Úr Jézus vére. A kereszten bemutatott áldozat, az ott elszenvedett sebek árán gyógyulnak meg lelki sebeink. 

Nagyszerű üzenet a templom építése, jöhet mindenki Istenhez lelki problémáival. Minden problémával jöhetünk, mert az Úrnál van megoldás. Ma már nincs olyan értelemben vett templom, egy központi hely, mint a jeruzsálemi, de áll  a kereszt, és ott átélhetjük a szabadítást, az új emberré alakulást. Isten Jézusban hajol le hozzánk és ölel magához, azt akarja, hogy a bűn útjáról, a pusztulás útjáról az élet útjára lépjünk. És ezt az Úr Jézus által tehetjük meg. A templom állandóságot is jelent, nem egy napra szól ez az épület, hanem hosszú időre. Az Úrral való kapcsolat egy életre szól. Nem alkalmi, ne csak a bajok idejére korlátozzuk, jöjjön és segítsen az Isten, hanem járjunk az Úrral. Figyeljünk igéjére, és Ő általa igazgatja lépteinket.

Kialakítják a templom belső terét, minden Isten terve szerint készül. Legbelül áll a Szentek Szentje, ott található a szövetség ládája, és ott éli át a főpap egy évben egyszer az Úr jelenlétét, a Szentségessel való találkozást. A Szentek Szentjét függöny választotta el a szentélytől, szinte lezárta a befelé vezető utat. Mert Isten jelenlétét az ember nem tudja elhordozni. Áldjuk az Atyát, mert megoldást talált erre a problémára, Ő nem akarja, hogy távolság legyen Őközötte és miköztünk, ezért emberré lett az Úr Jézus Krisztusban. Az elválasztó kárpit pedig Jézus kereszthalálakor kettészakadt. Nincs már elválasztás, Jézus által szabad az út. Jöhet mindenki, az Úrhoz. Szabad Őt keresni és segítségül hívni. Jézus által a legelesettebb ember is keresheti Istent, és eljuthat Hozzá. Sőt, már Jézus által maga az Atya keresi elveszett, tékozló gyermekeit.

Elkészülnek a templomhoz tartozó eszközök, a szent kenyerek asztala, a lámpatartó, a mosdómedence is. A medence jelzi a megtisztulást, megtisztulásra van szükségünk. A bűn beszennyez, mert bűnben születtünk, azonban az Úr Jézusban való hit által megtisztulhatunk. És ebben a megigazított életben növekedhetünk. Ha valaki megtisztul Jézus kegyelme által, nem szükséges ismét bekoszolódnia. Haladhatunk a megszentelődés útján.

Ehhez az Úr igéjére van szükség. Akkor szentelődünk meg, ha figyelünk Isten szavára, ha azt megtartjuk, és engedjük, hogy vezessen. A lámpatartó az igére utal. A zsoltáros úgy mondja, lábam előtt mécses a te igéd. Van mécsesünk, világító eszközünk, nem kell már sötétben botorkálni. De használjuk-e? A lámpatartó az élő Igére, az Úr Jézusra is utal, Ő a világ Világossága, és aki ebben a Világosságban jár, az nem téved el, életre jut.

Kilendül az evangélium, és csodálatosan halad előre (ApCsel 13,1-22). Nem statikus, hanem dinamikus az első keresztyének élete. Az Úr nem engedi, hogy magukkal legyenek elfoglalva, az üldözések által tereli új búzamezők felé őket, és ők mennek örömmel és békével a szívükben. Anitókhiában egyre növekszik és erősödik a gyülekezet, szinte lelki és missziói központtá alakul át. Innen indulnak a feltámadott Úr követei, és ide térnek vissza felüdülni. Olyan ez a hely, mint egy bázis, egy repülőgép-hordozó anyahajó, ahol a bevetés után a gépek üzemanyagot vesznek magukhoz, majd ismét indulnak küldetésük elvégzésére. Antiókhiából küldik ki Pált és Barnabást, és ide térnek vissza majd újra feltöltődni. Nekünk is kell egy hely, ahol feltöltődhetünk, ahol megérthetjük az Úr akaratát. Imádság és böjtölés közben hallják meg Isten akaratát, elhívó szavát. Tehát teljesen ráhangolódnak Istenre, keresik, mit is akar tenni általuk, és a válasz megérkezik.

A Szentlélek Isten szabja meg az útirányt és vezeti őket. Ciprus ma kedvelt üdülőhely, ám Pál nem üdülni megy oda, hanem Krisztusról bizonyságot tenni. Viszi az élő Urat, és ott is életek gyógyulnak és változnak meg. Mit és kit viszünk mi, amikor elmegyünk otthonról? Visszük mi is az Urat? Történik változás életünk által? Nyernek vigasztalást és reménységet a bajba került, megrekedt emberek? Vagy csak a magunk bajával vagyunk elfoglalva, kúráljuk magunkat, és megfeledkezünk arról, hogy a hívő ember Jézus követe?

Pálék mellett láthatjuk János Márkot is, aki segíti a misszionáriusok munkáját, de egy idő után visszafordul. Miért? Pontosan nem tudjuk, de én úgy látom, korai volt Márk bekapcsolása ebbe a szolgálatba, nem volt elhívása, az Úr Pált és Barnabást küldte. Lehet, hogy Barnabás akarta, hogy az a fiatal, aki látta az Urat, velük legyen, de még nem volt erre alkalmas. Kár siettetni az emberek bekapcsolását a gyülekezeti életbe, engedjük, hogy emberi ráhatás nélkül, maguk ismerjék fel, mit is kell tenniük. Aztán Márk, pont azért, mert ismerte Jézust, voltak személyes tapasztalatai, nem akart mellékszereplő lenni. Nem akart csöndben név nélkül szolgálni. Néha ez is probléma, kitűnni akarunk, és nem csendben szolgálni. Nem lábat mosni szeretnénk, mert az nem tetszetős munka.

Pál és Barnabás megtapasztalják az Úr hatalmát, a gonosz nem tudja őket megakadályozni az előrehaladásban. Az evangélium diadalmasan halad előre.  Vannak akadályok, a gonosz munkálkodik, de lépten-nyomon átélik, hogy Jézus a győztes. Ezek a próbák hiterősítők, egyre nagyobbá válik előttük az Úr, és meglátják, hogy Őelőtte nincs akadály.

Páfoszon a helytartó hívatja Pálékat, mert hallani akarja az Isten beszédét. Akarom-e én hallani az igét? Van-e bennem ilyen vágy, mint ebben a helytartóban? Mindent megteszek-e azért, hogy olvashassam és hallhassam Isten üzenetét? Ez az ember megértette, hogy Pálék nem véletlenül kerültek a szigetre, nem azért jöttek, hogy a tengerben lubickoljanak, hanem életbe vágó hírt hoztak. Az Élet evangéliuma van rájuk bízva, és ezt neki is hallani kell. Nem véletlenül vannak gyülekezetek, nem a múlt ittmaradt kövületei ezek, és ugyanígy a Biblia sem egy régi kor írásos emléke. Nem! Ez az élő Isten hozzád szóló üzenete, évezredeket ölelt át az Úr, hogy most neked szóljon, kihívjon önmagadból, a ma hódoló mammonizmusból, és elhívjon követésére. Jézus szól, mert igazi és örök életet hozott, és erről neked is tudni kell. A templomok is ezt jelzik, Isten itt van köztünk, a kereszt, a csillag, a kakas, a megszólaló harangszó üzeni: állj meg, ne robogj el mellettem. Sokan mondják, nem látjuk Istent, pedig Ő itt van, jelez az épületek által is, azt mondja, jöjj, és itt meghallod szavamat. Állj meg, légy csöndben, és megcsendül majd a halk és szelíd hang.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.