Isten hittől, Krisztus hitig

D

ávid egész Izráel királyává lett, de továbbra is megmaradt alázatosnak (1Krón 13,1-14,17). Nem gondolja, hogy most már mindent megtehet, hanem elképzeléseit megkonzultálja a nép vezetőivel. Az Ő véleményüknél is fontosabb neki az Úr akarata. Jó ezt látni, megmarad alázatban a trónon is, nem gondolja magát többnek. Sőt Isten akarata továbbra is az első számú, és ezt a vezetőkkel is közli. Ha a nép elöljárói jó döntésnek találják is Dávid terveit, és támogatják, de ha Isten nem látja jónak, akkor Istenre fog hallgatni. Vállaljuk az Úr akaratát akkor is, ha környezetünk mást tart helyesnek.

Dávid meglátja, a szövetség ládának az Úr népe között a helye. Ez a láda Isten jelenlétéről tesz bizonyságot. Ha nincs otthon, ez azt üzeni, Izráel elboldogul Isten nélkül is.  Megvallja Dávid, hogy nem törődtek a ládával. Nem érdekelte őket, hogy jelen van-e Isten az életükben, vagy nincs.  Hogyan bánunk az igével, mert elsősorban most a Szentírás közvetíti Isten jelenlétét. Hiszen általa szól hozzánk az Úr?  Kéznél van, mindig az Urat keressük?  Mert a Biblia használata elmondja mennyire lényeges nekünk Isten. Ő a legelső, vagy esetleg már mi is eljutottunk oda, mint Izráel, hogy nem törődünk Istennel. Nem hiányzik az ige, vagy esetleg csak gyorsan letudjuk a napi részt, de nincs bennünk további szomjúság utána.

A láda jelzi, Istent hívják segítségül. Tőle várnak támogatást, kérdéseikre feletet.  A láda nem szimbólum, ha Isten valóságát jelzi.  Isten a kerúbok közt jelenik meg, ott a dicsősége, és amikor a ládához mennek, átélik, Isten köztük van.  Mit jelent nekünk a Biblia, vagy az istentisztelet? Átélem-e, hogy az élő Istennel találkozom. Azért veszem kézbe az igét, mert keresem Őt, és segítséget kérek tőle. Aki segítséget kér, az megvallja, egyedül képtelen megoldani a problémát, Istenre van szüksége. Isten nélkül értelmetlen, és céltalan az életünk. Nincs igazán távlat. Ha az Úr kikerül életünk középpontjából, csak a világ mulandó javai és értékei maradnak. Akkor csak azért élünk, hogy együnk és igyunk. A test táplálása, kiszolgálása, kényelmének biztosítása marad. Áldott legyen Isten, hogy Ő ennél többet készített, kijelentette magát, és örvendezhetünk Neki. Jó látni Dávid körül a népet, örülnek Istennek.  Tele van a szívük hálaadással és ezt ki is fejezik.

Azonban tragédiává alakult ez a nap. Az örömből bánat, és félelem keletkezett. Miért? Mert elfelejtették, hogy Isten feszültségét az ember nem bírja el. A bűnös ember nem közelíthet Istenhez.  Ez még ószövetség, nincs, aki Isten és az ember közé állna.  Lényeges üzenet az is, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre.  Isten ügyel a maga dolgaira. Azonban mi már tudjuk, hogy azért jött el az Úr Jézus Krisztus, általa keressük Istent. Ő transzformálta le a nagyfeszültséget elviselhetővé.  Ha Jézus által keressük az Urat, megtapasztaljuk, Isten munkáját az életünkbe. Krisztus megtisztít a bűntől, és az Ő érdeméért már bátran az Úr elé állhatunk. Nem kell félnünk Istentől, még a bűnös elveszett embernek sem, hiszen Jézus megkeresi az elveszettet. És, aki rádöbben bűneire és kéri az Úr kegyelmét, mehet bátran. Isten Jézusban békéltette meg magával a világot.

Dávid továbbra is kapcsolatban maradt az Úrral. Felismerte, hogy egész Izráel fölött megerősítette az Úr királyságát. Azonban ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve nyugalmas az élete. A filiszteusok nem törődnek bele, hogy Dávid vezetésével önálló néppé válnak, és megerősödnek.  Felvonulnak Dávid ellen, még időben szét akarják zúzni Izráel országát. Azonban Dávid Istent keresi és hívja segítségül.

Ez a helyzet próba is, vajon mit tesz Dávid, amikor veszély fenyeget. Megoldja maga?  Elég neki az ország vezérkara? És Dávid továbbra is Istentől függ. Még a harctéren is Őt kérdezi.  Tulajdonképpen Isten készíti el a haditervet és Ő a főparancsnok is. Ki készíti életem terveit? Ki a főparancsnok? Kire figyelek a mindennapok küzdelmeiben. Dávid nem csalódott, mert Isten jelen volt, és győzelemmel ajándékozta meg. Isten haditerve bevált.

István bátran tesz bizonyságot Isten drága kegyelméről, ami az Úr Jézus Krisztusban jelent meg (ApCsel 7,17-53). Felismerte, hogy nem elég a szociális munka, a testről való gondoskodás, az egyház a Jézusról való bizonyságtételért van a földön. Az egyház feladata, hogy Jézusról, a testben megjelent Istenről, az Általa hozott kegyelemről beszéljen.  A kegyelmet semmi nem pótolhatja, mert az ember bűnös. Nem elég a nevelés, új életre van szükség.

István az ószövetségből indul ki, hiszen hallgatói azt ismerik, de onnan eljut Jézusig. Nem marad az ószövetségben.  Jó, ha mindig onnan indulunk, ahol a másik tart, de vigyázzunk, hogy ne maradjunk ott, hanem jussunk el a Golgotáig. Tegyünk bizonyságot Krisztusról. Nagy veszély, hogy csak a mindennapi dolgokról beszélünk, és nem vezetjük el a másik embert Jézushoz.  Bármilyen jó is alakuljon emberi mérce szerint beszélgető partnerünk élete, ha nem ismeri az Úr Jézus kegyelmét elveszett ember.  Azonban mi ismerjük az élet vizének forrását, és segítsük oda a másikat is, hogy merítsen belőle. Ez a forrás elevenít meg.

Az Úr elhívott embere Istenben hívők előtt beszél, és mégsem mondja, akkor ez elég. Jól tudja, az Isten hittől el kell jutnunk a Krisztusba vetett hitig. Nem elég, hogy Istenben hiszünk, mert Isten Jézusban ismerhető meg. Nélküle hamis istenképhez jutunk.  Isten a kegyelmét Jézusban hozta el a földre. Azért megy határozottan tovább a bizonyságtételben, és nem áll meg Isten ószövetségi nagy tetteinél, mert a kegyelem Krisztusban lépett a földre. A Megváltó Úr eljött, és csak a Benne való hit által van örök élet. Jézusról mindenkinek hallani kell. Természetesen ma is benne van, hogy elutasítják Őt.  Pedig Nélküle nem ismerhetjük meg Istent, és nem léptünk be országába sem.  Jézus fizette ki adósságunkat.

Nem szeret senki

1. Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

2. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

4. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

Isten áldásával.