Árad az élet vize

T

ovábbra is a templomi szolgálat rendjének kialakításáról olvasunk (1Krón 26,1-32). Mindenben rendnek kell lennie. A szolgálatok sem csak találomra mennek. Az Úr előtt állva, Őt kérdezve kell beosztani azokat a családokat, akik felelősek lesznek a különféle területekért. Most a templomkapu őrzőiről olvasunk. Talán furcsálljuk, hogy a templomkaput őrzik. Úgy gondolnánk, oda bármikor bárki bemehet. Nincs szükség őrzésre, mert aki odamegy, jó szándékkal érkezik. Azonban tudjuk, hogy törvény szerint nem mindenki mehet be a szentélybe, járulhat az oltárhoz, és ugye egyszerre sem mehet mindenki. Nagy ünnepek alkalmával rengeteg ember ment fel Jeruzsálembe, a kapuőrök ügyeltek a rendre. Megakadályozták a baleseteket, nem engedték, hogy hisztéria alakuljon ki.

A rend, az élet és az istentisztelet rendje is fontos. A rend mindig Isten felé mutat, mert Ő a rend Istene. Másrészt, ha rend van, és rendben mennek a dolgok, az bizonyságtétel kifelé is. De a rendben könnyebben mennek a dolgok is. A rend azt is jelenti, hogy mindenki odajut Istenhez. Amikor valakik csak magukra gondolnak, amikor másokat kirekesztenek, távol tartanak az Úrtól, az rendetlenség. Amikor a kisgyermekeket akadályozták, az rendetlenség, és ugyanígy, amikor Bartimeust lekiabálták, vagy a bénával érkező négy embert nem engedték Jézushoz, az rendetlenség. Az Isten országa felé tartókat segíteni kell. A tanítványok feladata, hogy mutassák az utat.

A kapuőrök arról is beszélnek, hogy van kapu Isten országába, van egy bejárat, és csak azon keresztül lehet oda bejutni. A kapu azt is jelzi, hol lehet az adott helyre bemenni. Az őrök feladata, hogy csak a kapun engedjék be az embereket. Az Úr Jézus szoros kapuról beszél, ami azt jelenti, jöhet ugyan mindenki, de a belépésnek is van meghatározott rendje és feltétele. Nem lehet akárhogy bemenni. Isten országa nem a kalandorok birodalma, hanem az életet, a megoldást, a szabadítást, a magát Istent keresők helye. Ide azok jöhetnek be, akik őszintén és igazán Istent keresik. Nem csak jobb életet, a boldoguláshoz segítséget, hanem az élő és szent Istent. Bűnbánattal jöhetek, azzal a vággyal, hogy az Úrral akarok egy új életet élni. Ő a fontos, keresem az akaratát, és kész vagyok Neki és Érte élni. Mi tölti be ma a szívemet, mi a fontos a számomra?

Mivel a kapu távol is tartja a helyhez nem méltó, nem oda való dolgokat, az ige felhívja a figyelmünket arra, hogy szívünknek is van kapuja. Azt is őrizni kell. Nem mindegy, hogy kit és mit engedek oda be.

Az evangélium csodálatosan terjed (ApCsel 11,1-18). Mint egy nagy folyam, halad előre, már elérte Cézáreát is, és ott egy római katona házát is. Hömpölyög az élet vize, és nem tesz különbséget ember és ember között. Nem azt nézi, melyik néphez tartozik, milyen a bőre színe, hol tart az életben. Ez a víz halad előre, és kínálja az életet mindenkinek. Tulajdonképpen csak szomjas szívekre van szükség. Ahogyan Ézsaiásnál olvassuk: Mindenki, aki szomjazik, jöjjön. Igen, csak ennyi kell, szomjúság. És aki az élet vizére szomjazik, az az Úrhoz jőve felüdül. Az Úr tudja, hogy a pogányok szomjas szívűek, van bennük vágyakozás Isten után, és az evangélium mindig oda érkezik meg, ahol várnak rá. Elhagyta Júdát, mert ott nem igazán vágyakoztak az Úr Jézusra. Nem kellett a friss forrás, az élő víz, hanem repedezett víztartókat vájtak maguknak. Döbbenetes, Isten az élő víz forrását adja meg, és az nem jó. Valami más kell. A gonosz nagyon el tud hangolni minket, hiszen ma is azt látjuk sok téren, hogy az eredeti, a friss, az igazi már nem ízlik, nem vonzó. Hozzászokunk a pót- és mű dolgokhoz. Az Úr azonban azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint a szarvas, ami a forrásvízhez indul.

Meghallották a Júdeában lévő testvérek is, hogy a pogányok befogadták Isten szavát. Hogyan tudták meg? Meglátszott az életükön. Elmentek hozzájuk Jeruzsálemből, és látták a változást. Ezek az emberek megtagadták korábbi isteneiket, bálványaikat, és most már nem az eddigi szokások, beidegződések szerint éltek, hanem Isten igéje szerint. Amikor valaki befogadja az Urat az életébe, ott mindig látható életváltozás megy végbe. Ez nem egyszeri látványos változás, hanem folyamatos alakulás. Észre lehet venni, hogy a mindennapi élet minden dolgát Istenhez igazítják. Ez a változás egy életen át tart. Úgy mondja az ige, hogy növekedés. Van-e ilyen növekedés az életemben? Látszódik-e, és ahogy a hitben telnek az évek, egyre jobban látszódik-e, hogy Krisztushoz hasonlítok? Vagy egy idő után visszafejlődünk, mert a világ szokásaihoz igazodunk, vagy egyszerűen engedjük, hogy erőt vegyenek rajtunk?

Befogadták Isten szavát. Nemcsak hallgatták, hanem beengedték az életükbe. Az életük részévé vált. Felismerték: Isten szava igaz, azért alakult eddig úgy az életük, mert nem ismerték Isten igéjét, és így nem ahhoz igazodtak. Befogadni az igét azt jelenti, beengedem a szívembe, jó talajjá válok, és hagyom, hogy ott munkálkodjon. Isten az Ő igéjét azért adja, hogy az elvégezze a maga munkáját. Mi a munkája? Az átalakítás. Termővé formál, mert a mag teremni akar. Mit? Gyümölcsöt. Az igazi taníványi élet gyümölcstermés. Persze, nagy kérdés, mi is a gyümölcs. A mi mindennapi produkcióink? Eredményeink, ahol a mi előrejutásunk, boldogulásunk, anyagi jólétünk a cél? Bizonyára nem ezek, hát akkor mi a gyümölcs, amit keres a szőlősgazda, aminek a hiánya veszélybe sodorja a fügefát? Egy új élet, ami Isten akarata szerint él, ahol már a lelkek mentése a fő cél.

Ennek az életnek központi erőforrása az imádkozás. Péter elmondja, hogy imádkozás közben értette meg Isten akaratát. Amíg időt szánt rá, és csöndben kereste az Urat, Ő válaszolt. Mennyi időt szánunk imádságra, Isten dolgaira? Szánunk-e az Úrra annyi időt, mint saját munkánkra, szórakozásra? Aki keresi az Urat, az kap választ, azt tovább vezeti az Úr, ahogy Pétert.

A következő fontos lépés: amit megértek, azt tegyem is meg. Péter megértette, mit kér tőle az Úr, és aztán elindult, és meg is cselekedte azt.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.