Ellenségből tanítvány

A

mint látjuk Dávid igyekezett a szomszédos országokkal békességben élni (1Krón 19,1-19). Nem kezdeményezett háborút ellenük, hanem megpróbálta felmutatni Isten jelenlétét. Arra törekedett, hogy a körülötte levő népek felismerjék az élő Istent, és meglássák, lehet másként is élni. Mondhatnánk vonzóvá igyekezett tenni az élő Istenbe vetett hitet. Ezt látjuk a mai részben is. Nem használja ki az Ammón király halálát, és nem igázza le az országát.  Ez fontos, amennyire tőlünk telik éljünk környezetünkkel békességben és igyekezzünk a mindennapokban felmutatni a biblikus különbséget, a hívő és nem hívő között.

Nemhogy békességben igyekszik élni, hanem érzékeny a másik országban történtekre. Ammón királyának a halálára reagál,  a fiát vigasztalja gyászában. Az internet nélküli világban is a fontos hír eljutott oda, ahová el kellett jutnia. Vajon mi, a sok felesleges hírfoszlány között a lényeget meghalljuk-e, azt, ami valóban ránk is tartozik? Tudunk-e úgy reagálni, hogy az bizonyságtétel legyen, hogy felfigyeljenek, ez másképpen cselekszik, mint ahogy eddig megszoktuk. És ha így történik, akkor rá is kérdezhetnek, miért tesztek ti így.

Dávid próbálkozása nem jött be. A fiatal király, nem az ő gesztusára nyitott, hanem tanácsadói bizalmatlanságára hallgatott. Van olyan, amikor nem úgy reagálnak a bizonyságtételre, ahogyan szeretnénk. De ezt is el lehet kegyelemből, hit által, alázattal hordozni.  Az Úr Jézust sem Isten fiaként fogadták, szándékait félreértették, de Ő imádkozott népéért.

Gondolkodjunk el azon, hogy miként értékeljük a másik gesztusait? Őszintén, nyílt szívvel fogadjuk, vagy bizalmatlanok vagyunk. Bizony megkísért minket is, hogy nem az eredeti szándékot látjuk a másik viselkedésében, hanem belelátunk valamit, és ebből bonyodalmak származnak. Amikor a másik tettébe belevetítjük, ami nincs is benne, akkor mindig magunkból vetítjük ki a tartalmakat. Ezért elcsendesedve vizsgáljuk meg a szívünket az Úr előtt, nézzük meg, milyen tartalom van bennünk. Jó, ha az evangélium árad belőlünk, akkor is, ha sérelmek érnek, vagy károkat kell elszenvednünk. Az Úr Jézus a kereszthalált is elszenvedte értünk. Az Úr Jézus szerte járt és jót tett, meggyógyította az embereket, és ennek ellenére kárt szenvedett. Igen, mert az életét vették el. Azonban Őt meg lehet ölni, de nem lehet elpusztítani. Feltámadt és él ma is. Ezért meghallja, amikor Hozzá kiáltunk. Hívjuk segítségül, és kérjük, adjon új szívet nekünk.

Ismét felbukkan Saul neve, de még mindig nem az, akivé majd lesz, Isten Szentlelke által (ApCsel 9,1-9). És ez a csodálatos, hogy ilyen tartalommal bíró ember is megváltozhat. Van remény mindenki számára. Még ő sem sejti, micsoda fordulat áll be nemsokára az életében. Szövögeti terveit, építi karrierjét, de nemsokára egy másik terv megvalósulása bontakozik ki előtte. Mindig az a terv a jó, amit az Úr készít nekünk.

Azt is meg kell látnunk, hogy ebben a kezdeti időszakban, Jézus követőit tanítványoknak ismerték. Ők voltak, akik Jézustól tanultak, és az Ő útján jártak. Tehát az új életformáról voltak ismeretek, és abban különböztek, hogy másként, Krisztusian éltek. Tehát nem felekezetbeli, dogmabeli változást, hanem életváltozást hoztak.  Meglátták az emberek Jézus él, és Ő a belé vetett hit által a bűn hatalmától szabaddá tesz és így minőségileg másabb életet lehet élni. Krisztus tanítványa szabad a bűn hatalmától, teljes szívvel az Úrnak él. És ezt nem igazán tudják elviselni. A vallás nem érdekes, az volt és lesz ezután is, az nem irritálja a gonoszt, sőt ő akar vallásossá tenni. Azonban a Krisztusba vetett hit veszélyes, és ezt akadályozza. Erre használta fel Sault is, azonban Őt az élő Krisztus megállította, és új emberré formálta. Mert Jézus az ellenfeleit nem ellehetetleníti, vagy elpusztítja, hanem új emberré, tanítványává teszi.

Az Úr Jézus megjelent Saulnak, megállította pusztító útján, és megkérdezte: Miért üldözöl engem? Ezt sokaktól kérdezi ma is. Miért üldözöl? Miért gyűlölsz? Miért nem veszel komolyan? Ez jó kérdés? Még Saul sem tudta megválaszolni. Mert vajon miért is üldözzük Őt? Miért nem kell az evangélium? Az Úr nem ártott nekünk. Soha nem fordult agresszíven senki ellen, Ő nekünk csak jót tett, saját életét is odaadta, csakhogy megmenthessen. Ennek ellenére, irritál minket Jézus neve és a Benne való hit. Csendesedjünk el, és boruljunk le Előtte, és kérjünk bocsánatot Tőle és kérdezzük: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Ez a megfelelő hozzáállás. Mindig így kellene az Úr felé fordulni, Ő az Úr, és én csak kérdezhetem. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Már nem az az érdekes, mit akarok én, hanem mit akarsz Te Uram?

A kérdésre kap választ Saul, de csak a következő lépést mutatja meg neki az Úr. Saul átéli, hogy Jézus él, hiszen szól hozzá, kap választ a kérdésére. És ő alárendeli magát az Úrnak, és ha botorkálva is, de elindul megtenni, amit Jézus mond. Innentől kezdve, Jézus lesz az iránytűje. Arra megy, amerre Ő vezeti.  Most még nem tudja hogyan is fog alakulni az élete, de ha az Úr nem végez nála pályamódosítást, névtelen rabbiként eltűnt volna a világ süllyesztőjébe. Krisztus által vált azzá, aki lett, Pál apostollá. Jézus nélkül névtelenségbe veszünk, de az Úr útján haladva, maradandót alkothatunk.

Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hoz-

zád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személy-

ben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőt-

ted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja di-

csőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, sze-

retet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az

ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három

személyben egy áldott Isten!

Isten áldásával.