A hegyen

A

z özönvíz után Nóé fiai szaporodtak és sokasodtak, újra betöltötték a földet (1Móz 10,1-11,32). Mindez az Úr kegyelme. Az özönvíz Isten ítélete volt, nem véletlenül borított be mindent a víz, és pusztult el az élet. Az ítéletben is megmutatkozott az Úr kegyelme. Elhívta Nóét, elmondta neki, mi fog történni, és megmutatta a menekülés útját. Az események nem véletlenül mennek végbe. Isten tudtával történik minden, és Ő a katasztrófákat is felhasználja megmentésünk érdekében. Azon fáradozik, hogy meghalljuk végre a szavát, és rádöbbenjünk, hogy mindez bűneink, Istentől elfordult életünk következménye. Azonban Isten meghagyta a megtérés lehetőségét, és aki él ezzel, az megmenekül, az újat kezdhet. Isten ma is üzen az emberiségnek: minden rossz, a járvány is, bűneink és engedetlenségünk következménye. Istent ignorálja a mai ember, Nélküle akar élni, és ennek megvannak a velejárói. Azonban az Úr még most is keres, amíg lesz élet a földön, keres, azt akarja, hogy rádöbbenjünk: Nélküle nem lesz jobb az élet.

Isten kegyelme mindig újrarendezi az életünket, új lehetőségeket kínál. Különösen, amióta az Úr Jézusban emberré lett. Elindulhatunk Őt követni, mert az új lehetőség azért adatik, hogy Vele éljük meg az életet. Azért jött el az Úr, hogy kihívjon korábbi életünkből, megváltoztassa gondolkodásunkat, és egy új irányt mutasson. Ezen az úton Ő jár követői előtt. De erről szólnak-e napjaink? Utána megyünk, elismerve, hogy Ő a királyunk, a vezetőnk, vagy újra a magunk feje után haladunk?

Nimród is a tehetségét, képzettségét arra használta, hogy a többi ember fölé nőhessen. Nagyobb, hatalmasabb lett, mint a többiek. Ezzel ő kerül a középpontba, rá figyelnek, tőle félnek. Mindig kísértés, hogy mi akarunk nagyok és hatalmasak lenni, már nem az Urat állítjuk középpontba. Isten áldása nem arra adatott, hogy ember az embertársán hatalmaskodjon. Ebben is látjuk, hogy az özönvíz magát az embert nem változtatta meg. Korábbi törekvései, szívének gonosz gondolata megmaradt. Hiába érünk el sok mindent, és válik egyre nagyobbá a tudás, belülről ez nem ad változást. A legnagyobb tudós szívében is ott van a gyűlölet, az önzés, a szeretetlenség. A legműveltebb ember is képes másokat elpusztítani. Ha a tudásunkat nem az Úrtól vesszük, és nem engedjük, hogy azt is Ő uralja, pusztítóvá is válhat. A tudás az Úr Jézustól függetlenedve rossz irányba is viheti az embert.

Ez válik láthatóvá a következő fejezetben.  Az ember fejlődik, új lehetőségek nyílnak meg előtte, és ez nem az Úr iránti hálára kötelezi, hanem nevet akar szerezni magának. Az eget ostromolja, mert úgy gondolja, helyet cserélhet Istennel. A bűn lényege, olyanok lesztek, mint az Isten, továbbra is bennünk van. Nem Istent akarják megismerni és teljes szívből szeretni. Nem hála jelenik meg az ajkukon, hanem a gőg, mert új technikára bukkantak. Azt gondolják, a technika által a világ urai lehetnek. Úgy állítják be, mintha minden az embertől indulna. Ez a bűn a mai napig bennünk van. Az Úr Jézus is azt nevezte bűnnek, hogy nem hisznek Őbenne. Nem hiszi az ember, hogy az Úr Jézus az élete Ura. Mindent Neki köszönhetünk, mindent, az új életlehetőségeket is Tőle kapjuk.

Az Úr látja, mi van az ember szívében, tudja, hogy ez csak a kezdet. Itt már megmutatkozik a hamis egység. Az egységet Isten ellen használja az ember. Ő akar nagy lenni, mindent uralni. És ez nem változott. Minden arról szól, hogy az ember magának akar nevet szerezni. Akik az Úr Jézust megismerik, és Neki adják az életüket, már az Ő nevéről tesznek bizonyságot. Jézus neve üdvösséget és életet szerez. Az egyetlen név, amely minden ember számára reménységet jelent. Az igazi egységet a Szentlélek hozza el a világba.

A nyelv összezavarásának a célja a bűnbánatra jutás. Meg kellene látni, hogy baj van, de nem látják meg. A Szentlélek Isten ebben is segítségünkre jön, bűnbánatra juttat, és Jézushoz irányít. Jézust megismerve jutunk el a felismerésre, hogy Általa lehetünk kedvesek Isten számára. Jézus vére tisztít meg a bűntől, és tesz új emberré. A Szentlélek Isten már az Úr útján vezet, megtanít Neki engedelmeskedni, és nagy dolgokat cselekszik a tanítványok által.

Az Úr a hegyre, a csöndbe megy (Mt 5,1-16). Kivonul a világ zajából, az Atyára hangolódik, és aki találkozni akar Vele, annak is ezt kell tennie. Fel kell menniük a hegyre, és így fejezik ki, hogy Jézus mindennél többet jelent nekik. Vállalják érte a hegymászást is. Aki felmegy utána a hegyre, annak nem csupán a test orvosára, hanem a lélek gyógyítójára is szüksége van. A hegyen Jézus tanít, bevezeti őket Isten országába. Elmondja, hogy amit ez az ország kínál, azt más nem képes megadni. Nem azt adja, amit a világ, hanem egészen mást. De ez a más tartalmasabb és jobb, mert Isten adja benne Önmagát.

Aki odamegy, az kifejezi, erre a többre vágyakozik. Mindent megér neki Isten országa. Mert mindenki maga dönt, hogy megy-e oda, ahol Jézus van. Ehhez félre kell tenni mindent. Ráér a munka, várhat az üzlet. Felismerem, hogy Jézusban Isten jött el, és Őt teszem az első helyre. Mindennél fontosabb Ő. Minden várhat, meg kell ragadnom a találkozás, a Vele való lét lehetőségét. Be akarok lépni az országba, és oda Jézus a kapu. Aki oda bejut, boldog lesz. Megkapja azt, amit addig képtelen volt megszerezni. Mert a boldogság ajándék. Isten ajándéka Jézusban.

A kapun az megy be, aki meglátja a maga szegénységét, aki megvallja, hogy Istenre van szüksége. Ez a szegénység nem az anyagi helyzetet írja le, hanem a belső ráutaltságot. Meglátom, hogy Isten nélkül nem vagyok boldog, az űrt semmi nem képes betölteni, ezért Őt hívom.

A boldogságot úgy tarthatjuk fenn, ha a kapcsolatot fenntartjuk az Úrral. Ezt az igazságra, az igére való állandó éhség és szomjúság által tehetjük meg. Van-e bennem éhség és szomjúság az ige után? Úgy vágyom-e mindennap rá, mint a testi táplálékra? Ha nem jutok reggel hozzá, rossz lesz a közérzetem, érzékelem, hogy kimaradt a lelki táplálék? Ha nem viszem magammal az igét, visszafordulok érte? Átélem, hogy nem vagyok Biblia nélkül teljes értékű ember? A Biblia Isten napi üzenetét közvetíti. Az ige által kérdezhetem meg, mit is mond az adott esettben. Ha nem ismerem az igét, nem lesz tiszta a látásom. 

Aki ragaszkodik az igazsághoz, vagyis vállalja, hogy amit Isten kijelentett az igéjében, az igazság, annak elutasítással is szembe kell nézni. Nem akarjuk Isten igazságát. Emberi véleményekre adunk. Aki ragaszkodik az igazsághoz, az stabillá, megbízhatóvá válik. Annak az élete olyan, mint a kősziklára épült ház.

Az Úr tanítványai feltöltődnek, és világossággá, sóvá  válnak. De a fény nem magunkból származik. Addig világítunk, és addig van ízünk is, amíg Krisztusban vagyunk. Ő adja a lámpás fényét, Ő táplálja a kanócot. Pál apostol is leírta, ragyogunk, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyelünk. Addig vagyunk világosság, amíg Benne maradunk, amíg az igére figyelünk. Ha nem Belőle nyerjük a fényt, elhalványodunk, ízetlenné válunk, és nem tartósítunk. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy ne jussunk el ide, mert akkor már nem lesz szükség Isten népére. Csak addig van helyünk a világban, amíg világítunk. Azt is tudnunk kell, hogy nem a külső dolgok, az épületek, a szervezetek adják a fényt, hanem az életünk. A krisztusi élet világít és sóz.

 

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.