Ne aggodalmaskodjatok!

I

sten helyszíni szemlét tart Sodomában, és ez még mindig esély (1Móz 19,1-38). Hiszen ha jelen van az Úr, meg lehet ragadni a kegyelmet. Amikor a két angyal megérkezik ebbe a városba, Isten személyesen keresi őket. Még tarthatnak bűnbánatot, és kiálthatnak segítségért. Amikor az ige szól, mindig lehetőséget kapunk az Úrhoz való kiáltásra.

Azonban egyedül Lót az, aki meglátja őket, arcra borulva fogadja. Lót felismeri, hogy Isten küldöttei ők, és megnyitja előttük a házát. Lót ad helyet az Úrnak. Nyissuk meg mi is szívünk ajtaját, és fogadjuk be az Urat.

Most derül ki, mennyire rossz döntés volt, hogy továbbra is Sodomában maradt Lót. A város semmit sem változott. Az ellenség győzelme és a fogságba hurcolás sem indította őket az életváltozás felé. Nem változtak, de mitől is változzanak, ha az Urat nem fogadják be az életükbe. Igazi változást, bűnből való szabadulást csak Ő tud adni. Ha nem hívjuk Őt segítségül, nem változik az életünk minősége és iránya. Sodomában sem változott semmi. Továbbra is bűnben éltek. 

Azt azonban meg kell látnunk, hogy ha rosszul is döntött Lót, megmaradt igaznak. Nem vette át az ottaniak szokásait, vállalta másságát. Mindez azt eredményezte, hogy nem fogadták be igazán. Lót azonban ezt is vállalta, nem süllyedt el a bűnben. Ezzel megmutatta, hogy negatív helyen is lehet másként, az Úr akarata szerint élni. Nem kötelező mindent átvenni, hanem ragaszkodhatunk az Úr útmutatásához.

 Lót nehéz helyzetbe kerül, mert a sodomaiak akarják a két férfit, de Lót nem adja ki őket. Vállalja értük a veszélyt. Isten követeit menti Lót. És ez lesz majd az ő menekülése. Mindez úgy kezdődik, hogy előbb megnyitja háza ajtaját előttük, majd megvédi őket a sodomai férfiaktól. Lót ismeri Sodomát, de nem azonosul velük. Döntése jelzi: ő még nem süllyedt le hozzájuk, és vállalja Isten teremtési rendjét, az Ő akaratát. Ebben meglátjuk, ha befogadom az Urat, az az első lépés, a folytatás, hogy ragaszkodom akaratához, az igéhez. Megtartom, amit kijelentett, és vállalom, akkor is, ha bajba kerülök miatta. Lót nem féltette az életét. Jelen van nálam is ez a két lépcső? Az elsőre bizonyára rávágjuk, én már befogadtam az Urat. A másodikra is rá tudjuk vágni, hogy mindenben az igéhez ragaszkodom? Vállalom Isten akaratát a környezetemmel, a többséggel szemben? Vállalom az élet minden területén Isten akaratát, vagy engem is megkísért az alkalmazkodás? Lót nem mondta, Sodomában ez a szokás, ma mindenki így él, hanem megmaradt tisztán.

Előbb Lót igyekezett menteni Isten követeit, azután pedig az angyalok mentik Lótot. Mentik, mert eljutott Istenhez a jajkiáltás, és Ő megítéli ezt a helyet. Isten a bűnt gyűlöli, és soha nem fogadja el. De a bűnből megtérő embert menti. Annyira megszokja az ember a bűnt, hogy fel sem merül benne, hogy Isten azt megítélné. Lót vői is csak nevetnek. Úgy átformálja az Istentől való elszakadtság az embereket, hogy már természetesnek tűnik a természetellenes is. Már nem bűn nekik. Isten elveszti a várost, és ők ezen csak nevetnek. Komolyan vesszük az igét? Vagy mi is már csak nevetünk: Isten szeret, úgy sem tesz semmit, el kell fogadni, ilyen a világ. Jó, ha komolyan vesszük az Úr szavát, keressük Őt, megragadjuk kegyelmét, és mentünk másokat is. Mondjuk el: Isten meg akar menteni, a bűnt meg fogja ítélni, de most lehet menekülni. Most még megváltozhat az életünk.

Nehezen indul el Lót is, a megszokás nem enged. A világnak nagy az ereje. Isten azonban megkönyörül Lóton. Abban is látható Isten kegyelme, hogy elküld Lótért. Nem akarja, hogy ottvesszen. És most, amikor elbizonytalanodik, kezénél fogva ragadják ki a városból. Milyen nehezen is enged el a világ. Ezért kell vigyázni, ne merüljünk el benne. Ne engedjük, hogy a világ elárassza az életünket.

Megmondják Lótnak, hogy a hegyre meneküljön, de ő most is okosabb. Jobban tudja, hol marad meg. Nem vagyunk mi is ilyen okosak? Isten megmondja, a kereszthez menekülj, de mindig mást akarunk. Hallgassunk az Úr szavára, menjünk a kereszthez, mert az a menekülés helye. Isten Ábrahám könyörgésére felelt ezzel a szabadítással. Könyörögjön a bűnben élőkért.  Vigyük az Úr elé a betegeket, a függőségben élőket, és mindazokat, akik a széles úton járnak. Kérjük, könyörüljön még az Úr, és adjon szabadulásokat.

Figyeljünk még Lót feleségére - nem tudott elszakadni Sodomától, nem hitte, hogy úgy lesz, amint Isten követei mondták. Hátratekintett, mert a szíve ott maradt. Lótnénak Sodoma volt a kincse, és elveszett. Vigyázzunk, mert aki az eke szarvára teszi a kezét, aki igent mondott az Úrnak, és elindult Őt követni, de hátratekint, az nem alkalmas Isten országára. Ha elindultunk, ne nézzünk hátra. Emeljük tekintetünk Isten országára, lássuk meg gazdagságát. Aki látja az Úr Jézust és az Országot, az már csak oda vágyakozik. Azonban a kísértő megpróbál visszahúzni. Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen.

Bizonyára voltak, akik hozzánk hasonlóan felkiáltottak, amikor az Úr azt mondta, ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön (Mt 6,25-34). Mi lesz akkor velünk, gyermekeinkkel? Miből és hogyan fogunk megélni? Az Úr válaszol ezekre a kiáltásokra. Mégpedig úgy kezdi: Ne aggódjatok az életetek felől! Aki belépett Isten országába, annak a megélhetése felől nem kell aggódnia, mert már Isten gondviselése alá tartozik.

Ismét a természetből veszi a példát, talán rámutat a mezei virágokra és a madarakra, nézzétek őket. Isten eltartja őket, pedig nem is dolgoznak. Ezzel arra is rámutat, hogy nem a megélhetés az élet középpontja. Akinek van mennyei Atyja, annak van bizalma Felé, az reménységben és békességben él. Tudja, hogy az Úr gondoskodik róla.

Többször olvassuk, ne aggódjatok, de eljut-e a szívünkig? Nem mindig  a megélhetés a fő problémánk? Miből fizetjük ki a számlákat, mit adunk a gyermekeknek enni, mibe öltöznek, miből taníttatjuk őket. Urunk rámutat: ha megfordítjuk az élet sorrendjét, és ezek helyett Isten országát tesszük az első helyre, ezeket is megkapjuk ráadásként. Urunk a felesleges stresszhelyzettől akar megóvni. Azt szeretné, ha félelemmentesen és felszabadultan élnénk. Az tud felszabadulni, aki bízik Isten atyai szeretetében, aki teljes mértékben rábízza magát, és elfogadja: Isten tudja, mire van szükségem. Ha tudom, akkor meg lehet állni, akkor élhetek másként.

 

 

Ne aggodalmaskodjál

 

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.

Dicső Király, ég és a föld Ura,

Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

 

 

Isten áldásával.