Kiképzés

N

óé és családja a bárkában, de mondhatnánk, Isten tenyerén (1Móz 8,1-22). A hatalmas vízen azért nincs kiszolgáltatva az elemeknek ez a bárka, mert az Úr kezében van. Minden Isten szavára történt. Nóé engedelmes volt az Úrnak, mindent aszerint cselekedett, ahogy Isten megmondta neki. Így azután egészen a víz elapadásáig tapasztalták, hogy Isten törődik velük, odafigyel erre a hajóra. Az engedelmes életet az Úr megőrzi, figyel rá, és nem az ár sodorja ide vagy oda. Aki az Úr mentőcsónakjába száll, az biztonságban van, bárhogy is tomboljanak a viharok. Ezt élték meg  a tanítványok is, csak fordítva, Isten volt a hajójukban. Mivel az Úr Jézust befogadták a halászhajóba, az életük biztonságban volt és a cél felé haladt. Mindez igaz akkor is, ha közben ők ezt másképp látták. A tanítványok elfelejtették, hogy ott van Jézus. Nóét a felfelé nyíló ablak segítette át a krízisen. Nem a vízre nézett, hanem az égre, és mivel az eget látta, azon túl látta Isten mennyei világát is, ezért nem félt. Soha ne a vízre, a viharra, a földiekre tekintsünk. Mindig nézzünk ezeken túl, és akkor kiderül az ég, meglátjuk az Urat. Ha Őt látjuk, lesz remény, és lesz cél. A mi mentőcsónakunk a golgotai kereszt. Ott van ma a menekülés. Nézd Jézust a kereszten, nézd az üres sírt, és láss! Lásd meg, amit tett érted, lásd meg, hogy Ő él!

Dicsérjük Urunkat, hogy nem feledkezik meg az övéiről. Ha az Ő szavának megfelelően élünk, az Általa kijelölt úton járunk, nem feled el. Megemlékezik rólunk, mindig gondol ránk, és segít, hogy ne csüggedjünk, ne adjuk fel. Nóé az Úrra nézett, és nem csüggedt el. Előbb szelet adott az Úr, és szemmel láthatóan apadt a víz. Ez reményt adott, véget ér a szorongattatás, elmúlik az özönvíz. A legnehezebb helyzetekben is az Úr elküldi Szentlelkét, és Általa átsegít a holtponton, és ad változást. A szél a Szentlélekre emlékeztet. Ugyanaz a szó írja a le szelet, mint a Lelket. Ebből Nóé is megtudja, hogy Isten jelen van. Minden az Ő munkája. A víz is csak addig áradhat és uralhat mindent, amíg Isten engedi. Amikor eljön az idő, és véget ér az ítélet, a víz visszahúzódik. Isten Lelke jelzi: a halált felváltja az élet. Amikor Jézus megjelenik valakinek az életében, a halál visszahúzódik és átadja helyét az Életnek.

A bárka megfeneklése után Nóé kinyitja az ablakot, és beárad a fény a bárkába. Nyisd ki végre az ablakot, hogy beömöljön a fény, az Úr világossága. Ha bezúdul a fény a szívünkbe, eltávozik a sötétség, világos lesz minden. A világosságban látjuk jól a dolgokat. Isten Lelke, Jézus jelenléte nélkül sötétségben vagyunk. Ezen nem változtat a kultúra és az oktatás sem, a fény Jézus. Ő a világ Világossága.

Az ablakon keresztül előbb hollót, majd galambot enged ki Nóé, és ezek által jelzést kap a föld állapotáról. Isten ad jelzést menet közben is az övéinek. Ehhez azonban nekünk is tenni kell. Nóé galambot engedett ki, mi pedig rendszeresen az igébe tekinthetünk. Isten az ige által ad jelzést arról, hol is tartunk, milyen irányba akar továbbvinni. Az ige azért lényeges, mert amikor Nóé látja, hogy felszáradt a föld, nem jön ki azonnal a bárkából, hanem megvárja, hogy az Úr kihívja onnan. Továbbra is az Úr szava irányítja. Nem engedi, hogy az érzelmek vezessék, végre nincs víz, olyan jó kirohanni a napra. Nem! Megvárja, amíg Isten szólítja. Ne kapkodj, várj az Úrra!

Azt is jó látni, hogy amikor kilép a bárkából, az első az oltár. Leborul az Úr előtt, és hálát ad a kegyelemért, a megtartatásért és a szabadulásért. Mi lesz az első, amikor kilépünk otthonainkból? Végre mehetünk dolgainkat intézni, vagy istentiszteletre indulunk, hálát adunk a kegyelemért, a keresztért, az oltalomért? Kövessük Nóé példáját, boruljunk le Urunk előtt, adjunk Neki hálát. Nóé nem sajnálta az új öltönyét, nem érdekelte, hogy sáros lesz, hálát kell adni. A menekülés nem Nóé, hanem Isten műve. A megmaradás, az üdvösség Isten munkája, adjunk hálát érte. Az oltár és az áldozat kifejezi, hogy Isten Nóé számára uralkodó, és kész ezután is hallgatni Rá. Tehát nem csupán egy formális tett, így illik, most el kell menni a templomba, hanem megvallja, hogy ezután is Istennel fog járni.

Az Úr pedig kijelenti, hogy nem átkozza meg többé az embert, annak ellenére, hogy semmit sem változott. Nóé által megmenekült, továbbviszi az életet, de marad a romlás is. Az átmenekítés sem oldotta meg a problémát. Ez majd csak Jézus által oldódik meg, aki hisz Őbenne, az új teremtéssé válik. Csak az új teremtés oldja meg a szívünk állapotát. Bárhová megyünk is, a romlottságot visszük. Aki azonban Jézus vérre által megtisztul, az már nem a bűnt viszi tovább. Ott már elkezdődik valami új. A természet rendje sem szűnik meg, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek ítéletes események. A bűnt megítéli az Úr, a bűnös embert azonban menti, örök életre.

A bemerítkezés és a mennyei szózat után megkezdődik Jézus kiképzése és hadgyakorlata (Mt 4,1-12). A Lélek viszi a pusztába, ahol felkészül a harcra. Jézus megváltói munkássága nem kampánykörút, népszerűségi beszédekkel és nagy bulikkal tarkítva. A Krisztus harcba indul a sátán és a bűn ellen. A harcra pedig fel kell készülni. A felkészülés terepe egy kemény kiképzőtábor, Júdea pusztája. Negyven napig tart a felkészülés, böjt, ima és igetanulmányozás által. A böjt koncentrált odafigyelést jelent. Mindentől elvonja magát az Úr, azért, hogy az Atyával lehessen és elmélyüljön az ige megismerésében. Most szívja magába a "meg van írva"-módszert. Ez lesz a fő fegyvere. Meg van írva! Mi a mi fegyverünk? Nekünk is ezt kell átvennünk és alkalmaznunk. Egyedüli eredményes módszer a helyén használt ige. De vajon használjuk? Vagy már mi is inkább a világ tompa fegyvereihez nyúlunk, amik semmi kárt nem okoznak a gonosznak? Ne engedjük, hogy sátán megtévesszen, mert akármilyen modern és tetszetős fegyvereket használ is a világ a problémák megoldására, a lelkek gondozására, azt kell látnunk, hogy hatástalanok. Nincs igazi változás. Az Úr gyermekei azonban tudják, hogy Jézus Krisztus ma és mindörökké ugyanaz. Az Ő ereje nem csökkent, és Neki valóban minden lehetséges, ma is.  Persze ezt valljuk, az igét idézzük is, csak nem igazán hisszük. Mert ha ezt hinnénk, akkor nekünk sem volna hit által semmi sem lehetetlen. Az élet azonban inkább azt mutatja, hogy a keresztyének egyre hatástalanabbak, nem igazán történnek nagy dolgok általuk. Mert Jézus és a tanítványok munkája nyomán nem nagy épületek jöttek létre, hanem betegek gyógyultak, megkötözöttek szabadultak, démonok távoztak.

A kísértő sem alszik, meglátja a legalkalmasabb pillanatot, csakhogy ami az embernél működik, az Jézusnál nem. Nem jött be a számítása. Jézust nem a teste irányítja, nem enged az éhségnek, hanem figyel az igére. Urunk használja a Lélek kardját, ami az Isten igéje. Használjuk mi is. Ne engedjük, hogy a testen keresztül befolyásoljon a gonosz. Pedig ha őszinték vagyunk, azt kell mondani, mi ezt a próbát nem igazán álljuk ki, mi a testnek engedünk. Amikor szól, tesszük, amit kíván. Ma minden a test akaratának a teljesítéséről szól, és sátán ezt ki is használja. Jézus azonban erőteljesen hárítja el az ördög csapását. Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami  Isten szájából származik. Nemcsak néhány, hanem minden igével. Jézus nem válogat az ige közt, hanem mindet használja, mindig azt, ami Isten teljes akaratát kifejezi. Az ilyen válasszal nem tud a sátán mit kezdeni. Használd a teljes Írást!

Újabb két kemény próbát kap az Úr, de ezeket is kiállja. Nem úgy, mint mi. Ezeken a területeken ér el sátán felettünk nagy győzelmeket. Beleszabadít a világba, menj, érj el nagy sikereket. Sztár lehetsz, mindenki téged csodál. Produkálj látványos dolgokat, és sikered lesz. Ma tiéd lehet a világ is, mindent megszerezhetsz, fantasztikus dolgokat érhetsz el. Elődeid nem is álmodtak róla, minden a tiéd, csak borulj le előttem, mondja a gonosz. És nagyon sokan meg is teszik, nem nagy dolog, gondolják, sőt, észre sem veszik, mert nem gonosz sátánként, nem taszító figuraként áll elénk. Fantasztikus ruházatot ölt magára, még az egyházi sem hiányzik a repertoárjából, és mire ocsúdunk, nehéz helyzetbe jutunk. Jézus győzelme azonban reménységet ad, hívjuk Őt segítségül, és az ördög legravaszabb csapdájából is kiszabadít. A szabadítás után pedig éljünk Neki. Jézus senkit nem tesz rabbá, teljes és szabad életet kínál. Aki követi Őt, az megtapasztalja: Jézus magára vette szennyes ruhánkat, és mi új élettel mehetünk tovább. Ez az élet nem ér véget, mert üdvösségbe vezet. Az Úr Jézus által mondhatjuk mi a sátánnak: Távozz tőlem, de a folytatást is éljük, csak Istent imádjuk, és egyedül Neki szolgáljunk.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

 

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

 

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

 

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

 

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.