Kelj fel és járj!

I

zsákot sem kerülik el az élet próbái, mint ahogy minket sem (1Móz 26,1-35). Ő is szemben találja magát az élet nehézségeivel, de ezekben is felfelé tekint. Azt látjuk, hogy nem másokhoz igazodik ez a patriarcha, hanem az Urat kérdezi. Az ő idejében is Egyiptom jelentette az életben maradást éhínség idején, mindenki oda igyekezett, ott próbálták túlélni a nehéz időszakot. Izsák azonban másképp gondolta. Úgy látta, az ő helye azon a  földön van, ahová Isten elhívta. Így amikor az emberek körülötte menekültek, ő nem ezt tette, hanem Isten akaratát kereste. Jó, ha mindig Őt keresek. Ő ígéri, hogy megtalálja Őt, aki keresi. Hányszor nem keressük, mit is akar az Úr, mi a terve. Izsák bízott Istenben, és ezért Hozzá fordult.

Isten megjelent neki, és határozott választ adott: ne menj le Egyiptomba! Te ne kövess másokat, maradj azon a helyen, ahová állítottalak,  én veled leszek. Izsák megtanulja, hogy azon a helyen maradjon mindig, amit az Úr mutat neki. És Isten ott vele lesz és megáldja. Ez a lényeg ma is, ott legyek, ahová Ő helyez, és akkor velem lesz. Ez a veled leszek mindennél fontosabb, mert az Úr nélkül a legjobb helyeken is élhetek, nem lesz jelen az áldás, az élet. Ez a történet rámutat: Isten országában másképp mennek a dolgok, nem én választom meg a helyet, és majd oda jön hozzám az Úr, és megáld. A Biblia szerint Isten mutatja meg a helyet az övéinek, és ott tapasztalják meg jelenlétét is. Isten áldása mindig akkor mutatkozik meg, ha ott vagyunk, ahová Ő küld minket.

Mindebből meg kell azt is tanulni, hogy Isten jelenlététől függ az életünk. Aki Rábízza magát, az az emberileg nehezebb  időszakokban is meglátja Isten hatalmát. Izsáknak is kijelenti Isten, hogy Ő nem függ a természet erejétől, Ő nincs az időjárási körülményekhez kötve. Ő Úr mindenek felett. Ő a Teremtő, és aki rábízza magát, az megtapasztalja hatalmát. Aki nem ismeri Istent, az lehet, hogy fél, nem látja azon a helyen biztosítva a jövőjét, de aki az Úr engedelmes tanítványa, az ebben a helyzetben is egyre jobban megismeri Őt. Az Úr Jézus a viharba vitte tanítványait, hogy világossá legyen, kicsoda Az, Aki elhívta őket, Akit követnek. Minden helyzet azért van, hogy egyre jobban megismerjük Urunkat. A mai próba megtapasztalása ad erőt holnap.

Izsák nem is csalódik, ott áldja meg az Úr, azon a földön, amit Ábrahámnak, az ő atyjának ígért Isten. Ezt az áldást a filiszteusok vezetői is meglátják. Az Úr áldott embere vagy te. Nagy dolog, amikor felismerik és elismerik, hogy Isten emberei vagyunk. De vajon látszik-e ez? Felismerszik-e a dolgaink végzése, életünk alakítása közben, hogy Isten gyermekei vagyunk?

Isten megáldotta Izsákot, pedig nem is volt egyszerű az élete. A filiszteusok irigykedtek rá, és mindent megtettek, hogy nehezítsék és megkeserítsék az életét. Teleszórták a kutakat földdel, és eltömték őket, mert tudták, hogy a vízhiány nagy gondot jelenthet. Azonban Izsákot ez sem viselte meg, türelmes munkával megtisztította a kutakat, sőt, új forrásra is talált. Isten iskolájában türelmet és alázatot tanult Izsák, bizony, nagy iskola ez. Vajon hogyan végzünk? Sikerül, vagy megbukunk? Ma, bizony, inkább a türelmetlenség jellemző ránk, ha akadályt gördítenek elénk, megharagszunk. Izsák nem ezt tette, hanem kitisztította a kutakat, és keresett új vízlelőhelyet. És aki keres, az talál. Aki kitartóan keresi az élő vizet, az meg is találja. Az Úr  Jézus az élő víz forrása. Aki keresi Őt, az rátalál az élet vizére. És ezt a forrást senki nem dugíthatja el. De rajtunk múlik, hogy használjuk-e.

Az Úrra figyelve a problémák leküzdhetők. Számítsunk akadályokra, a gonosz támadására, de Isten továbbsegít. Ha mindig Rá figyelek, és nem keseredek meg, amikor betömik a kutakat, és újra kell kezdeni, megtapasztalom az Úr békességét, áldását. Izsák nem fegyverekkel harcolt a filiszteusok ellen, hanem alázattal, türelemmel és imádkozással. Amikor kellett, továbbment, új helyet keresett, és Isten vele volt. Van, amikor tovább kell menni, mert a környezet nem fogadja be Isten áldását. Talán meg sem látják, hogy Izsák által az élő Isten keresi őket. Meg akarja Izsák áldott élete által láttatni a saját küszködésünk és az Isten országa közötti különbséget. Isten az övéin keresztül hatalmát mutatja be az embereknek, és hívogatja őket magához. Krisztus népe ma is hívogatást végez, nem magunkhoz, hanem az Úrhoz hívhatjuk embertársainkat. Ahogyan András is Jézushoz hívta Pétert. 

Ahogyan Izsákot elküldték a filiszteusok, úgy küldték el a gadaraiak az Úr Jézust (Mt 9,1-8). Az irigység és az anyagiasság által a gonosz Isten jelenlététől fosztja meg az embereket. Saját magunkat állítjuk rossz pályára, amikor elküldjük az Urat. Ezek az emberek azt kérték, távozzék a határukból. Döbbenetes, hogy még ezt is kérhetjük. Igen, lehet kérni, hogy menjen el az Úr az életünk közeléből. De ezzel magunknak rúgunk öngólt. Jézust elküldeni a legnagyobb hiba. Bizonyára azt mondjuk, dehogy küldjük el. Mi aztán nem utasítjuk ki Istent az életünkből. De bent van valóban a szívünkben? Behívtuk már? És ha igen, nem választottuk inkább az anyagi előnyöket, mint Őt? Mert miért is küldték el Őt? Mert megjelenése anyagi kárt okozott nekik. Amikor Jézus érkezik, valamit el kell engednünk. Mindazt, ami a világhoz köt, a földi javakat. Bizony, sokszor fontosabbak nekünk a világ javai, mint az Úr. A több pénzért, a jobb megélhetésért, a kényelmesebb életért hányan elküldik a zörgető Jézust. Nincs időnk rád, sürget a munka, sok az intéznivaló. Fiatalok vagyunk, ki kell használni a lehetőséget. Azonban a legnagyobb lehetőségünk Isten megismerése. Nincs fontosabb pillanat annál, mint amikor Ő jelentkezik, amikor be akar lépni az életünk ajtaján.

Az Úr Jézus a gadarai megtisztítása után visszatért Kapernaumba. És már várják - van, ahol elküldik, van, ahol várják. Egy bénát hoznak Elé. Vannak emberek, akik az eddigi jelekből felismerik, ki is az, aki köztük jár. Hiszik, hogy Ő Úr, az Élet Fejedelme, hatalmasabb a betegségeinknél, talpra tud állítani lebénult életeket is. Ezért hozzák ezt az embert. Béna, de látják, van remény, Jézus felold minden bénaságból. Amikor lebénul az életünk, mert nemcsak testi, hanem lelki bénaság is van, hová megyünk? Van-e hit a szívünkben, ami Jézushoz tanácsol? Azt üzeni: keresd fel Őt, mert fel tud szabadítani.

Bízzál, fiam! Így kezdődik, biztat, ha Hozzám jöttél, bízz, hogy jobbra fordul az életed. Bízz bennem! Bízz, hogy van innen talpra állás, van segítség. Amikor Jézus elé jutunk, meglátjuk, hogy van remény. Ő a remény, neki semmi nem lehetetlen. Sem a béna életünk, sem az, ami ehhez az állapothoz vezetett, nem akadály. Megbocsáttattak a bűneid. Látja a probléma fő okát. Mindig a baj forrásához teszi a kezét. Nem csupán a felszínt, a látható problémákat gyógyítja az Úr, hanem a bajok okát akarja rendezni. Hogyan? Bűnbocsánat által. Az egész életet, a múltat kell gyógyítani, új életre van szükség. Jézus azt akarja, hogy testünk-lelkünk, egész lényünk gyógyuljon. Mert mit használ, ha a testünk meggyógyul, de továbbra is bűnben és Isten nélkül élünk. Ő előbb belülről tesz rendbe. Megbocsát, megtisztít, új életet ad.

Amikor hirdeti a bűnbocsánatot, tudomásunkra adja, hogy Isten van jelen. Aki ezt hallja, odaborulhat a lába elé, és megvallhatja: én Uram és én Istenem. Azonban nem így tesznek. Az Úr meggyógyítja a bénát, vagyis szól, kelj föl, és menj haza! A lelkileg felszabadult ember talpra tud állni. Milyen egyszerű is, kelj föl, menj haza. Jézus feloldotta a megkötöző erőket, és talpra tud állni. Jézus szava megszabadít. Ez az ember engedelmeskedett Jézus szavának, és fel tudott állni. Tedd, amit mond, és megújulsz, talpra állsz, mert szavában erő van. Kelj fel, és járj, ma is szól az Úr. Kelj fel, mozdulj meg, lépj ki az ágyadból, mert Isten arra hívott el. Azért adta az életet, hogy járjunk Vele, és élet legyen az életünk. Nem Isten akarja a lebénulást, hanem a sátán. Ha behívjuk az Urat az életünkbe, Ő megelevenít. Megeleveníti a gyülekezeteket is. A gonosz azt akarja, hogy mozdulatlanok legyünk, ne adjuk tovább az igét, ne mentsük a lelkeket. Jézus azonban járóképessé tesz. Csak Ő tud megeleveníteni.

 

 

JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD!

 

 

1.  

Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét Neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé!

 

2.  

Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz, mire eszmélsz, a van csak volt.

 

3.  

Jézus hív, Vele járj, erre váltott meg Ő,

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged Ő tehet boldoggá!

 

Isten áldásával.