Az Úr gondoskodik

M

egszületett Izsák, megvan a várva várt ajándék (1Móz 22,1-24). Most már beteljesedtek az ígéretek, Ábrahám nyugodtan élheti hátralevő napjait. De nem így történik, mert Isten próbára teszi Ábrahám hitét. Most derül ki, hogy megelégedetté vált-e az ősatya, vagy nem. Isten megvizsgálja, most is figyel-e rá, szereti-e, és kész-e Neki engedelmeskedni? Nagy veszély, hogy amikor megkapjuk, amit kértünk, vagy beteljesedik egy ígéret, leeresztünk. Fontosabbá válik az ajándék, jobban szeretjük már Istennél. Ilyenkor aztán tompává válunk, nem igazán jut el hozzánk Isten szava. Féltjük az ajándékot, nem akarjuk elveszíteni, rabokká válunk. Ügyeljünk, hogy Isten ajándékai ne váljanak Őnála fontosabbakká az életünkben.

Ábrahám nem topul el, pedig az évek múlnak felette. Megmaradt az Úr után való érzékenysége. Hallja a szavát. Hallom-e az Urat mindenkor? Érzékeny vagyok-e még a szavára? Esetleg már megfásultam? Ábrahám élete mutatja: lehet frissnek maradni hitben, és lehet a kapcsolatunk is élő évek múltán is. Az idős kor nem eltompítja a hitet, hanem megújítja. Minél több időt tölthetek az Úrral, és ez feltölt, megújít, felfrissít. Idős korban lehet még frissebb és intenzívebb az Úrral való kapcsolatunk. Ehhez az szükséges, hogy nem engedjük semminek, hogy az Úr helyére telepedjen. Ne engedjük, hogy a kert, a tévé, az internet vigye el az időnket, hanem keressük még többet az Úrral való közösséget.

Ábrahám nem tompult el, hanem nyitott az Úr szavára, és kész az engedelmességre. Idős korban sem mondja, nem megyek, hanem indul, megtenni, amit Isten kér. Pedig most megértenénk, ha tétovázna, mert a parancs nem egyszerű. Szeretetvizsga ez a javából. Itt nem szájhősködésről van szó. Ez nem szókeresztyénség, szeretlek, Uram, mindent Neked adok, aztán soha nincs időm Istenre, és még néhány centet sem tudok az Ő országa ügyeire fordítani. Itt komoly áldozatról van szó. Isten azt kéri, áldozza fel égőáldozatul a fiát, akire harminc évet várt. Mit tennénk? Szó nélkül engedelmeskednénk? Mi nemhogy a gyermekünket, /igaz, ezt nem is kéri/, de a szabadságunkat, kedvenc szórakozásunkat, munkánkat, kényelmünket, telefonunkat sem tudjuk az Úrért odaadni. Annyira hozzánk kötődött mindez, hogy bizony, nem igazán indulnánk, ha az Úr azt kérné, hogy mindezeket adjuk oda Neki. Bizonyára mi is rávágnánk, amint Péter is tette: Uram, Érted az életemet is kész vagyok odaadni. De amikor ilyen helyzet alakulna ki, valószínűleg úgy is járnánk, mint az apostol.

Az Úr Jézus az Őt követni indulók felé támasztott ilyen követelményt, aki követni akar, mindenét adja el, vegye fel a keresztjét, és kövesse Őt. Bizony, mi úgy akarjuk követni, hogy mindenhez két kézzel ragaszkodunk, amit ez a világ kínál. Mi a világgal együtt szeretnénk Őt követni, keresztről pedig hallani sem akarunk.

Ábrahám viszi Izsákot, és amikor ő kérdez, az apa hittel vallja: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És ő ezt valóban hitte, elindult, kész volt Izsákot odaadni, de hitte, hogy Isten nem fogja ezt kérni. Gondoskodik majd egy bárányról. Vajon én tudnék így menni? És hinném, hogy Isten gondoskodik bárányról? Mert Isten gondoskodott bárányról, az egyetlen Fiát adta oda áldozatként a kereszten. Ő az igazi Bárány. És őt nem tartotta vissza angyal az utolsó pillanatban. Isten megtette értünk azt, amit Ábrahámnak nem kellett véghezvinnie.  Dicsérjük Urunkat, mert megtette értünk azt, amit tőlünk nem vár el. Nem áldozatot kér, hanem Jézusért a szívünket. Hogyne adnánk oda Annak, Aki így szeret.

Amikor Ábrahám mindennel elkészül, és kész arra, hogy fiát Istennek adja, az Úr közbeavatkozik. Ábrahám pedig meglát egy kost a bokorban felakadva. Ezt követően pedig megvallja: Az Úr hegyén a gondviselés. Isten valóban gondoskodott áldozati állatról. Azonban azt látni kell, hogy nem előre tette. El kellett készíteni az oltárt, rá kellett helyzeni Izsákot, ezt nem lehetett kikerülni. Csak ezután szólt az angyal. Mindig a kellő időben gondoskodik az Úr. A végsőkig engedelmes élet tapasztalja meg ezt a gondoskodást. Ő ma is ugyanaz. Jézusért gondoskodik azokról, akik végigmennek az engedelmesség útján. Ábrahám hite kiállta a próbát, hitte, hogy Isten nagyobb a halálnál is. Vissza tudja adni a fiát. Húsvétkor látjuk ezt meg, Isten kihozta a halálból a juhok nagy Pásztorát, Jézust.

Őrizkedjetek, mondja az Úr (Mt 7,15-23)! Mitől, kitől kell őrizkedni? Hát nem lesz nagyszerű ezután a világ? Hát nem! Lesznek olyanok, akik báránynak néznek ki, de belül, a lényükben, ragadozó farkasok maradnak. Miért? Mert átveszik a hívők szokásait, megtanulnak keresztyéniül beszélni, de a szívüket nem érinti. Nem születnek újjá felülről, Isten Lelke által. Az ember természetszerűleg romlott, és a rossz fa nem tud jó gyümölcsöt teremni. A farkas sem változik át báránnyá. Ez a bűnös világ rendje. A legjobb utánzat is csak utánzat marad. Azonban tudjuk, hogy azért jött el az Úr Jézus, hogy aki felismeri magában a romlottságot, és bocsánatot, kegyelmet kér, azt az Úr újjá formálja. Isten igéje és a Szentlélek tesz új emberré. Az Úr Jézus befogadása nélkül maradunk azok, akik voltunk. Ezen az állapoton mi nem tudunk segíteni. Nem hoz változást a tanulás, a sok diploma, a kultúra sem. Csak egyedük az Úrban való élő hit által lehetünk más emberekké, és teremhetünk jó gyümölcsöt. 

Urunk rámutat: ne csupán a külsőre figyeljünk. Ne engedjük magunkat a báránybőr által megtéveszteni. Mindig arra figyeljünk, mi van beül, milyen tartalommal bír az, aki bárányként toppan elénk. Szabad azt is elcsendesedve átgondolni, életemet megvizsgálva meglátni: én milyen fa vagyok? Most még lehet változtatni. Azért szól az ige, hogy általa jó fává legyünk. Az Úr nem hagy bizonytalanságban, nem azt mondja, hogy nem lehet azt tudni, hogy az övé vagyok-e. Nagyon világosan elmondja: a belső tartalom és a gyümölcs alapján látható, kik vagyunk. Mondhatom én, hogy keresztyén vagyok, de ha onnan belülről, a szívemből gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség származik (Mk 7,21-22), még nem vagyok tanítvány. Az életvitelem mutatja meg, ki vagyok igazán. Ezeket én nem tudom eltávolítani magamból, de ha őszintén az Úrnak adom magam, Ő megtisztít minden bűntől. És ez azt fogja eredményezni, hogy már nem ezek származnak a szívemből. Már nem ezek a tettek jelennek meg, hanem a Lélek gyümölcse válik elérhetővé.

Az Úr komolyan és világosan beszél. Lesznek, akik kimaradnak, pedig úgy gondolják, övék az üdvösség. Miért gondolják úgy? Mert beletartoznak egy felekezetbe, de ha ott vannak, akkor mi a baj? Pont az, hogy a szívük távol van Jézustól. Nem ismeri őket az Úr. Egy felekezetnek megfeleltek ugyan, de nem volt élő kapcsolatok az Úr Jézussal. Nem ismerték Őt, és így nem az Ő akaratát cselekedték. Mert nem minden Isten akarata, amit annak mondunk, annak gondolunk.

 

 

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

 

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

 

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

 

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

 

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

 

 

Isten áldásával.