Legyetek készen!

N

óé titkáról olvashatunk most. Megtudjuk, miért talált kegyelmet Isten előtt (1Móz 6,9-7,24). Istennel járt. Tehát nem a nyomorúság idején kiáltott Istenhez, hanem egész élete folyamán kereste Istent, figyelt Rá. Nóé Isten társaságát kereste, igyekezett Vele lenni, így alkalmas volt arra, hogy Isten kijelentse akaratát neki. Igyekezzünk minél többet az Úrral lenni, és ne csupán azért, mert úgy sem tehetünk mást. Keressük Őt önmagáért, azért, hogy megismerjük Őt és akaratát. Tehát Nóé titka az Istenre való hangolódás. Isten volt a barátja, az Ő közelében érezte jól magát, és engedelmes volt. Tette, amit Isten mondott neki. Keresem-e az Úr társaságát? Szeretek Vele lenni?

Ma sem tudhat mást mondani az Úr, amikor a földre tekint, mintsem: romlott. És az erőszakosság is jelen van. Semmit nem változott az emberiség, rossz irányba tartunk, és az ítélet ma is a fejünk felett lebeg. Azonban az Újszövetségből tudjuk, hogy Isten Jézuson keresztül szemléli az életünket. Így a romlottságon túl látja azokat, akikből még új ember lesz. A kereszt által szemléli az életet Isten, de a kegyelem ideje is le fog telni. Mint ahogy itt is kínálta a megmenekülést a bárkán keresztül. Bárki beléphetett, de eljött az idő, amikor bezárult az ajtó. Akkor sem volt, és most sem ismeretes az ajtó csukódásának ideje. Nem véletlenül szólít fel az Úr Jézus: „Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.” (Mt 24,44). Legyünk készen, mert nem tudjuk, mikor zárul a menekülés lehetősége. Legyen ez a legfontosabb, ne halogassuk, ne mondjuk, hogy még annyi mindent el kell rendezni, mert amikor a bárka bezárult, majd eleredt az eső, lényegtelenné vált, mit intéztek el, és mit nem.

Nóé meghallotta az Úr szavát, és tette, amit mondott. Nem lehetett ez egyszerű, mert az élet nem mutatta semmi jelét egy katasztrófának. Minden ment a maga útján, az emberek jól éltek. Ha apróbb bajok történtek, úgy voltak vele, ezen túl leszünk könnyűszerrel. Mi hogy vagyunk? Mi is azt gondoljuk, felülemelkedünk magunkban is a problémákon, nem kell figyelembe venni az ige szavát? Ezek az emberek fütyültek Nóéra. Nem tartották realitásnak az özönvizet. A mai ember sem tartotta realitásnak a veszedelmet, el sem tudtuk képzelni, hogy valami rossz történhet. Ilyen egyetemes hatású problémára pedig egyáltalán nem gondolt senki. Jól elvoltunk, és talán még mindig el is vagyunk. Azonban Isten jelez. Már rég beleállította a világba a mentőeszközt. Kétezer éve itt a bárka, a kereszt, de vajon figyelembe vesszük-e? Úgy megszoktuk, csodás ünnepet kreáltunk belőle, de mit ér a csónak a fuldoklónak, ha az a parton vesztegel? Ne hagyd, hogy a keresztet belepje a múlt tövise, hanem lépj bele. Mert ma sincs más menekülési mód, csak a kereszt.

Az első karanténról olvashatunk, és ez teljes bezártság. Nóénak valóban otthon kell maradnia, mert Isten bezárja az ajtót, és így nem mehet sehova, de nincs is hova menni. Kibírja ezt a bezártságot, nincs tévéje és internete sem, de ablakot készített az ég felé. Így bírja ki, felfelé néz. Nem a vizet, a pusztulást látja, hanem Isten országát!

Nóé megtalálta a módját annak, hogyan lehet jól megélni ezt a helyzetet, ablakot készített, és felfelé nézett. Ez a lehetőség adott a számunkra is. Nézzünk felfelé. A mi ablakunk az imádság és a Biblia lehet, ezen keresztül láthatjuk meg Istent. Nóé nem a bárka lakóit figyelte, hanem Isten orcájára emelte tekintetét. Majd csak azt követően nézett társaira. Ha előbb Istenre nézünk, másképp látjuk a mellettünk lévőt is. Isten arcáról tekintsünk egymásra. Ha így teszünk, akkor a feszültség feloldódik, akkor már kibírható lesz a másik.

Isten időzítése, mint mindig, most is kiváló (Mt 3,13-17). Amikor János beszél a nála hatalmasabbról, megérkezik Jézus. Így egyértelművé válik, hogy Ki is a hatalmasabb. Jézus hatalma nem fizikai vagy politikai jellegű. Nem hadsereg biztosítja a hatalmát. Nincsenek katonák. A Szentlélek adja az Ő erejét, és szaván keresztül küldi célba. Jézus szól, és megtörténik. Az Ő hatalma a gonosz erői felett nyilvánul meg. Erősebb a bűnnél, a betegségnél, mindenféle megkötözöttségnél, tisztátalan lelkeknél. És ez jó hír. Annyi minden erőt vesz rajtunk, nem tudunk győzedelmeskedni a negatív, romboló erők és szokások felett, de kérhetjük az Úr Jézus segítségét. Aki teljes szívből kiált, azt meghallja, és azon könyörül.

Most még megkeresztelkedik János által, így mindenki előtt világossá teszi, hogy magára veszi a bűneinket. Vállal minket, és meghal majd, azért, hogy valóban meghaljon Vele együtt a régi, és megszülessen az új. Azonban be kell állni a sorba, a bűnösök közé, ahogyan beáll majd később Pál apostol is. Ott  a helyem a Jordán partján, és ha ott vagyok, átélem, hogy Ő is jelen van.

János zavarban van, látja, hogy fordítva kellene történni a dolgoknak, Jézusnak kellene megkeresztelni az embereket, és őt is. Mi bűnösök vagyunk, de Ő tiszta és szent. De  Isten igazsága megköveteli, hogy magára vegye a bűnt. Mi nem tudtunk vele mit kezdeni, de Jézus legyőzi. Látni kell, hogy Jézus által van remény és szabadulás.  Ma is Ő az egyetlen reményünk. Más szabadító nincs, és nem is lesz. Jézus bemerítkezése mutatja, hogy  az igazi szabadítás nem emberek ellen irányul. Jézus nem fegyverekkel harcol, és nem a másik ember ellen, hanem a bűn ellen, saját életével. Amikor valaki fegyverrel akar megszabadítani, vagy bármilyen erőszak által ígéri a szabadságot, az megtévesztés. Isten nem kioltja az életet, hanem menti. A pislogó mécsest sem oltja. A pislogónak vélt élet is érték az Úr előtt.

Amint Jézus megkeresztelkedik, megnyílik az ég, leszáll Rá a Lélek, és szózat hangzik: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Az Úr Jézus engedelmességgel kezdi szolgálatát, és az Atya bizonyságot tesz Róla. Ez az engedelmeskedő személy az Ő Fia. És az ilyen engedelmes életben gyönyörködik az Atya. Jézus nem kérdezi, miért. Nem mondja, mi értelme van, mert tudja, hogy Isten akarata jó. Engedelmesen cselekszik, Ő, a bűntelen, most az ember bűne miatt szenved. Az engedelmes életben gyönyörködik az Atya.

 

 

Áll a Krisztus szent keresztje

 

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

 2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad:

Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fénye-

sebb lesz szép napom.

 4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békessé-

ged ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom

üdvösségemet.

 

 

 

Isten áldásával.