|
Ú |
jraindul az élet a földön (1Móz 9,1-28). Az Úr áldással indítja el Nóét és családját. Az áldás Isten jelenlétét, az életükre való igenjét is jelenti. Vele kezdhetik újra az életet, és csakis így van értelme. Isten nélkül csak az ember lenne egyedül a földön, és az nem elég. Amikor csak mi vagyunk jelen, akkor mindig a negatívum erősödik fel, az, ami az emberben van. Hiszen Isten kegyelme nélkül csak a szívünk gonosz gondolata marad. Maga Isten mondta, hogy a szívünk gondolata szüntelenül gonosz. És ezen csak Ő, a Vele való élő kapcsolat tud változtatni. Az Úr Jézus Krisztus tisztítja meg a szívünket, és a gondolatainkat is.
Isten mindent Nóénak adott, az állat- és a növényvilágot is. Uralkodhat a teremtett világ fölött, de embertársára büntetlenül nem emelhet kezet. Az ember életét védi Isten. És ha valaki embervért ont, maga is emberkéz által hal meg. Vannak törvényszerűségek, amik beleépíttettek a világ rendjébe, és ez is ezek közé tartozik. Az Úr Jézus is megerősítette: aki kardot fog, kard által vész el (Mt 26,52). Az Úr védi az ember életét, vigyáz rá. Különösen az Ő követőinek kell ezt komolyan venni. A fegyver, az erőszak nem old meg semmilyen problémát. A mi megoldásaink Jézus megoldását kell, hogy kövessék. Megbocsátás és a szenvedés vállalása. Az Úr Jézus által pedig menti is a kárhozattól, az örök pusztulástól.
Fontos rend a szaporodás és sokasodás, a föld benépesítése. És ha az Úr erre ad felhatalmazást, akkor a földet is képessé tette az emberiség eltartására. Nem kell félni, hogy a föld nem bírja el a föld népességét. Ha probléma adódik, az miattunk, az önzésünk miatt van. Ez pedig csak akkor változik, ha az Úr Jézust tesszük életünk Urává. Tehát Isten nem népességcsökkentésről beszél. Nem a születés szabályozását írja elő. Ő egyértelműen az élet vállalását és továbbadását helyezi a szívünkre.
Megjelenik a szivárvány is az égen, ami Isten szövetségének a jele. Ezzel üzen és bátorít: ne félj, nem lesz többé özönvíz. Ha feltekintünk, és szivárványt látunk, az Úr kegyelme jön elénk. A szivárvány mindig Istenre mutat, az Ő szeretetére. Akkor is így van ez, ha ma már új jelentéssel ruházták fel. Ilyen az ember szíve, az Istentől adott kegyelmi szövetség jelképét a bűn szimbólumává teszi. Azt is tudnunk kell, hogy mindez nem jelenti azt, hogy az Úr nem kéri számon az ember bűnét. De ma még a számonkérés helye a kereszt, ott élhetjük át Isten kegyelmét. A Golgotán megértjük Isten szeretetét, Jézus magára vette minden bűnünket.
János bebörtönzése volt a jel, most már indulhat a harc a gonosz ellen. Indulhat az ember megmentésére tervezett akció (Mt 4,12-25). Az Úr Jézus csodálatosan az Atyára van hangolódva, felismeri, amikor indulni kell. Nem siet, és nem késik. Nem marad le semmiről, de nem is megy oda, ahová nem kell mennie. Őbenne a világ Világossága érkezett el a földre, így azután oda megy, ahol a legnagyobb a sötétség. Hol is világítson a lámpás, ha nem a sötétben? Ezért Galileába megy, ott is arra a területre, amit az ige a legnehezebb terepként említ. Ebben a kérdésben is Isten szava igazítja el az Úr Jézust. Számunkra is ez a jó irány. Mindenben az ige útmutatását keresni. Mit mond az Írás? Az is fontos, hogy nem olyan igét keresett Jézus, ami emberileg elfogadható, jó, szép terepre vinné. Jézus mindig a jobból a rosszabb felé halad. A mennyből a legsötétebb helyre érkezik. Miért? Mert ott van a legnagyobb szükség a segítségre. El kell ezen nekünk is gondolkodnunk, amikor azt kérdezzük, hová és merre menjünk. Ha több lehetőség is adódik, figyeljünk Jézusra: Ő melyiket választaná? Az emberileg jobbat, vagy az emberileg rosszabbat? Mi mindig a jobb felé törekszünk.
Jézus új lehetőséget hoz a világba, Isten országának a gazdagságát, teljességét. A szegénységgel, betegséggel, sok nyomorúsággal küzdő embernek Isten országát hozta el az Úr. Ennek az országnak az erejét mutatta meg. Itt hit által rendeződhetünk. Isten országában kikerülünk a bűn pusztító ereje alól. A belépés feltétele a megtérés, hátat fordítok az eddigi életemnek, és követem Jézust. Most már Ő irányítja az életemet. Tőle függök. Valóban így van ez?
Az Úr hívja ebbe az országba az embereket. Olyanokat szólít meg, akik fogékonyak a hívó szóra, akik mindennél többre tartják a Vele való élő kapcsolatot. A hívásra válaszolni kell. Ő ma is hív, amikor olvassuk, hallgatjuk az igét, az Ő hívása érkezik meg hozzánk. De hogyan válaszolunk? Felállunk, mint ezek a halászok, és szó nélkül követjük? Ők nem kérdeztek semmit, csak mindent otthagyva követték Őt. Megérezték, hogy életük nagy lehetőségét kapják. Isten munkatársai lehetnek. Halak halálra való kivonása helyett embereket menthetnek életre. Mennyivel nagyszerűbb feladat ez. De mi lesz a megélhetéssel? Ha otthagyjuk a halászatot, miből élünk meg? Mi megkérdeztük volna, minket erősen foglalkoztatna, mi lesz velünk. Mi lesz ezután? De ők látták Jézust, és tudták, hogy nyugodtan rábízhatják magukat, a megélhetés miatt Jézussal nem kell aggódni. Sőt, igazán akkor nem aggódik az ember, ha Jézushoz tartozik. Nélküle bármennyit keres, bármilyen jól élhet, mégis aggodalmaskodik. Mert az élet biztonságát nem az anyagi javak adják meg, hanem az Úr jelenléte.
Isten országának evangéliuma az Úr Jézus. Ő a jó hír, és ezt alá is támasztotta életével. Amerre járt, ott gyógyultak az emberek. Testben és lélekben rendbe jöttek, és így megtapasztalták Isten országának az erejét. Isten országa nem elmélet, nem valamikor a jövőben megjelenő állam, hanem Istennek Jézus által a bűn romboló ereje fölötti győzelme. Isten országa azt üzeni: Jézus által lehetséges a függőségekből szabadulni, új életet kezdeni. Isten országa erővel érkezett meg a világba. Lerontja a gonosz munkáit, és gyógyítja a bűn okozta sebeket. De vajon tapasztalható-e a mai tanítványok által ez az ország? Megjelenik-e a többlete általunk ebben a világban?
Jézus hív, bár zúg, morajlik
1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kö-
vess, ó, jöjj ide!"
2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent
elhagyott.
3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod:
„Jöjj, engem jobban szeress!”
4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézus-
ban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes,
Néked élő gyermeked!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése