2020. május 26., kedd

Jézussal a hajóban

Á

brahám élete bizonyságtevő élet volt (1Móz 25,1-34). Az elhívása után eltelt évtizedek mind az Úrról beszéltek. Elmondták, hogy Isten áldása meglátszik annak az életén, aki engedelmeskedik. Aki hallgat az Úr szavára, annak a mindennapjai is Róla tanúskodnak. Isten csodálatos, amit ígért, azt teljesítette, sőt, még ráadást is adott. Valóban áldott lett Ábrahám. Isten ma is megáldja az övéit, azokat, akik mindent maguk mögött hagyva az Ő útján járnak.

Ábrahám halála után Izsák viszi tovább az áldást. És ez nem csupán apai örökség, maga Isten áldja meg őt. Ezzel jelzi: az ígéret most is áll, veled Vagyok. Izsák életének erőssége az Úr. Nem a külső áldás a leglényegesebb, hanem Isten jelenléte. Az Ő közelségének, hatalmának megtapasztalása mindennél többet ér.

Az áldás jelenléte nem hozza magával azt, hogy mindent azonnal megkap. Rebeka is meddő, nem születik azonnal gyermekük. Az Úr megpróbálja hitünket. Izsák tudja, mit kell tennie, hová kell fordulnia. Ez olyan probléma, amit maga nem tud megoldani, de nem kora megoldásait próbálgatja, hanem Istenhez fordul. Isten adott neki társat, Elé viszi ezt a kérdést is. Vigyünk mindent az Úr elé. Jó, hogy bármikor megkereshetjük Őt. És hová is mennénk, ha nem az Úrhoz? Ő az életünk ismerője, szakértője, hiszen Ő teremtett. Izsák ezt tudja, és így nem minden mindegy alapon a végére hagyja Istent, hanem az Úr elé tárja ezt a helyzetet. Könyörög Rebekáért. Szabad házastársunkért imádkozni, hordozni őt az Úr előtt.

Isten meghallgatja Izsák imádságát, bár nem azonnal. Az Úr útján fontos tantárgy a várakozás. A házasságkötésük és a gyermekek születése között húsz év telik el. Isten nincs határidőkhöz kötve. Az Ő terveibe beleilleszkedik ez a húsz év is. Izsák és Rebeka nem maradt le semmiről.  Kijárták a várakozás évfolyamát.

Milyen érdekes, annyi gondunk van. Csoda, hogy az Úr türelmes velünk. Amikor meddő volt Rebeka, az volt a probléma. Akkor Izsák imádkozik, és Rebeka most gyermeket vár. Ikreket kapnak, de Rebekának ez sok, ő nem így gondolta. Nyafogni kezd az Úr előtt. Meg kell vallani, hányszor nyafogunk Urunk előtt. Ahelyett, hogy hálát adnánk, mert meghallgatta könyörgésünket, siránkozunk. Az sem tetszik, amikor megadja, amit kérünk. Gyakran semmi sem tetszik. És az Úr ennek ellenére foglalkozik velünk. Mindenért hálát kellene adnunk, és adjunk is!

Az ikrek közt feszültség alakul ki. Tulajdonképpen az elsőszülöttségi jog lesz ennek a forrása. Az áldás, amit Isten adott nekik. Ézsaú nem becsüli meg. Számára az is csupán egy árucikk. Mit jelent nekem Isten áldása, hogy az Övé lehetek? Egy árucikk? Tudok egyáltalán Isten munkájáról, ismerem Őt? Jákób kihasználja Ézsaú rossz hozzáállását, és megszerzi az elsőszülöttségi jogot. Ő is üzleti alapon gondolkodik.

Jákóbnak nem volna a ravaszságra szüksége, hiszen ő az ígéret birtokosa. Csak ki kellene várni, amíg Isten nekiadja az áldást. De Jákób maga akarja ezt megszerezni. Mindig konfliktus származik a türelmetlenségből, és amikor mi akarunk megszerezni valamit, ahelyett, hogy Istenre várnánk. Jákób megbukott a türelem iskolájában.

Ézsaú is megbukott, hiszen ő meg olyan könnyen lemondott róla. A hasa nagyobb érték volt, mint Isten. Mert az áldás magát Istent is jelenti. Bizony, sokan nagyon könnyen lemondanak Istenről. A világ javai fontosabbakká válnak. A megélhetésünkért cserébe odaadjuk Istent. Inkább megyünk dolgozni a nyugalom napján is, mintsem keresnénk Őt, és figyelnénk akaratára.

Most derül ki, ki az, aki igazán komolyan tanítvány akar lenni (Mt 8,23-34). Elhangzott a parancs: irány a túlsó part. Vajon beszáll-e a hajóba az a két ember, aki kifejezte követési szándékát? A létszámellenőrzéskor ott lesznek-e? Ott vagy-e a hajóban, maikor az elindul a túlsó partra? Csak hangoztatod, hogy az Urat követed, vagy indulsz is Vele? Ezek valószínűleg nem mentek. Miért? Mert nem akartak maguk mögött hagyni mindent. A kényelmes életet nem kívánták egy vándorló életmódra lecserélni.

Elindulnak, és nagy vihar támad. A vihar jelzi a próbát. Jézus beleviszi a tanítványokat, mert ezáltal felkészíti a szolgálatra őket. Meg kell tanulniuk: ha Vele mennek, ne féljenek semmitől. A vihar nem tarthatja őket vissza. Az örömhírt vinni kell: a viharok legyőzhetők. Meg kell látni, hogy Jézus hatalmasabba viharoknál.

A hajóban biztonságban érezték magukat, hiszen eddig ez volt az életterük. Otthon voltak a tengeren, és kiderül, megváltozott a helyzet. Ami eddig az otthonuk volt, ellenségükké vált. A vihar meg akarja őket akadályozni a másik partra való megérkezésben. Meg kell tanulni, hogy ami korábban biztonságot jelentett, az Jézussal veszélyforrás is lehet. Fontos lecke az is, amit eddig nagyon jól tudtam, amiben kiváló voltam, azt is Jézusra kell bíznom. Eddig a tanítványok voltak a hajó parancsnokai, most rá kell döbbenniük: Jézus a parancsnok. Rá kell bízni magukat. Ez a kulcs. Most is magukban akarták megoldani ezt a helyzetet. Pontosan úgy, mint amikor nem volt a hajóban. Nem számoltak Vele. Mindig számoljunk Jézussal. Soha ne hagyjuk ki döntéseinkből, életünk hajójából.

Jó, hogy végül rádöbbennek: közel a segítség, és Hozzá fordulnak. Ments meg minket, hangzik a kiáltás. Már hamarabb is felismerhették volna, hogy Ő a Megmentő. Megláttam már ezt? Kiáltok Hozzá, ments meg, Uram, mert elveszek? Elveszik a hajó, elveszik a házasságom, a gyermekeimmel való kapcsolatom. Kiálts az Úrhoz! Az Úr meghallja őket, és lecsendesíti a vihart. Hatalmasabb Ő mindenféle romboló erőnél, legyen az a természet ereje, vagy munkálkodjon bennünk.

A túlsó parton szembetalálják magukat az ördög szétdobáló, romboló erejével. Micsoda megrendítő látvány lehetett ez a két ember. A gonosz teljesen kiforgatta őket magukból. Van itt még valami lehetőség? Lehet még itt tenni valamit? Az Úr Jézus megmutatja: igen, lehet tenni. Benne Isten országának szabadító hatalma érkezett a világba. Nem vagyunk már kiszolgáltatva a gonosz erejének. Nem kell már elbújnunk, Jézus neve gyógyulást, szabadulást jelent.

Az Úr teljhatalommal rendelkezik az ördögök felett is. Nincs esélyük, amikor Jézus szól, nekik menniük kell. Az Úr Jézusban Isten felszabadítása érkezett meg a világba. Nem kell már a romboló erők, a bűn, a gonosz hatalmában élnünk. Van szabadulás, mert eljött a Szabadító. Ne várjunk másra, hívjuk Őt segítségül.

Jézus jelenléte döntés elé állít. Mit teszek? Behívom az életembe vagy elküldöm? Elküldték, mert vallás még csak kell, de Szabadító, aki megváltoztatja az életünket, aki kiűzi a gonoszt, nem kell. Annyi mindenért fizetünk, de a szabadítás, az új élet árát nem akarjuk megfizetni.

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

 

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

 

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

 

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

 

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

 

Isten áldásával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése