Rossz ötlet

M

egvolt az újabb találkozás, Isten ismét megszólította Abrámot, mert szüksége volt rá (1Móz 16,1-16). Csüggedés vett rajta erőt, hisz az idő telt, de gyermeke még mindig nem született. Isten szava emeli ki ebből az állapotból. Az ígéret erősíti meg és végzi el bene a további bizalmat. Isten mindig a szavával, az ige által alakítja életünket. Szól, és a szó elvégzi bennünk a munkát. Nagyon hálára indító ez, nem erőszakkal munkálkodik Isten, hanem szóterápiával. Mond valamit, és ez az ige bekerül a szívünkbe, átalakít, meggyőz, tanácsol. Ezért mindig vegyük kézbe az igét, a legrosszabb pillanatainkban is. Sátán pont azt akarja elérni, hogy erre ne kerüljön sor. Addig van nyert ügye, amíg Isten igéjétől távol tud tartani.

Ezt követően sem néznek még gyermekáldás elé Ábrahámék. Még nincs itt az idő, azonban ők nem tudják, mikor jön el ez az idő, és ezt oly nehéz kivárni. Ilyenkor jönnek a különféle gondolatok - jól értettem, amit Isten mondott? Ad gyermeket, de úgy kell azt érteni, ahogy mondta? Addig gondolkodunk ezeken a dolgokon, míg előjön egy jónak tűnő megoldás. Rájönnek, hogy mások is vannak ilyen helyzetben, tudakozódnak, és eljut az információ hozzájuk is. Hágár, az egyiptomi szolgálólány osztja meg velük értesüléseit. Elmondta, Egyiptomban ezt úgy oldják meg, hogy egy fiatal szolgálóleány szül a feleség nevében. Milyen jó ötlet, pénzbe sem kerül. Már nem Istenben bíznak, hanem az egyiptomi mintában.

Különösen Sárának volt nehéz ez az időszak, egyre idősebbé vált, és neki Ábrahám szavára kellett hinnie. Úgy tűnik, megingott a bizalma, arra számított az ígéret alapján, hogy majd az engedelmes útrakelés után hamar gyermeket tarthat a karjaiban, de nem így történt, ezért keresi a megoldást. De nem Istenhez járul, hanem saját ötlettel áll elő, úgy gondolja, és ezt Ábrahám is elfogadja, hogy Istennek be kell egy kicsit segíteni. Azonban az soha nem vezet jóra, amikor besegítünk az Úrnak. Amit Ő magára vállalt, azt meg is tartja. Inkább türelemre van szükségünk, mint Isten siettetésére. Őt nem lehet siettetni, ha mégis így teszünk, összegubancoljuk a dolgokat. Ábrahám és Sára nem megoldották ezt a helyzetet, hanem belezavartak Isten munkájába. Mert az Úr engedi, hogy saját ötleteiket kövessék, és így annak következményeivel is szembe kell nézniük. A siettetés soha nem jó, azonban nyugtalanok vagyunk. Szeretnénk azonnal a dolgokat. Várni, azt nem akarunk, pedig általában nekünk nem is kell évtizedeket várni.

Hágár várandós lesz, de nem az öröm és a békesség költözik a sátrukba. Pokollá változik az életük. Hágár vérszemet kap, többnek érzi magát Sáránál, és ezt érezteti is. Sára most eszi, amit főzött, szenved Hágártól. A siettetett megoldás, az egyiptomi minta, nem azt hozta, amit vártak. Megbomlott a békesség. Nem az Úrhoz fordultak, és nem Tőle kértek erőt és türelmet, amíg eljön az idő, és Sára gyermekáldásban részesül. Sára gyötri Hágárt, aki elmenekül. Mindenki áldozatnak látja magát ebben a történetben, és a másikat teszi felelőssé. Mindenkinek megvan ebben a maga része, de elsősorban Ábrahám és Sára a felelős. Tudták, mit mondott Isten, és különösen Ábrahám, hisz rajta állt - ha nemet mond, nincs ez a kalamajka. Ráadásul az utódaik életére is kihatással lesz a születendő gyermek. Ábrahámnak kellett volna ragaszkodni az Úr ígéretéhez, és elutasítani Sára ötletét. Akkor is így kellett volna tenni, ha sértődés vagy harag lesz belőle.Mert olyan nehezen fogadjuk el, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan mi azt elterveztük. Nehezen hajtjuk szívünket az Úr uralma alá.

Isten nem mond le Hágárról sem. Ez nem az Ő megoldása. Sára úgy gondolta, most már nem kell a gyermek, megszabadulok Hágártól. De Isten másképp gondolta. Ez nem az Úr megoldása. Ő nem zavar el, nem mond le senkiről, és védi az életet. Isten nem engedi, hogy a megfogant élet meghaljon. Utánamegy Hágárnak. Ez a kegyelem, az Úr Jézus utánunk jön, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Még az egyiptomi szolgáló is kap az Úrtól kegyelmet és lehetőséget. Vissza kell térnie Hágárnak, alázatara tanítja az Úr. Fogadd el ezt a helyzetet. Fogadd el, hogy ettől függetlenül szolga vagy. Isten gyakran tanít alázatra, mert nehezen fogadjuk el helyzetünket. A tanítvány az Úr szolgája, de mi szeretnénk urak lenni. Nagyobbak akarunk lenni, mint a Mester.

Isten látja a nyomorúságunkat, és megkönyörül. Ezért is jött el az Úr Jézus. Könyörül rajtunk, lehetőséget ad a Vele való újrakezdésre. Isten a látás Istene. Ezért bízhatjuk Rá magunkat. Ábrahám pedig tovább tanul. Meg kell látni, hogy akkor válik alkalmassá az ígéret beteljesedésére, amikor már semmi emberire nem lesz lehetőség. Teljesen, százszázalékosan Isten munkája fog tündökölni.

Az Úr most vigyázásra szólít fel, mert látja, hogy a Vele való kapcsolat, a hitélet nagyon könnyen rossz irányba csúszhat el (Mt 6,1-8). Istenről magunkra kerülhet a hangsúly. Nagy veszély, hogy mi kerülünk az Úr helyett a középpontba. A hitélet nem rólam szól. Ne engem lássanak az emberek, Jézus arra hív, hogy Őt láttassuk. Az istentisztelet és a kegyességünk minden formája Róla kell, hogy bizonyságot tegyen. Mert rajtunk mi látnivaló van? A rengeteg bűn, a sok hiba? Azért jött el az Úr Jézus, hogy legyen Kiben bíznunk, és lássunk jó mintát is. Az Ő élete az igazi minta.

Bűnbánattal kell megvallani, mennyire szeretjük, ha látják az emberek, mit teszünk az Úrért és az egyházért. Azonban nem ennek sorolására van szükség, hanem a Róla szóló bizonyságtételre. Ez azt jelenti, hogy elmondom, mit tett értem az Úr. Hogyan emelt ki a bűneimből, életem mélységeiből. Ő az Áldott Orvos, Ő tud segíteni a legreménytelenebb emberen is. Olyan dolgokat tett meg földi élete alatt, amire ember nem képes. Akkor minek magunkat ajánljuk, segíteni nem tudunk. Inkább beszéljünk az Úrról, mondjuk el: Ő tud segíteni. Sokan úgy jutottak Jézushoz, hogy mások elmondták, mit tett az életükben. A bizonyságtétel reményt adhat a még Istentől távol élőknek. Amit teszünk, az Úrnak tegyük. Hálából tegyük kegyelméért, jótéteményeiért.

Az imádkozás formája is lényeges. Ez nem látvány és liturgiai elem, hanem kapcsolattartás az élő Istennel. Ez nem tartozik mindenkire. Ezért küld az Úr a belső szobába. Természetesen, van gyülekezeti imádkozás, amikor közösen emeljük fel szívünket az Úrhoz. De most az egyéni imádkozásról van szó. Én kerülök kapcsolatba az Úrral. Az ima kapcsolatfelvétel, rajta keresztül jut el Isten jelenléte hozzám. Amikor belépek a belső szobába, elszakadok a világtól, most csak Ő lesz a fontos, Rá figyelek, meg akarom érteni, amit mond. A belső szobában csend van, és a csendben szól az Úr.

Az imádkozás során úgy állhatok Isten elé, mint mennyei Atyám elé. Ő ismer, és tudja, mire van szükségem. Elmondom, és rábízom. Ha nem adja meg, amit kértem, nincs rá szükségem, vagy nem most van rá szükségem. A nem hívők, vagy a pogányok, akik nem ismerik az Úr Jézust mint Megváltót, nem lehetnek minták az imádkozásban. Illés nem együtt imádkozott a Baál papokkal, hanem azok külön a maguk istenéhez fohászkodtak, és azt követően kiáltott Illés az élő Istenhez. Ne legyetek hozzájuk hasonlók! Akkor kihez hasonlítsunk? Az Úr Jézushoz, minden tekintetben.

 

 

 

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

 

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

 

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

 

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

 

 

Isten áldásával.