Mennyei kincs

C

sodálatos az Isten, nincs Hozzá fogható (1Móz 17,1-18,33). Jó nézni, ahogyan körülveszi szeretetével a csetlő-botló Abrámot. Miután megszületik az emberi ötletből származó Izmael, Isten megjelenik Abrámnak és kijelenti, hogy nagy néppé teszi. Igen, Isten nem változtatott a tervén, ezt Abrámnak is tudomásul kell venni. Sára fia lesz majd az utód. Isten mai gyermekeit is erősíti, a napi bibliaolvasás által ugyanúgy szól hozzánk, mint szólt az ősatyához. Igyekezzünk meghallani, amit személyesen nekünk mond. Igyekezzünk megérteni az Urat. Azért szól, hogy ahhoz igazodjunk.

Mit is mond Isten? Abrámnak megparancsolja, hogy járjon Őelőtte, és legyen tökéletes. Ezzel üzeni az Úr, hogy ne másokhoz igazodjunk, és hagyjuk a világ megoldásait. Hágár a világ tanácsa volt, ebből kifolyólag rossz megoldás. Most azt üzeni, ne hallgass tovább másokra, hanem bízz Bennem. Megsokasítalak, megteszem, amit ígértem, mondja az Úr. Ezzel rámutat: nincs szüksége a mi segítségünkre. Ha Ő magára vállal valamit, és ígéri, hogy megteszi, akkor nem nekünk kell azon spekulálni, hogyan oldhatjuk meg. Akkor is legyen ez előttünk, ha közben telik az idő. Mert Istent nem köti az idő, sem a földi természetszerűségek. Ő fölötte áll a természet törvényeinek is. Számára nincs lehetetlen. Hisszük-e ezt? Hiszem-e valóban, hogy Istennek nincs lehetetlen? Különösen, amikor olyan dolgokkal szembesülök, amik számomra megoldhatatlanok?

Isten a körülmetélés szövetségét adta Abrámnak, egy látható jel Isten munkájáról. Ez a jel mindig Istenről beszél, elébe hozza: az én Istenem élő valóság. Szól és hatalmasan cselekszik. A jel nem engedi, hogy megfeledkezzen Istenről. Amikor telik az idő, és az ígéret még nem teljesedett be, olyan könnyen elkeseredünk, és úgy gondoljuk, az egész nem is valóság. Kár volt hinni, lehet, csak álom az egész. És ekkor a jel rámutat: bizony, mindez valóság. Ne csüggedj! A mi Istentől kapott jelünk a kereszt. Nézzünk fel rá, az ott meghalt Jézusra, és meglátjuk, hogy bizony, minden valóság. Nem a képzelet szüleménye a hitünk. Nem a valóság előli menekülés. Isten maga a Valóság.

Abrám és Száraj is új nevet kap, ez is Isten ígéretéről szól. A nevük is jelzi, hogy Isten megáldja őket, és valóban nagy néppé teszi. Ábrahám nehezen hiszi, hogy ebben a korban ez megtörténhet. Hányszor kételkedünk mi az Úr szavában. Tulajdonképpen ezért szenvedünk, és bukdácsolunk, mert kételkedünk. Nem igazán hisszük, hogy a lehetetlen helyzetek sem akadályok - nem, mert nem nekünk kell megoldani. Isten előtt pedig nincs lehetetlen.

Ábrahám még mindig Izmaelben gondolkodik, de Isten megerősíti, kétség nélkül Sára szül fiút. Boruljunk le az Úr előtt, és magasztaljuk. Őt nem lehet befolyásolni, emberi gyengeségeink sem terelik el a tervétől. Sőt, amikor gyengék és tehetetlenek vagyunk, akkor ragyog fel legtisztábban a kegyelem. Isten munkájához nem tapadhat semmi emberi. Világosan kell látni mindenkinek, hogy ez nem Ábrahámon és Sárán, nem az emberen múlt. Isten népének léte teljes mértékben kegyelem. Az Úr Jézus munkássága is tejes mértékben Isten erején és lehetőségein alapul. Mindig maga cselekszik, a gyógyítás, a szabadítás Tőle származik. Mindig egyértelműen látni, hogy Isten cselekedett.

Isten újra eljön Ábrahámhoz. Még mindig nem született meg az utód, de újabb megerősítést kapnak. Minél közelebb van az időpont, minél többet kellett várni, annál sűrűbbek a bátorítások. Közel van már Ábrahám a százhoz, de az Úr nem engedi, kijelenti: egy év múlva fia lesz Sárának. Sára is nevet, amikor meghallja, de az Urat nem lehet kinevetni. Nem ember Ő, hogy hazudjon, becsapjon. Ő egészen más. Ő teremtett és váltott meg. A legjobb dolog a világon megismerni és szolgálni Őt. Sárának is meg kell tudni, hogy Isten mindig komolyan beszél. Ha Ő azt mondja, fia fog születni, akkor úgy lesz. Nem számít, hány éves Sára és Ábrahám. Egy a lényeg, amit Isten mond, azt megteszi, életkor ide vagy oda. Fogadjuk szavát hittel!

Ábrahám érzékeny Istenre. Amikor három személyben megjelenik, felismeri, hogy nem csupán emberrel van dolga. Figyelek-e Istenre? Átélem-e jelenlétét, érzékeny vagyok-e szavára? Azt is jó látni, ahogyan közbenjár Sodoma lakóiért. Fontos neki az elveszett ember, és azt szeretné, ha megmenekülnének. Tusakodik értük. Tusakodunk-e az elveszettekért, a nem hívőkért? Imádkozunk-e másokért, a hitre jutásukért?

Az imádság Istennel való élő kapcsolat (Mt 6,9-24). Összeköt minket az Atyával. Bármikor megközelíthetjük, mert a vonal él, és Neki van ideje ránk. Megtanít imádkozni az Úr. Nem azt jelenti, hogy ezt kell mindig mondanunk. Ez a minta. Így állhatunk az Úr elé. Az első három kérdés nem rólunk, hanem Istenről szól. Tehát az imádságban nem én vagyok a középpont. Ne úgy képzeljük el, mint egy üzletet. Odaállok a pult elé, és a túloldalon lévő eladó lesi a kívánságom, és elkészíti, amit kérek. Amikor imádkozunk, nem áruért megyünk, hanem az Úrral akarunk együtt lenni. Ő a fontos. Vele szeretnék időt eltölteni, mert jó Vele lenni. Egy házasságban is az a jó, amikor nem várnak egymástól valamit a házastársak, hanem egymás jelenlétére vágynak. 

Az ima Isten országába visz, ott Isten a középpont, Ő a Főnök. Az Ő akarata legyen meg, ezzel kifejezi Urunk, hogy mivel Isten országába tartozunk, és ennek az országnak Ő a királya, az Ő akaratának is kell megvalósulnia. Ha Ő a Királyom, ha Ő a Főnököm, akkor úgy állok Elé, mint a szolga, parancsra várva. Már nem Őt igyekszem a saját akaratom megvalósítására kényszeríteni, hanem én élek az Ő akaratának megvalósulásáért. Miért élek? Mi a fontos? Isten akaratát képviselem? Ehhez ismerni kell az akaratát. Hogyan ismerhetem meg? Minél jobban megismerem az Úr Jézust, és ráhangolódok Isten szavára, világossá válik az akarata.

A megélhetési kérdés is az Úr kezébe kerül, amikor belépek az országba. Megadja azt, amire szükségünk van. Nem az igényeket elégíti ki, mert Isten országa nem az igényeinkről szól. Azt jelenti, egy minőségileg más életet élhetünk benne, mert ebben a világban a test kívánságának a kielégítése a lényeges. Sátán mindent megtesz, hogy lefoglaljon általa. Mi biztosítunk mindent magunknak. Isten országában az Úr gondoskodik az övéiről. A tanítványok pedig az emberek megmentésén fáradoznak. Ne félj, ha Isten országában vagy, jó helyen vagy. Ott a megélhetésed sem kerül veszélybe. Isten gyermekének nem kel félnie.

Az Úr Jézus ennek a világnak a kincseiről Isten országa örökkévaló értékeire irányítja figyelmünket. Ez a világ, amit ad, szemét, bármennyire ragyogjon is. Milyen nehezen is látjuk meg ezt. Amíg a földi értékektől függünk, és annak megszerzése vagy elvesztése befolyásol, addig nem igazán ismerjük Isten országát. Akkor még nem fedeztük fel a mennyei kincseket. Mi a kincsünk? Megmutatja az, amin a szívünk csüng. Ami nagyon fontos, ami nélkül nem tudunk meglenni, az a kincsünk. Ha ige nélkül nem tudok meglenni, ha rossz a közérzetem, ha nem tudok Bibliát olvasni, vagy nyugtalan vagyok, mert fölösleges dolgokkal töltöm az időt, ahelyett, hogy Vele lennék. Akkor elmondhatom, nekem már Ő a kincs.

 

 

Egyedüli reményem

 

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; :/: Jövel és nézz meg engem, Magamra,

ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!

 

2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, :/: Vigasztalást igédben, Uram, te adj ne-

kem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!

 

3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, :/: Maradjon meg mellettem Szerelmed és

a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!

 

4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, :/: De a hit drága kincse Örök és fő ja-

vunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.

 

5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, :/: Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te

magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!

 

Isten áldásával.