Velünk az Isten!

A

 Szentírás bizonyságtétele szerint az ember Isten kezéből származik, Ő akarta az életünket (1Móz 1,26-31). Azért vagyunk, mert Ő akarta, hogy legyünk. Elhatározta, hogy egy magához hasonló lényt akar mindazzal megajándékozni, amit létrehozott. Tehát nem egy üres földre, és nem véletlenül jöttünk. Isten tudatosan nekünk teremtette ezt a világot. Ajándékba adta, azért, hogy átéljük szeretetét, és képviseljük Őt. Amit Tőle kapunk, azt adjuk tovább. Azonban az ember ezt nem becsülte meg, nem az ajándékozóra hallgatott, hanem a gonoszra. Ezt látnunk kell. De azt is üzeni a Biblia, hogy Isten akarja, hogy ismét visszataláljunk Hozzá. Minden követ megmozgat ennek érdekében. Mert az ember igazából a Vele való kapcsolat által válik emberré. Mindez hálára késztet, Isten alkotása vagyok, Ő akarta az életemet, és akarja, hogy megismerjem Őt. A kérdés, hogy én is meg akarom-e ismerni az Urat? Jó és megnyugtató tudni, hogy az élet nem a véletlen függvénye, hanem van Gazdája. És ezt a Gazdát meg lehet ismerni. Ha el is szakít Tőle a bűn, az Úr megadja a lehetőséget arra, hogy megtaláljuk és Vele éljünk.

Férfivá és nővé teremtette Isten az embert. Tehát világosan különbséget tett a két nem között. És itt nincs átjárás. Férfiból nem lesz nő, és ez fordítva is igaz. Minden erre irányuló tevékenység azt jelzi, hogy a gonosz beleavatkozott a dolgok menetébe, a bűn elrontotta az embert. De ez nem természetes állapot, azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy meggyógyítsa teremtményeit. Bármilyen elhajlás jelenik is meg, van gyógyulás. Isten Krisztusban helyreállítja az identitásunkat. Akinek megbetegedett a nemi identitása, az keresheti az áldott Orvost, és Általa meggyógyul, rendbe jön az élete. Jézusban minden szinten gyógyulhatunk. Ne fogadjuk el, hogy nem lehet változtatni, de igen. Az Úr Jézus Krisztus által van szabadulás!

Az áldást a férfi és a nő együtt kapja. Együtt uralkodhatnak a teremtett világ felett. Azonban nem lettek felhatalmazva az egymás feletti uralomra. Amikor az ember embertársa felett uralkodik, az már nem a teremtési rend, hanem a bűn által létrehozott rendetlen állapot. Amíg Istennel élő a kapcsolat, és megtapasztalják a jelenlétét, harmonikus az egymással való kapcsolatuk is. A megromlott kapcsolatok Krisztusban állhatnak helyre. Ahová Őt beengedik, ott harmonikussá válik az élet.

Már itt megjelenik Isten gondoskodása. Eledelt is adott mind az állatoknak, mind az embernek. Valóban egy csodálatosan berendezett világot kapott az ember. Minden rendelkezésére áll, ami szükséges az élethez. És mindezt Isten jelenléte hatja át. És ez jelzi, hogy a legfotonosabb, amire szükségünk van, Isten. Ha Őt kirekesztjük, felbomlik a rend, egyedül marad az ember. A magány érzését is az Úr távolítja el.  Isten létét semmi sem pótolja az életünkben. Ahol nincs jelen az Úr, ott az ember menekül, mert az Ő hiányát igyekszik pótolni. Nem véletlenül leszünk annyi mindennek rabjai. Ha nincs élő kapcsolat az Úrral, ha nem az Ő kezében nyugszik az életem, pótszereket fogok keresni, és ezek rabbá tesznek. Ha nincs jelen Isten az életünkben, akkor minden megfordul, és már nem az ember uralkodik, hanem ő kerül a földi dolgok uralma alá. Ezt látjuk, rengeteg függőség mutatja, hogy amit Isten jónak szánt, az végül fölénk kerekedik. Mert ha Isten nélkül élünk, minden fölénk kerekedhet.

Az is jól látható, hogy Isten nélkül az ember már nem gondolkodó, uralkodó, hanem elnyomó és kizsákmányoló. A bűn által leigázza a földet, és a másik embert is. Ezt látjuk a történelemben. Maga az Úr Jézus is elmondta, hogy az ember uralkodik a másik ember felett. És ez azt jelenti, hogy hatalma alatt tartja, kihasználja pozícióit. Isten azonban belehelyez a világba egy új népet, az Ő tanítványait, az egyházat, aminek az a feladata, hogy a szolgáló életformát mutassa fel. De vajon ezt láttatjuk? Megmutatkozik az egyház életében az alá- és fölérendeltség nélküli emberi kapcsolat? Azt látja a világ, hogy Isten gyermekei nem pozícióban, hatalomban, anyagiakban, hanem szolgálatban nagyobbak? Kérjük az Urat, formálja és alakítsa életünket, engedjük, hogy az Ő természete hasson át minket.

Isten válasza megérkezik az ember hűtlenségére, elküldi az Ő Fiát (Mt 1,18-25). Elküldi a Szabadítót. A Fiú neve Jézus, már ezzel is üzeni Isten, hogy a bűnből való szabadítóra van szükségünk. Nem forradalmak vívják ki a szabadságot, hanem Jézus a kereszten. Aki segítségül hívja, azt felszabadítja egy új életre. Jézus neve azt jelzi, van szabadító. Bárki rádöbben tehetetlenségére, és szenved a bűn rabságában, ha meghallja ezt a nevet, reménység támadhat a szívében. Jézus - kimondjuk a szót, és van megoldás. Mert ez a név azt jelenti: szabadító. Ha kimondom, odairányít a név viselőjéhez, és azt üzeni, hívd Őt segítségül, mert téged is megment. Ez a név ma is az Úrhoz irányít, amikor találkozunk Vele, lássuk meg, ki az, Aki tud megoldást, Aki gyógyít és szabadít. Bár mindig Őhozzá mennénk és Tőle várnánk segítséget.

Jézus neve azt is üzeni, hogy a bűnből való szabadulás a legfontosabb. Hiába ér el szenzációs eredményeket az ember, de ha nem éli át a szabadítást, a lényeg elmarad. A rengeteg tudományos felfedezés, a sok modern eszköz sem változtatja meg az ember természetét. Mindezek ellenére jelen van a világban a bűn, és mindennap szembesülünk romboló, pusztító tevékenységével. Mindazt a sok belülről származó rosszat, ami tönkreteszi az emberiség életét, semmi sem tudja belőlünk eltávolítani. Amíg ettől nem szabadulunk meg, nem válik jobbá az élet. Isten azért küldte Jézust, hogy aki szabadulni akar a bűntől, annak legyen rá lehetősége. Nekem kell meglátnom, hogy a bűn a legnagyobb ellenségem. Bármilyen formában legyen jelen, ártalmamra van. Aki azonban találkozik Jézussal, az megundorodik a bűntől, és szabadulni szeretne tőle. Jézus olyan életet hoz, amiben már nem a bűn irányít, hanem az Ő természete. Jézus természete áldást hoz, mert Benne nincs semmi romboló, pusztító. Jézus élete jó, az Atyának tetsző élet.

Van egy másik neve is a Megváltónak: Immánuel, Velünk az Isten. Ez nagyon jó hír, Isten nem fordult el a Tőle elszakadt, az Ellene vétkező embertől. Utánajön és megkeresi, azt üzeni, nem vagyok távol tőled: Itt vagyok! Így azután az ember találkozhat Vele. Aki rádöbben élete nyomorúságára, elveszett voltára, tapasztalja a belső ürességet, az keresheti Őt. Keresheti, mert megtalálható. Velünk az Isten ezt jelzi, Isten megtalálható Jézusban a bűnös ember számára. Ez nagyszerű hír, igazán bajban is lennénk, ha Isten nem volna megtalálható, ha nem jelentette volna ki magát. Csak magunkra hagyatkozhatnánk, minden problémára csak a saját tudásunk, bölcsességünk lenne a válasz. Sajnos már itt tartunk, ha elérhető is Isten, az ember meg akarja mutatni, ő maga is megold mindent. Már nem akarjuk Őt, de Ő ennek ellenére még lehetővé teszi a találkozást. Jézusban megkeres, és erre válaszolhatunk. Engedhetjük magunkat hazavonni, vagy el is utasíthatjuk. Ne utasítsuk el, mert az életváltozás esélyét, az emberiség jövőjét is elvetjük magunktól.

Velünk az Isten - nagyszerű üzenet ez, de nem azt jelenti, hogy Isten velünk, ezért élhetünk úgy, ahogy akarunk. Ha beletartozunk egy keresztyén felekezetbe, minden rendben, hisz Isten velünk van.  Ő azért van velünk, hogy lehetőséget adjon egy új életformára. Jézusban esélyt ad arra, hogy másképp éljünk. Ehhez újjáteremt Szentlelke és kegyelme által, és ha ez megtörtént, egy új életben járhatunk Vele. Ezt követően már Rá figyelek, hallgatok a szavára, és úgy igyekszem élni, ahogyan Ő élt. Nemet mondok a bűnre, a világ szokásaira, és Jézus akaratához igazodom. Velünk az Isten egy új életre, vagyis arra, hogy többé már ne a régi természetünk, a világ szokása szerint éljünk, hanem Isten szerint.

 ISTEN VELÜNK, VISZONTLÁTÁSRA

1.  

Isten velünk, viszontlátásra!

Boldog útjain kegyesen

Hű kezével Ő vezessen;

Isten velünk, viszontlátásra!

Hogyha itt tán nem is,

Ott az égi honba’ fenn,

Jézusunk kebelén,

Isten velünk, viszontlátásra!

2.  

Isten velünk, viszontlátásra!

Legyen őrünk és vezérünk,

Harcainkban küzdjön értünk,

Isten velünk, viszontlátásra!

Hogyha itt tán nem is,

Ott az égi honba’ fenn,

Jézusunk kebelén,

Isten velünk, viszontlátásra!

3.  

Isten velünk, viszontlátásra!

Hogyha ellen dúlja kincsünk,

Fölfelé, csak Rá tekintsünk,

Isten velünk, viszontlátásra!

Hogyha itt tán nem is,

Ott az égi honba’ fenn,

Jézusunk kebelén,

Isten velünk, viszontlátásra!

4.  

Isten velünk, viszontlátásra!

Hűn ölelve tart szerelme,

S nem hagy el sosem kegyelme,

Isten velünk, viszontlátásra!

Hogyha itt tán nem is,

Ott az égi honba’ fenn,

Jézusunk kebelén,

Isten velünk, viszontlátásra!

Isten áldásával.