Hit által

J

ákób megkapta az Ézsaúnak, az elsőszülöttnek járó áldást, de nem tiszta körülmények közt (1Móz 27,34-46). Maga szerezte meg, csalással. Isten országában azonban nem így mennek a dolgok. Úgy tűnik, sikerült, amit akart, de az áldás igazából csak az Úrral való nagy tusakodás után fog kiteljesedni. Majd amikor meglátja magát, és rádöbben arra, hogy csaló, és az Úr megtisztítja őt, akkor válik igazán áldáshordozóvá. Isten áldását, kegyelmét és az üdvösséget nem lehet saját eszközökkel megszerezni. Isten országából nem lophatunk javakat. Isten országa imádságra működik. Szabad kérni az Urat, és aki kér, az mind kap.

Ézsaú, amikor rádöbben, mi történt, fennhangon sír. Ez megható, de úgy tűnik, elkésett sírás. Elkésett, mert akkor kellett volna sírni, amikor eladta az elsőszülöttségi jogot. Akkor kellett volna rádöbbenni arra, hogy baj van: nekem nagyon nem számít Isten, nem fontos a Vele való kapcsolat, és az elsőszülöttségi jog eladása azt jelzi, hogy Nélküle akarok boldogulni. Ez az üzleti akció kifejezte, Isten nem érték Ézsaú számára. Saját kezébe veszi az életét. Nincs már kapcsolata Istennel. Tehát nem most kezdődött ez, hanem korábban. Nem kereste az Urat, nem volt benne Irányában szeretet. Mi van a szívemben? Szeretem még az Urat? Élő még Vele a kapcsolatom? Vagy én is közömbös vagyok? Most azonban sír Ézsaú, de elkésett. Vannak tragikus késesek, és ez is az. Amikor lekésik emberek Isten országát, mert valami sürgősebb, fontosabb mint Ő. Hiába zörgetnek már kapuzárás után, az Úr kiszól: nem ismerlek titeket. Ne kapuzárás után, hanem még ma, amikor az Ő szavát halljuk, legyünk engedelmesek, és boruljunk le Előtte.

Sírt ugyan Ézsaú, de nem bűnbánattal, hanem önsajnálattal. Ez nagy különbség. Nem mindegy, hogy magamat siratom, vagy az Úr előtt sírok, mert fáj a bűn, és fáj, hogy Isten ellen vétkeztem. Ézsaú Istent sértette meg, de nem Őelé járul. Nincs benne bűnbánat, nem keresi Isten bocsánatát. Ő csak a saját sérelmeit látja, és azt akarja orvosolni. Ez nem megoldás, mint ahogy majd látjuk is. Ha nem Istent keresem, a sebek megmaradnak. Maguktól nem gyógyulnak, csak a kegyelem, csak az Úr szeretete, bűnbocsánata gyógyítja be őket. A megbánás helye a kereszt, csakis ott kaphatok bocsánatot, ott hull le rólam minden teher, és kezdhetek új életet.

Mivel Ézsaú bűnbánat nélkül sírt, és nem kereste Istent, a bosszúvágy költözött a szívébe. Isten nélkül, a saját emberi természetünkre hagyatkozva, mindig a bosszú jelenik meg. Mi akarunk elégtételt. Azt gondoljuk, a bosszú megoldja a dolgainkat. Azonban nem a másik, hanem a probléma eltávolítása a megoldás. Ha Ézsaú megöli Jákóbot, még rosszabbá válik a helyzet, és szíve is még terheltebb lesz. Azonban az Úr előtt van megoldás, mégpedig a bűnbocsánat. Az Úr is elpusztíthatta volna az embert, de nem tette, hanem Jézusban bűnbocsánatot kínál. Annyit kell tennünk, hogy meglátva vétkeinket, bocsánatot kérünk Tőle. Akinek pedig megbocsáttattak a bűnei, az Istennek akar élni. Aki szabadulást nyert, az már gyűlöli a bűnt, és Isten útjára lép.

Azt látjuk, hogy teljesen kihagyták Istent az életükből. Mindenki maga akarja a problémát megoldani. Ézsaú gyilkosság által, Rebeka pedig Jákób elküldésével. Senki nem figyel felfelé. Elhiszik, hogy a régi ember megoldásai alkalmazhatók Isten gyermekei számára. Úgy gondolják, hogy a másik eltávolítása, a menekülés majd rendezi a helyzetet. Rebeka pedig úgy gondolja, az idő, a felejtés gyógyítja a sebeket. De nem, az idő nem gyógyít be semmit. A bűn okozta seb megmarad. Az igazi rendezés mindig kegyelem által történik. És ezt a rendezést nekik kell majd elvégezni. Mielőtt ez végbemegy, Jákóbnak Isten elé is oda kell állni. Mert a Vele való találkozás tesz más emberré. Nekünk is Vele kell találkozni, ahhoz, hogy más indulatok munkáljanak bennünk.

Van, aki akadékoskodik Jézussal, és van, aki segítséget kér, megoldást keres Nála (Mt 9,18-26). Ezek közé tartozik Jairus. Ő is főember, de túllát a formaságokon, a külsőn, és látja Jézusban a megelevenítő életet. Látja, hogy Jézusban az Élet Fejedelme érkezett a világba, aki a halál erejét megtöri. Csodálatos hit ez. Nem bizonytalanra jön, hanem hiszi, ha Jézus a lányára teszi a kezét, az megelevenedik, kijön a halálból. Élő hit szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen esetben Jézust keresse. Meghalt a gyermek, mi értelme most már Jézushoz menni. A temetést kell intézni, gondolnánk mi. Mi, akik régóta olvassuk a Bibliát, és hittel követjük Őt, mit teszünk reménytelen helyzetben? Amikor emberileg nincs már esély, hová megyünk? Eszünkbe jut-e az Úr? Megdöbbentő, hogy ez a főember nem a megszokott eljárást alkalmazza, tehát nem a halottasokat keresi fel, hanem elindul Jézus felé. Hiszi, hogy még most is lehet tenni valamit. Természetesen, azt is látja, hogy nem akárki tud itt még cselekedni, csak egyedül Jézus. Keressük-e Őt ilyen hittel? Feladjuk, már úgy sem lehet semmit tenni, Isten sem segíthet már, vagy az igére alapozva, Jézusra tekintve, segítséget kérünk Tőle?

    Jézus elindul, nem mondja, nagyon sajnálom, de itt már nem tehetek semmit, miért nem addig jöttél, amíg élt a lányod, elkéstél, nem lehet mit tenni. Isten ezt a csodát adta nekünk a Fiúban, hogy még itt is lehet mit tenni. Ő tud mit tenni. Az Úr Jézus számára soha nincs késő, csak forduljak Hozzá bátran.

Mennyire nem billen ki az Úr a békességéből, amikor megállítja az úton. Nem szól oda, most nagyon sürgős az utam, majd keress később. Nem is küldi a tanítványaihoz, majd ők segítenek, én nem érek rá.

Ez az asszony is hitből jön, a Jézusba vetett hit motiválja, mert egyébként már nem jönne. Annyi keserű tapasztalat van mögötte, oly sok kudarc érte, hogy ha nem volna hit a szívében, elmenne mindentől a kedve. Azonban hall Jézusról, és ez hitet hoz létre benne. Amikor emberileg minden reménytelenné válik, amikor feladta, hogy valaha is meggyógyulhat, hall Jézusról. És ez elég, ez ad még reményt. Sőt, olyan reménység támad benne, hogy úgy gondolja, elég, ha csak a ruháját érinti, és meggyógyul. Semmi nagy dologra nincs szükség, elég megérinteni, elég hinni, és Ő meggyógyít. Ezzel hitte, hogy Jézusnak hatalma van a betegsége felett. Jöjj hittel az Úrhoz. Lásd meg, hogy Neki hatalma van a bűneid, betegségeid, erőtlenséged és minden problémád felett. Csak bízd Rá magad hittel.

Jézus rátekint, igen, az Őt keresőkre rátekint az Úr. És ebben a tekintetben bűnbocsánat, kegyelem jelenik meg. Bízzál! Milyen nagyszerű üzenet ez. Nem küldi el, hanem kihirdeti a gyógyulását. A hitnek eredménye van. A hited meggyógyított. A hitünkön keresztül munkálkodik az Úr. Ha hiszem, ha teljes szívvel hiszem, megtörténik, amit az Úr mond.

Jairus hitének is meglesz az eredménye. Jézus megfogja a kislány kezét, és ő életre kel. Szembesülünk azzal a ténnyel, hogy Jézus nagyobb a halálnál. Ha Ő szól, minden romboló erő távozik. Ő ébreszt fel a lelki halál állapotából is.

 

 

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

 

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

 

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

 

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

 

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

 

 

Isten áldásával.