Magaddal kezdd!

S

odoma megítéltetett, függetlenül attól, hogy voltak, akik tréfának gondolták a pusztulásról szóló hírt (1Móz 20,1-18). Hitetlenségünk nem Istenre hat, hanem magunkra. Lót feleségének hitetlensége nem Isten munkáját akadályozta, hanem önmagát vitte pusztulásba. Amit az Úr kijelent, az megtörténik. Az ítélet csak abban az esetben marad el, ha az adott nép vagy személy bűnbánatra jut, és az Úrhoz fordul. Ha elmarad a bűnbánat és a bűntől való elfordulás, az ítélet bekövetkezik. Mivel az Úr Jézus meghalt a kereszten a bűneinkért, Isten ad kegyelmi időt. Ez azt jelenti, hogy még elfordulhatunk a bűntől, még lehet változtatni, és elindulhatunk az Úr Jézust követni. Ami Sodomában történt, az mindenkinek üzenet: Isten a bűnt nem tűri, de kínálja kegyelmét. Ezt azonban nekünk kell személyesen megragadni. Senki nem ragadhatja meg helyettem a mentőövet, vagy nem szállhat be a mentőcsónakba, ezt nekem kell megtenni.

Ábrahám tovább vándorol, az élet nem áll meg. Ővele mehetünk tovább. A tanítványság vándorlás. Haladok Jézus nyomában az élet útján. Nincs megállás. Pedig annyira szeretünk leállni. Isten azonban mindig tovább vezet. Azért kell vándorolnia Ábrahámnak, hogy mindenki megismerje Istent. Ez tulajdonképpen egy bizonyságtevő, egy missziói út. Isten nevét és hatalmát kell megismertetni az ott élő emberekkel. Már eddig is, amerre csak járt Ábrahám, értesültek Istene hatalmáról. A hívő ember élete is ilyen bizonyságtevő vándorút. Az Úr vezet mindig tovább, és amerre járunk, ott Rá mutatunk. A velünk kapcsolatba kerülő emberek Isten munkájáról szereznek bizonyságot. Mert aki valóban Isten gyermeke, annak az életében meglátszik az Úr jelenléte. Észre lehet venni a különbséget. Ha nem, akkor az azt jelzi, hogy megrekedt a hitünk.

Ábrahám élete nem mindig ragyog, vannak benne negatív bizonyságok is. Most szinte ismétlődik az, ami Egyiptomban történt. Van egy bizonyos terület, ahol még mindig a félelme irányítja. Van-e olyan terület, amit még nem rendeltünk az Úr akarata alá? Ábrahám még mindig félti az életét, ezért kész hazudni is. Pedig már annyiszor átélte az Úr oltalmát és szabadítását. Nem kell félnie, nincs szükség alakoskodásra. Másrészt arra is rá kell döbbenni, hogy Isten nem fogadja el a hazugságot. Ő az egyenességet szereti. Azt akarja, hogy mindenkor bízzunk Benne, és vállaljuk a Hozzá való tartozásunkat. Isten megóvja Sárát, de Abimeleket is, nem engedi, hogy bűnt kövessen el. Isten lehetőséget ad ennek a királynak is, hogy az Ő szavának engedelmeskedjen. És Abimelek megragadja az alkalmat, enged Isten akaratának. Nem ragaszkodik a sajátjához, hanem visszaadja Sárát Ábrahámnak.

Ábrahám könyörög az Úrhoz, és Ő meggyógyítja Abimelek háza népét. Újabb leckét tanul meg Ábrahám. Isten gyógyít, van hatalma a méheket is megnyitni. Ő nemcsak bezár, hanem meg is nyit. Nagy üzenet ez. Gyakran éljük meg, hogy az Úr bezár valamit előttünk, az ige azonban rámutat: ne adjuk fel. Kérjük Őt, és Ő megnyitja az ajtót. Ábrahám, amikor könyörög az Úrhoz, hittel teszi. Hiszi, hogy Isten képes megtenni, amit kér. Ez a saját maga számára is megerősítés, hiszen még mindig nem kapott gyermeket. Ezzel az Úr tovább segíti a hitben. Bízzon, ahogyan Abimelek háza népét meggyógyította az Úr, úgy fogja saját életében is megtapasztalni Isten munkáját. Az Úr jelez: számomra semmi sem lehetetlen. Annyi jelzést kapunk, erősödik a hitünk? Jobban bízunk Urunkban, mint eddig?

Az Úr Jézus tovább vezeti az Őt hallgatókat, és erősen hangsúlyozza, hogy a saját életüket vegyék górcső alá (Mt 7,1-6). Nagy kísértés, hogy úgy kezdünk mások bűneivel foglalkozni, hogy a sajátunkkal nem foglalkozunk. Az Úr szívünkre helyezi, hogy mindig magunknak hallgassuk az igét. Mi tekintsünk bele az Ő Lényébe, az ige igazságába. És ha ez megtörténik, észre fogjuk venni a gerendánkat. Csak az tud hitelesen mások felé fordulni, akinek a saját élete rendben van. Ha gerenda van az életemben, nem leszek alkalmas a másokon való segítésre.

Ezzel az ige a szívünkre helyezi: mindig magunkkal kezdjük, magunknak olvassuk az igét, és kérjük az Úr tisztító munkáját. Aki a saját életét az Úrral rendbe hozatja, aki az Ő szavához igazodik, az alkalmassá válik a másik ember felé való szolgálatra. Az Úr nem azt mondja, hogy ne lássuk meg a bűnt, hanem azt, hogy előbb a saját életünket hozzuk rendbe. Sokszor kézbe kapjuk ezt az igét, ne ítélj, és ledöfjük vele a másikat. Hívő ember nem ítél, és ilyenkor érződik, azért döfünk, mert van valami, amiről így akarjuk elterelni a figyelmet. Nem akarunk változtatni, nem akarunk az ige világosságába kerülni, ezért azt mondjuk, ne ítélj. Holott az ige rámutat: a bűnt a hívőnek meg kell látni, és azt kéri az Úr, ne tűrjük azt meg az életünkben és a gyülekezetben. A bűntől tiszta gyülekezet tud világosság lenni. Ha bekormozódik a lámpaüveg, azt meg kell tisztítani. Az Úr megtisztítja szívünket a bűntől.

 

 

Az Úr Isten az én reménységem

 

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

 

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

 

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

 

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

 

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

 

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

 

 

Isten áldásával.