|
A |
z Úr megmentette a sodródó, magát megmenteni akaró Ábrahámot Egyiptomból (1Móz 13,1-18). Neki nem ott a helye, nem oda kapott elhívást, hanem Kánaán földjére. Aki elhívta, az majd gondoskodni is fog róla. Hányszor mi is másokhoz igazodunk, azt tesszük, amit környezetünk. Rohanunk a világgal, holott nekünk kellene megmutatni Isten gondoskodását. Mi mutathatnánk meg, hogy lehet másképp. Mondjuk: a vírus miatt megálltak az emberek, most nem rohannak úgy, mint korábban, és van idejük Istenre és egymásra. Mondjuk is, ne úgy folytassák, ahogy eddig éltek. De mi hogy folytatjuk? Isten gyermekei megmutatják, hogy ők is másképp, Krisztushoz igazodva kezdenek el élni? Végre nem a világhoz akarunk hasonlítani? Most már nem azokat a javakat akarjuk gyűjteni, amit a világ? És nem arra figyelünk, hogy az egyházban van-e annyi fizetés, mint a világi munkahelyen?
Ábrahám eljut az első oltár helyszínére, és ott rádöbben arra, mit is kell tennie. Segítségül hívta az Úr nevét. Hát ez az! Ezt kell tenni, segítségül hívni az Úr nevét. Megtetted már az elmúlt időszakban? Úgy igazán, mint eddig soha, Hozzá fordultál, és segítségül hívtad? De úgy, hogy amit tanácsol, amit megoldásként kínál, azt teszed is? Csak akkor tapasztaljuk meg az Úr segítségét, ha komolyan vesszük, és tesszük, amit mond.
Lót szintén jön Ábrahámmal, de nem meggyőződésből, saját döntésből, hanem csak sodródásból. Őt eddig döntésképtelen, sodródó emberként ismertük meg. Mindig Ábrahám döntött, valószínűleg ebben az árvasága is közrejátszott. Apja korán meghalt, és így nincs kitől tanulni, kire figyelni. Azt még nem ismerte fel, hogy Istenhez is lehet fordulni. Még nem ismeri az Urat, még nem tud Rá hagyatkozni. Ismerem az Urat? Ráhagyatkozom mindenben, vagy én is emberekhez igazodom?
Eljön az idő, amikor Lótnak is fel kell vállalnia a döntést. Hogyan tovább? Maradjon Ábrahámmal, vagy maga menjen tovább? De ezt a döntést maga hozza meg. Ő nem kérdezi Istent, nincs ígérete sem, ami által tájékozódhatna. Mit tesz? Arra figyel, ami a szeme előtt van. Igen, ő azt nézi, ami a szeme előtt van. Mi van a szem előtt? A szép és jó legelő, a bővizű föld. Nem így szoktuk mi is? Azt nézzük, ami előttünk van. A nagy fizetés, a könnyű munka, a szép nyaralási lehetőség. Azt nézzük, hogy tudunk-e lépést tartani környezetünkkel. Gyakran az a probléma, hogy nem figyelünk arra, mi a véleménye Istennek azokról az emberekről, arról a helyről. Csak megélhetés, kényelem, karrier szempontjából vizsgálódunk, és ezzel nehéz helyzetbe hozzuk magunkat. Lót nem figyelte, hogyan élnek ott az emberek. Nem nézte, milyen társaságba kerül majd. Nem volt fontos, hogy hívők-e azok az emberek. Nekem fontos-e mindez? Mi alapján hozok döntést? Megkérdezem, hol akar látni az Úr? Én választok a szemem alapján, vagy kivárom, amit ad az Úr?
Ábrahám Istenre bízta a dolgot. Volt ígérete, és ismerte is az Urat. Ezért engedte Lótot választani. Tudta, hogy amit Isten neki szánt, azt meg fogja kapni. És az az elsőrendű, hogy az Úr vele legyen. Jól is döntött Ábrahám, mert Isten szinte azonnal megszólítja. Mielőtt elcsüggedne, és úgy vélné, mégiscsak rossz húzás volt ez. A fiatalabbat engedte választani, aki elvitte a szebbet, a jobbat. Azonban, amit Lót látott, megtévesztés volt. Az csak emberi látás volt. Isten megerősíti Ábrahám döntését. Megerősíti az ígéreteit is az Úr. Ezekre építve mehet tovább. Láthatjuk, hogy Ábrahám nem járt rosszul, mert Istenre bízta magát. Az Úr gondoskodik övéiről, és amit ígért, azt megadja.
Az Úr Jézus a törvényt értelmezi, és úgy tárja hallgatói elé, hogy rá kell döbbenniük: képtelenek azt megtartani (Mt 5,27-32). Isten mércéjének nem felelünk meg, ezt látni kell. Ezekkel az igékkel az Úr oda akar elvezetni, hogy Tőle kérjek segítséget. Mondjam ki: Uram, könyörülj rajtam, mert ez nekem nem megy. A farizeusok és írástudók úgy gondolták, ők megtartják a törvényt. Jézus úgy beszél az igéről, hogy rá kell döbbenni: nem tudom megtartani, Isten kegyelmére, bűnbocsánatra van szükségem.
Megmondatott a régieknek - én pedig azt mondom nektek. Kiknek? A tanítványoknak, akik elindultak követni Jézust, és akik a hegyre is felmentek. Most már az Ő szava a mérvadó. Ezt mindenben alkalmaznunk kell. Az Ószövetségre is - megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek. Jézus tanítványa számára mindig az a kérdés, mit mond az Úr Jézus. Mindig az a hangsúlyos egy-egy kérdésben, mit mond Jézus. Mit mond az ige? Amikor pedig megértem, amit mond, akkor ahhoz igazodom is. Vannak olyan kérdések, amikre már le van írva a válasz, ezt mondja az Úr. Csak igazodni kellene hozzá, és tenni. Ilyenkor vesszük elő az értelmezési technikánkat. Mindennek utánajárunk, mert nem akarjuk úgy érteni, ahogy Ő mondja. Különösen igaz ez a férfi és a nő kapcsolatára, a másik nemhez való viszonyunkra. Nem akarjuk úgy érteni, mert már kialakult egy új kapcsolat. Már elindultunk az érzelmek útján, és nem akarjuk hallani, amit az Úr mond. Mindenki, aki elbocsátja feleségét - mindenki, de ezt nem halljuk. És ez az igeismerőknek szól, azoknak, akik már a hit útján járnak, akik tudják, mit is mond Jézus. Ebben az is benne van, hogy Jézussal a kapcsolataink is gyógyulhatnak. Aki úgy bocsátotta el házastársát, hogy még nem volt az Úr gyermeke, annak ez a múltja is rendeződik a kereszt tövében. A kereszt meggyógyítja ezt a területet is. Jézussal a múltra pont kerül, le van zárva. Mert eltörli bűneinket, de innentől már azt tesszük, amit Ő mond. Most már az igéhez tartom magam. És ez életünk minden területére, a férfi-nő kapcsolatra is érvényes kell, hogy legyen. A hívők élete minta a világ számára. Kell, hogy lássák, hogy hitben, Krisztust követve, az Isten országában másképp mennek ezek a dolgok. Ha nem látszódik életünkben ez a más, akkor rossz bizonyságot teszünk. Ma gyakran az fogalmazódik meg az egyház életét látva, hogy ehhez nem kell hívőnek lenni. Így élni lehet templomozás és bibliázás nélkül is. Azért, hogy ez a vélemény megváltozzon, legyen mindig előttünk: „Én pedig azt mondom.”
Az Úr most is a szívre figyel, amit a szívünkben teszünk. Már ott vétkezhetünk, úgy, hogy a valóságban még nem vétkeztünk. Ezért az Úr a szívünket akarja kezelésbe venni, megtisztítja és újjá teszi. A régi szív mindig a kor szelleme és gyakorlata szerint cselekszik. Az újjáteremtett szív Jézusra figyel.
Urunk Jézus, fordulj hozzánk
1. Urunk Jézus, fordulj hozzánk, Szent Lelkedet ma töltsd ki ránk, Kegyelmeddel minket
segélj, Az egy Igazságra vezérelj.
2. Nyisd meg szánkat hál’adásra, Készítsd szívünk buzgóságra, Hitünk s értelmünk ne-
veljed, Neved velünk ismertessed.
3. Míglen éneklünk mennyégben: Szent, szent, szent az erős Isten, És színről-színre
láthatunk, A fényességben vígadunk.
4. Dicsőség Atya Istennek, Fiúnak és Szentléleknek: A dicső Szentháromságnak Min-
denek áldást mondjanak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése