Csak a kereszt

A

 hetedik nap áldással zárja le a teremtés munkáját. Isten megáldotta a hetedik napot, és az a Vele való találkozás, a feltöltődés napja lett (1Móz 2,1-3,24).  Isten elvégezte a munkát, aztán megpihent. Ez mutatja: tud megállni és pihenni. Ezt a rendet az emberbe is beleépítette.  Szükségünk van arra, hogy abbahagyjuk dolgainkat, és Vele töltsünk egy napot, mégpedig a nyugalom napját. Azt a napot, amin az Úr Jézus feltámadt a halálból. A hét első napja immár a pihenőnap, mert ez az igazi győzelem napja.

A hetedik nap középpontja Isten, rendelkezésünkre áll, és aki él ezzel a lehetőséggel, és Hozzá jön, az feltöltődik és megújul. Az embert az Istennel való élő kapcsolat teszi igazán emberré. Ő ma is hív a találkozásra, mindent megtesz, hogy Vele lehessünk. A bűn ellenére is találkozhatunk Vele. Az Úr Jézusban azért lett emberré, hogy újra átélhessük azt a közelséget, amit az első ember is átélt. Isten nem akar tőlünk távol lenni. Ha távolság van köztünk, az a bűn következménye, de a kereszt áthidalja ezt a szakadékot. A kereszt által Isten közelségébe kerülhetünk. Jézusban állhat helyre Vele a kapcsolat, onnantól kezdve pedig ezt ápolnunk kell.

Csodálatos bizonyságtétel: Isten formálta az embert. És ez kifejezi Isten személyes törődését, féltő szeretetét. A formálás jelzi, hogy kézbe vett és alakított, a legjobbat hozta ki belőlünk. Olyan kár a harmadik fejezet történéseiért, de mindaz, amit olvasunk, így is biztató. Rámutat arra, hogy Isten a legjobbat akarja kihozni belőlünk. Ha Krisztust megismerjük és alárendeljük magukat Neki, a legjobbat hozza ki belőlünk. Mivel Ő alkotott, a legjobban ért is hozzánk. Ő az élet szakértője, és ha bármi probléma keletkezik, keressük fel Őt. Az a legnagyobb bajunk, hogy mindent magunk akarunk intézni, úgy gondoljuk, mi értünk az élethez, önmagunkhoz. Az ige szerint azonban egyedül Isten ért hozzánk. Ezért bármi probléma adódik, menjünk Hozzá. Kihez is mennénk, ha nem a „Gyártóhoz”, hiszen Ő ismeri legjobban, amit teremtett. Ha vásárolunk valamit, és az elromlik, akkor a gyártót vagy a szakszervizt keressük, mert ő ért hozzá. Így kellene eljárnunk életproblémák esetében is. Mindig menjünk az Úrhoz, keressük a megoldást az igében, hisz Isten az ige által használati utasítást is adott. Ha ezt komolyan vesszük, jól alakíthatjuk az életünket, probléma esetén pedig igazi megoldást találhatunk.

Isten keres segítőtársat az embernek, és ez a segítőtárs egy másik ember. A férfi segítőtársa a nő. Isten minden teremtményt megszemlélt, és arra a megállapításra jutott, hogy az embernek csak ember a megfelelő társa. Az ördög torzítja ezt el és állítja úgy be, hogy lehet más is, vagy akár a saját neme is a társa. Az ige szerint Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és így együtt töltik be teremtési rendjüket. Ha ezt megváltoztatjuk, vétkezünk, felborul a rend, és eltorzul az Istentől kapott kép. A család is egy férfi és egy nő kapcsolatára épül. Isten rendje kiállta a próbát, és ha ezt megváltoztatjuk, nem szabadságot, hanem a bűn mélységeit tapasztaljuk meg.

A gonosz azonnal megjelent, annyira jó lett a teremtés, hogy képtelen elviselni a létrejöttét. És ami lényeges, Isten és az ember kapcsolata bosszantja igazán. Sátán képtelen elfogadni, hogy Isten szereti teremtményét, és kapcsolatban van vele. Célja ezt a kapcsolatot tönkretenni. Sikerült is neki elrontani. Ehhez azonban kellett az ember engedetlensége. Az Istennel való kapcsolat alapja az engedelmeskedés. Aki megismeri az Ő szeretetét, örömmel és önszántából engedelmeskedik Neki. Amint látjuk, csak az élő és őszinte kapcsolat őriz meg a gonosz támadásától. Ha megmaradunk Krisztus közelségében, ellen tudunk állni a gonosz támadásának. Ha nem bízom az Úr Jézusra az életem, távolodok Istentől. Az Istentől elszakadt világ élete egyre csak rosszabb lesz. A rossz csak ott változik, ahol éhező, szomjazó szívvel kiáltanak Istenhez. Egyedül csak Ő tud rajtunk segíteni. A bűn elválaszt Istentől, a kereszt összekapcsol Vele. Nincs más út, csak a kereszt, a bűnbánat, a megtérés.

Örömteli látni, hogy mindezek ellenére az Úr nem taszította el magától az embert, sőt, felragyog az első, az ősevangélium. Elmondja az Úr, hogy küld valakit, Aki helyrehozza, amit mi elrontottunk. Ő majd nemet mond a sátánnak, és legyőzi őt. Ez a személy az Úr Jézus Krisztus. Őáltala van lehetőségünk győzni a gonosz felett. Jézussal megharcolhatjuk a hit nemes harcát, és minden nyomorúság fölött győzedelmeskedhetünk. A Krisztusba vetett hit az új élet forrása.

A második fejezet elmondja, megszületett a Krisztus (Mt 2,1-18). A Megváltó megérkezett, itt van már, Aki helyrehozza mindazt, amit az ember elrontott. Nem kell már új személyre várni. A Szabadító nem ezután fog eljönni, hanem már itt van, Jézus  személyében. Máté bizonyságtétele személyes megtapasztaláson alapszik. Jézusban megismerte az élő Istent. Isten ma is Őbenne ismerhető meg. Ehhez azonban figyelnünk kell az Írásra, mert abban ismerteti meg magát velünk. Az ige mindent elmond, amit tudnunk kell az Úrról. Azonban vigyázzunk, hogy el ne bizakodjunk, mert Jeruzsálemben senki nem látta meg az idők teljességét. A főpapok és írástudók sem látták meg, hogy eljött a Krisztus, sőt, nem várták Őt. Úgy éltek, mint akik biztosan tudják, hogy nem az ő idejükben jön el a Krisztus. Tévedtek. Azonban mintha Isten mai népe is úgy élne, mint aki biztosan tudja, hogy még több száz vagy ezer év is eltelik Jézus visszajöveteléig. Sem a napot, sem az órát nem tudjuk, ezért készen kell lennünk. Az idők jelei azt mutatják, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. Fel vagyunk készülve a Vőlegény fogadására? Nem foglal le minket is nagyon a társadalomban való jelenlét? Nem akarunk túlságosan a világnak megfelelni, ahelyett, hogy az Urat várnánk, és tennénk, amit mond?

Isten adott jelzést népének is, és a pogányoknak is. Megrendítő, hogy amíg Isten népe nem vette komolyan az ige jelentését, addig a pogány bölcsek megértették a jel üzenetét, és megmozdultak. Aszerint cselekedtek, amit megértettek. Elindultak, hogy megkeressék a királyt. Isten jelez, a Király eljött - megindultál már Felé? Keresed, hogy leborulva átadd az életedet?

A bölcsek Jézusban a legnagyobb kincset találták meg. Régi kincseiket szemétnek titulálva megragadták Krisztust. A gyermekben már látták az Urat. Az is megragadott, hogy más úton mentek vissza. Az Úrral való találkozás útmódosítást visz végbe. Már nem olyan szívvel megyünk vissza, mint amilyennel elindultunk.  De vajon mindez valóban végbement? Más szívvel és életformával megyek vissza az életbe? Másképp állok már a dolgokhoz, mint eddig? Most már Jézus lesz az iránytűm?

Az Úr Józsefről is gondoskodik, vezeti, és megőrzi őt, a gyermeket és Máriát. József nem beszél, csak engedelmeskedik. Engedelmessége a bizonyságtétel. Akkor indul, amikor Isten angyala útnak indítja, addig marad Egyiptomban, amíg nem kap jelzést, hogy visszatérhet. Józsefnek nincsenek magánakciói, nem akarja jobban tudni, hol a jó, és mikor megfelelő az indulás.

Jöjj szent közelébe

1. „Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, búslakodó megtört szív!

Élted csupa bánat, lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Jöjj ha szégyen ér is, mért habozol mégis. jól ismer Ő, megtört szív!

Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív.

Csendesség, békesség, üdvösség vár, tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, ha egyszer övé leszel”.

2. Jöjj, hisz’ egyre várnak Az atyai háznak Tárt kapui tégedet!

Isten szeme látja, Bűnöd megbocsátja, Ha kiöntöd szívedet. Jöjj,

hisz’ egyre várnak! Ó, higgy szent szavának! Szenvedésből üdv

fakad. Bármi bánat érjen, Szíved csak reméljen, Jézus nyugodal-

mat ad. Csendesség, békesség...

3. Jöjj, öröm és bánat Szűnik, amint támad! Rád az Úrnak gond-

ja van. Bármi földi bajban Nála oltalmad van, Jézus pásztorod

marad. Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó, megtört

szív! Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt, Jézus nyugalomra

hív. Csendesség, békesség…

Isten áldásával.