Újbor új tömlőbe

I

zsákot sem kerüli el az öregedés és mindaz, ami ezzel jár (1Móz 27,1-33). Elveszíti a látását, és ez jelzés: letelik az idő. Izsák komolyan szembenéz a halállal, nem bújik el előle, nem hessegeti el a gondolatát magától, mivel a halála időpontját nem ismeri, hanem készül rá. Át akarja adni az áldást az elsőszülött fiának. Vigye ő tovább azt, amit Isten nekik adott. És ez jó, áldást akar átadni. Mit adunk mi tovább a gyermekinknek? Isten áldását? Megismertetjük Őt velük? Úgy megyünk el, hogy a gyermekeinknek, unokáinknak bizonyságot tettünk az Úrról?

Azonban most nem látjuk Izsákot imádkozni, nem keresi Isten akaratát, vagy egyszerűen nem akar róla tudomást szerezni. Isten kijelentette, hogy a kisebbik fogja az áldást továbbvinni. Azonban Izsák nem ehhez tartja magát. Ő eldöntötte, hogy Ézsaút áldja meg, mert az ő életvitele állt a szívéhez közelebb. Fontos, hogy mindig és mindenben rendeljük alá magunkat Isten akaratának. Ne arra figyeljünk, mi nekünk a kedvesebb, ki valósítja meg álmainkat, hanem mindig tekintsünk felfelé. Amikor saját ízlés szerint döntünk, bonyodalmakat okozunk. Sok probléma abból származik, hogy a magunk elképzeléseit igyekszünk megvalósítani, vágyainkra hallgatunk, és a szemünk tanácsát követjük. Izsák csak azt tartotta szem előtt, ki tesz a kedvére. Ez azonban ilyen kérdésben nem lehet döntő szempont. Arra kellene figyelni, ki keresi Istent. Ki akar az Úrnak megfelelni?

Amikor Jákób beviszi az ételt apjának, Izsák ismét a külsőségekre figyel, a ruha illatára és a  szőrrel borított kézre figyel, és ezek alapján dönt. Pedig felismerte, hogy a hang Jákób hangja. És ez egy lényeges szempont. Az Úr Jézus arról beszél, hogy az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és az alapján különböztetik meg a farkastól. Tehát a hang lényeges. A hívők a hang alapján tesznek különbséget. A külsőt lehet utánozni, mint ebben az esetben is. Felveszem Isten gyermekének a ruházatát, de a hangot nem tudom elsajátítani. Jézus hangját nem lehet utánozni. Így azután, ha a hangra figyelünk, megláthatjuk, ha a gonosz meg akar téveszteni. Ne a kinézetre, a formalitásokra, a külsőleg szép alkalomra figyeljünk, hanem a hangra. Kinek a hangját halljuk, a Pásztorét vagy a béresét? Az tud különbséget tenni, aki ismeri a hangját. Ki ismeri? Aki Hozzá tartozik, akinek állandó és élő kapcsolata van Vele.

Amikor Rebeka értesül Izsák tervéről, a maga kezébe veszi az irányítást. Nem Istenre bízza a dolgokat, nem az ígéretre figyel, és nem arra épít. Úgy gondolja, neki be kell segíteni az Úrnak. Itt már közbe kell lépni. Ezekből a történetekből meg kellene látnunk, hogy a sietség és az Úrnak való besegítés soha nem jó ötlet. Neki nem kell besegíteni, mert Isten soha nem késik, és nem is hibázza el a dolgokat. Amit ígért, azt meg is cselekszi, és ebben senki nem akadályozhatja meg. Azonban a türelmetlenséggel nagy gubancokat okozhatunk.

Úgy tűnik, azért jut el idáig ez a történet, mert nincs már kapcsolat Izsák és Rebeka között. Nem beszélgetnek, vagy erről a témáról nem tudnak beszélni. Izsák talán nem fogadja el, hogy Isten Jákóbot választotta. És most nem látjuk, hogy imádkoznának. A problémát úgy oldhatjuk jól meg, ha keressük és elfogadjuk Isten akaratát. Ezért lehet tusakodni, és jó, ha a házastársak ezt együtt is meg tudják, meg akarják tenni.

A béna meggyógyítása után továbbmegy az Úr Jézus (Mt 9,9-17). Nem nyit rendelőt, hanem viszi az evangéliumot olyan területekre, ahol még nem találkoztak vele. Állandó mozgásban van. Ez jelzés, Ő nincs helyhez kötve, nem lehet beskatulyázni. Isten országa dinamikus hely. Ezt a dinamikát ma is bele akarja vinni az életbe.

Próba és lehetőség is egyben az Ő továbbhaladása. Próba, annyiban, hogy meglátja, ki az, aki csak csodálkozik, akinek elég a szenzáció, és ki az, akinek a szíve rezonál Rá. Ki az, aki meglátja Benne az Istent, és ezért Vele akar lenni? Akarom én mindig Isten közelségét? Felismertem már, hogy Jézusban Isten érkezik az életembe? Lehetőséget is kapunk a mozdulásra, arra, hogy mindent magunk mögött hagyva elinduljunk követni Őt. Kiderül, mennyire szeretem Őt, mennyire ér nekem mindennél többet Jézus. El tudok-e indulni követni Őt? Azt látjuk, kevesen indulnak meg. A gyógyítást látni vagy átélni még csak jó, de Jézust és az életvitelét vállalni már nehezebb dió. Vállalom-e Őt? Mert Ő nem csupán gyógyulást, szabadulást akar adni, hanem egy Vele való, teljesen új életformát. Egy olyan életet kínál, amiben Ő a középpont, ahol már Őhozzá igazodom, és az Ő szava a mérvadó.

Egy Máté nevű embert lát meg Jézus, aki vámszedő. Vámszedő, de ember. Micsoda jézusi látás! Ezt el kell Tőle kérnünk, sőt, ha Ő bennünk van, akkor a látása is megjelenik. Ő embert lát a vámszedőben, a paráznában, az alkoholistában, a drogosban, a gazdagban, a hajléktalanban. Ez nem azt jelenti, hogy akkor mindenki életre jut, hanem azt, hogy nem kerüli el őket, és lehetőséget ad a gyógyulásra, az újrakezdésre. Hogyan teszi? Megszólít és hív. A hívás mindenkinek szól, és azon múlik, engedek-e neki? Elindulok-e, amikor azt mondja: Kövess engem. Mert erre nekem kell válaszolnom. Nem teszi meg más helyettem, és Jézus sem fog erővel maga után húzni. Dönteni kell: a vámszedőasztal vagy Jézus. A kettő együtt nem megy. A világ vagy az Úr, de kétfelé sántikálva nem lehet Őt követni. Pedig gyakran ezt látjuk, nem felállunk, és magunk mögött hagyva a régit, követjük Őt. Inkább azt látni, hogy a régit felkapjuk, és visszük magunkkal. Mi nem akarjuk a régi, bűnös életünket magunk mögött hagyni. Miért? Mert jól jövedelmez.

Azt is megtudjuk, hogy Jézus akkor lesz számunkra fontos, mindennél többet érő, ha tisztában vagyok magammal. Ha ismerem magam. Mi a helyes önismeret? Ha annak látom magam, aminek az Úr lát. Ő hogyan lát? Betegnek? Ez bizonyára nem tetszik nekünk, hisz úgy gondoljuk, egészségesek vagyunk, minden rendben van. Az ige azonban elmondja, hogy az ember beteg. Betegségének a neve: bűn. Ez egy nagyon súlyos, halálos kór. Mindenki megkapja, aki a világra születik. A segítség csakis Jézus, a Benne való élő hit. Az ellenszer az Ő kereszthalála. Azonban ez a vírus sem látható szabad szemmel, csak a következményei alapján szembesülünk vele. De sátán úgy igyekszik alakítani az életünket, hogy lehetőleg ne vegyük észre a fertőzést, vagy ha igen, akkor minél később.

Aki azonban meglátja, hogy beteg, az keresni fogja a gyógyulást. Isten azért küldte el Jézust, hogy Általa örök életre gyógyuljunk meg. „Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Rm 6,23).

Mindebből láthatjuk azt, amit a továbbiakban az Úr elmond: nem megoldás a foltozás. Teljes gyógyulásra, megújulásra van szükség. Jézus nem toldozott, hanem egészen új életet hozott. A régit nem lehet megjavítani, újra van szükség.

 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

 

1.        

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

 

2.        

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.        

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

 

Isten áldásával.