Meredek

A

brám megszabadította Lótot, ezt követően pedig Sálem királya által Isten békességét és jelenlétét is megtapasztalta (1Móz 15,1-21). Ennek ellenére elcsüggedt, teljesen maga alatt van. Mintha nem is élt volna át hatalmas dolgokat, olyan mélyre zuhan lelkileg. Honnan tudjuk? Isten látomásban szólítja meg, mert csak így érhető el. Ebben az állapotában nem nyitott az Úr szavára, de Isten áttöri látomás által az elhagyatottság burkát, és beszél vele. Isten nem hagy magunkba süppedni, megszólít, és szavának ereje van. Az ige áttöri a csüggedést. Ilyen állapotban is keressük az Urat, olvassuk az igét, mert az Úr szava a legjobb terápia.

A nagy megtapasztalások után félelem gyötri Abrámot. Fél az idegen földön, másrészt úgy látja, ha nincs utódja, nem jobb a helyzet, mint volt Úr-Kaszdimban. A kísértő is sugdoshatta: mindez csak álom. Nem volt értelme eljönni a régi hazából, biztos csak bebeszélted magadnak, hogy az Úr hív. Sátán tudja, mikor és mit kell a fülünkbe sugdosni, mivel lehet a mocsárba taszítani. De ne engedjünk neki teret. Kapaszkodjunk az Úr szavába, ha még minden nem is teljesedett be, de rengeteg minden megvalósult abból, amit Isten ígért. Ábrahám is annyiszor tapasztalta, hogy Isten élő valóság. Nehéz helyzetekből kihozta őt. Ez elég, ezek a tapasztalatok erőt kell, hogy adjanak. Ezekre állva mondhatjuk: távozz tőlem, sátán! Isten eddig is megmutatta hatalmát, és ebből tudom, hogy ezután is velem lesz. Amit ígért, azt megtartja. Nem ember az Isten, hogy hazudnék.

Az Úr szól hozzá, és azzal kezdi: Ne félj! Tehát Abrám fél, és hányszor mi is félünk, gyakran győzelmek után is. A magasból olyan könnyű a mélybe zuhanni, ezért mindig figyeljünk az Úrra, egy pillanatra se vegyük le Róla tekintetünket. Ha magunkra nézünk, elcsüggedünk. Úgy látjuk, nincs esélyünk, egyedül képtelenek vagyunk megmaradni és győzni. A problémák, az ellenségek a fejünk fölé akarnak nőni. Abrámra is rátelepedett: mégiscsak magam vagyok, és ha összefognak az itt élő népek, legyőznek, megölnek. És Isten szól, látja a vívódást, és üzeni: én vagyok a pajzsod, megvédelek, ne félj. A pajzs mögé el lehet bújni, és az védelmet nyújt az ellenség nyilával szemben. Állj mögém, védd magad a gonosszal szemben. Álljunk be az Úr Jézus mögé, mert Ő az oltalom. Védjük magunkat az ige forgatásával.

Isten megerősíti: hitének jutalma lesz. Aki hitből él, és mindenben az Úrra bízza magát, annak meglesz az eredménye. Isten megerősíti Abrámot, Ő hívta el. Tehát nem rossz, hanem élete legjobb döntése volt, amikor eljött addigi életteréből. A legjobb döntés az Úr szavának való engedelmesség,  amikor hitből követem szavát. Nehézzé teszi az életüket a feleségével, hogy még mindig nincs gyermekük. Valószínűleg ez is erőteljesen sodorja a depresszió fel. Minek is hallgattam Istenre, Ő sem adott gyermeket. Sátán rá is tesz egy lapáttal, hogyan is hihettél ilyet el, öreg vagy te már, és a feleséged is. Nektek már nem lehet, és nem is lesz gyermeketek. Isten azonban szétrobbantja ezeket a gondolatokat, határozottan kijelenti: van remény. Ne magára, hanem az égre nézzen. Tekints fel, ez az  Úr tanácsa. Ne lefelé nézz, ne magadra, a földi lehetőségekre figyelj. Amikor nagyon el vagy keseredve, nézz föl! Tekints az égre, és a csillagok látványa ad majd bizonyosságot. Ahogyan látom az égen a csillagot, úgy fogom meglátni az utódom, az ígéret valóra válását. Miért? Mert Isten mondta, és ha Ő mondta, az úgy lesz. Nekünk is üzeni az ige: nézz fel! Hová? Az égre, mert ez jelzi, hogy nem vagyok magam. A felfelé nézés Isten láthatatlan világát nyitja meg. Nézz felfelé! Nézz a keresztre, ez nagy bizonyosság Isten szeretetéről és kegyelméről. Lásd meg a kereszten Jézust, ha kész volt érted meghalni, nem hagy magadra. Bízz Benne!

Isten szövetséget köt Abrámmal, magára vállalja az ígéret feltételeit. Bízz bennem, üzeni az Úr, életem adtam érted. Minden végigvonul az ősatya előtt a mély látásban. Látja a jövőt, ami nem lesz könnyű népének, de Isten mindig jelen lesz. Ő oltalmazza őket, és ad nekik szabadítást. A gonosz gyakran támad, lecsap, mint a ragadozó madarak, de el lehet őket kergetni. Ne engedjük, hogy fészket rakjanak a szívünkben. Tüzes kemence is lesz, mert a gonosz mindent megtesz, hogy Isten népét elpusztítsa, azonban az Úr népe elpusztíthatatlan. Az elmúlt évezredek is ezt mutatják. Sátán tombolhat, de a fáklya jelen van. Az Úr világossága itt van. Vegyük észre, és kövessük.

Egyre meredekebb az út, és Jézus csak megy előre (Mt 5,43-48). Már alig bírunk kaptatni Utána. Mert amiket most olvasunk, azok nagyon meredekek nekünk. Inkább az a testhez álló, hogy gyűlöljük az ellenséget, most pedig azt kéri Jézus, hogy egyenesen szeressük, áldjuk. Nincs itt valami tévedés? Eddig sem ment ez nekünk, nem tudtuk az ellenséget szeretni és áldani. Erről beszél a történelem is. A mindennapi konfliktusok is ezt mutatják. Hát akkor miért keserít Jézus? Nem ezt teszi, hanem rámutat: ne magunkra figyeljünk. Ne mi akarjunk bizonyítani, hanem engedjük Őt munkálkodni bennünk. Az Úr mindezzel rámutat: csak az képes így élni, aki valóban követi Őt. Tőlünk ez nem telik. De Ő képessé tesz rá. Ha csak a vallásig jutunk, marad minden a régiben. Tanításával rámutat: nem vallást akar, vallás volt addig is. Ő  új életformával ajándékozza meg azt, aki elindul követni Őt.

Aki Jézust követi, az meglátja, hogy Ő nem elvárja mindezeket, hanem maga is megéli. Ellenfeleivel is jót tett, megfeszítőiért is imádkozott a kereszten. Ő maga megy előttünk. Nem azt mondja, menj, és csináld, hanem így szól: kövess, és megmutatom, hogyan is kell így élni.

 Jézust követve lehet mássá az életünk, az Atyára mutatóvá. Mert pont az a lényeg, hogy a tanítványok élete az Atyára mutasson. Aki látja a hívőket, vegye észre az életükből, hogy ők Isten gyermekei. Jézus nem a dogmákra utal, nem azt akarja, hogy a hitvallások különböztessenek meg csupán, hanem az életvitelünk. A hívők életét látva vegye észre a világ a különbséget. De van-e ma különbség? És ha igen, miben különbözünk a nem hívőktől? Jézussal találkozva azonnal észrevették, hogy olyan tartalmat jelenít meg, amit addig nem láttak. És ha valaki közelről figyelte, az meglátta, hogy másként forgolódik a világban, mint ahogy azt addig a hívőktől tapasztalták. Jézus élete Istenről beszélt. Kiről beszél az életem?

El kell gondolkodnunk, hogy csak ugyanazt tesszük meg hívőként, mint a többi ember is, vagy látható többlet az életünkben? Az Úr azt akarja, hogy akik Hozzá tartoznak, többet adjanak, többet mutassanak fel, mint a nem hívők. Mert ez a több lesz bizonyságtétel, a több fog Istenhez vonzani.

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

 

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

 

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

 

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

 

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

 

Isten áldásával.