Elengedés

M

egszületett az áldáshordozó, Izsák, aki majd viszi tovább mindazt, amit Isten Ábrahámnak ígért és adott (1Móz 23,1-20). Ábrahám pedig kiállta a próbát, a legdrágábbat, az ígéret fiát, akire oly sok évet várt, kész volt odaadni Istennek. Ezzel bizonyságát adta annak, hogy Istent mindennél jobban szereti. És ez a szeretet nem szájvallomás. Nemcsak mondja, mindenem a tiéd, hanem kész arra, hogy ha Isten kéri, odaadja. Ha az Úr most elkéri azt, ami a legkedvesebb, ami mindent jelent, oda tudom-e Neki adni, törés és keserűség nélkül? Mindennél jobban szeretem-e Őt? Az első tanítványok az Úr Jézusért otthagyták addigi munkájukat, eljöttek otthonaikból, és követték Őt. Mi az, ami visszatart, amit nem tudok vagy nem akarok elhagyni az Úrért? Nagyon tudunk ragaszkodni a megszokott környezetünkhöz, szokásainkhoz, a jóléthez. Ábrahám mindig Isten akaratát tartotta szem előtt. Neki nem szokás, és nem is vallás volt csupán a hit, hanem élő kapcsolat az élő Istennel.

Újabb próba következik, el kell Sárát engednie. Eljön Ábrahám életében is az elválás, a búcsú ideje. Letelt Sára ideje, ő is megtapasztalta Isten hatalmát, és  azt, hogy amit mond, azt Ő meg is cselekszi. Hatalmas Urunk van, Ő nem csap be, nem ad üres ígéreteket. Ő Úr mindenek felett, és aki Rábízza magát, az nem csalódik Benne. Isten nem tönkretenni, kihasználni akar, valóban áldást kínál. Azt akarja, hogy a bűnbe esett és így Tőle elszakadt ember mégis megismerje Őt. Amit Ádám és Éva megtapasztalt a Teremtéskor, azt élje meg ki-ki maga is kegyelemből. Azért keres, mert élő kapcsolatot akar velünk. Arra akar rávezetni, hogy újra beszélgessünk Vele. Ezért jött el az Úr Jézus is. Helyreállítja kereszthalála által az Atyával való kapcsolatot.

Ábrahám megtanulta elengedni előbb Izsákot, majd Sárát is. A vándorúton ezt is meg kell tanulni. Mivel nem tudjuk az elmenetel időpontját és sorrendjét, időben kell erre is készülnünk. Hogyan lehet? Úgy, hogy nem rejtjük el a témát, hanem gondolunk rá, és beszélünk róla. Közben még szorosabbra vonjuk a kapcsolatot Urunkkal, hogy amikor bármilyen okból magunkra maradunk, azt mondhassuk, amit Pál apostol a börtönben: de az Úr velem volt. Emberileg egyedül volt, de megtapasztalta Megváltója jelenlétét. Így azután az egyedüllét is értékessé vált. Az Úrral töltötte, és közben az Úr üzenetét fektette papírra. Az Úrral megélt egyedüllét is szolgálattá válthat. Lehet ez az időszak is bizonyságtétel Megváltónkról.

Ismét azt látjuk, hogy Ábrahám engedelmes életének töltése van. Kisugárzott lényéből Isten jelenléte. Így amikor sírhelyet akar venni, segítik őt. Azt kell látnunk, elindult Ábrahám az Úr szavára az ígéret földjére, de még mindig nem az övé az egész területet. Sára temetéséhez is vásárolnia kell. És ő ezt megteszi. Nem él vissza azzal, hogy látják Istenhez való tartozását. Nem fogadja el ingyen a barlangot, mert ha megveszi, úgy teljesen a magáénak tudhatja. Olyan jó látni Isten vezetését. Bízzuk Rá mi is magunkat, és akkor elkerül a nyugtalanság. Istennél mindenre van megoldás.

A Hegyi beszéd végére értünk, megtudjuk, kik Jézus ismerősei, azok, akik cselekszik azt, amit mondott (Mt 7,24-29). Ebből az is világossá válik, hogy mindent azért mondott, hogy azt tegyük is. A krisztusi élet alapjait az elhíváskor, a kegyelem átélésekor fekteti le az Úr. De erre az alapra építeni is kell. Mindazt, amit Tőle hallunk. Nem azért mondta el a tanítását, hogy ezek majd egy vasárnapi beszéd mottóját képezzék, hanem építőanyagként adta, az új élethez.

Aki hallja az Ő beszédeit, és cselekszi azokat, az bölcs ember, mert az élete építménye a legnagyobb vihart is kibírja. Aki Isten szavára épít, aki azt komolyan veszi és cselekszi, az a vihart ugyan nem kerüli el, de nem dől össze az épülete. Ebből meg kell értenünk, hogy Isten eszköze az ige, ami által az életünket alakítja, és azért adja, hogy használjuk, szerinte éljünk. Az igét nem szórakoztatásra szánja az Úr, hanem arra, hogy ráépítsük az életünket, szavának engedelmeskedjünk. Mit jelent nekünk az Úr szava? Valóban alap, és erre építek?

Igehallgatókról beszél az Úr, olyanokról, akik rendszeresen hallják az igét, és azt komolyan veszik. Ami azt jelenti, meglátják, hogy az élet építőanyaga rendelkezésre áll. Isten azért adta a Bibliát, hogy használjuk.

Akik nem cselekszik az Ő szavát, azokat bolondoknak nevezi. Miért? Mert itt a legkiválóbb anyag, még sem veszik igénybe. Mindezt az Úr biztosítja, nekünk csak élni kell vele. Mégis sokan hasonlók a bolond házépítőhöz, mert nem Istenre figyelnek, hanem a környezetükre. A világ pedig mindig a külsőt, a csillogást méltányolja. Ne másokra figyeljünk, hanem Megváltónkra, Ő azt akarja, hogy tartós, megbízható legyen az életünk.

Aki Isten szavára épít, az nem fog összeomlani a legnehezebb helyzetekben sem. Mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy nem lesznek viharok, hanem azt, hogy van alapunk, és építünk rá. Pál arról beszélt, hogy a mi felelősségünk, mit építünk az alapra. Ne szénát, szalmát, hanem tartós anyagot építsünk életünk épületébe.

 

 

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

 

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

 

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

 

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

 

 

Isten áldásával.